—

A Tanács megsértette a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát és különösen az indokolási kötelezettséget azáltal, hogy a felperesnek a megtámadott végrehajtási rendelet mellékletébe történő felvételéhez nem szolgáltatott megfelelő indokolást;

—

A Tanács megsértette a felperes meghallgatáshoz való jogát azzal, hogy nem biztosította számára a 359/2011/EU rendelet (1) 12. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon lehetőséget, hogy állást foglalhasson a szankciós listára történő felvételt illetően, valamint kezdeményezhesse a Tanács általi felülvizsgálatot.

—

A Tanács által a felperes szankciós listára történő felvétele érdekében megjelölt indokok nem tennék lehetővé annak meghatározását, hogy a Tanács pontosan milyen jogalapra hivatkozik;

—

a Tanács nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényeket, amikor a felperest felvette a vitatott végrehajtási rendelet mellékletében szereplő listára;

—

különösen nem igazolhatja a Tanács által a szankciós listában megjelölt egyetlen konkrét indok a felperes felvételét a szankciós listára.

—

A Tanács által a felperes szankciós listára történő felvételeként megjelölt egyetlen konkrét indok már a brit médiahatóság szankciójának tárgyát képezte;

—

a Tanács nem hivatkozik arra, hogy e szankció ellenére, illetve e szankciót követően további jogsértések történtek, amelyek igazolnák a szankciós listára történő felvételt.

—

A felperesnek a szankciós listára történő felvétele igazolatlan és aránytalan beavatkozás a médiaszabadságba, valamint véleményalkotásának szabadságába, amely beavatkozás különösen arra irányul, hogy a felperest, illetve a műsorszolgáltatót — akit a felperes irányít — az Európából kiinduló és oda irányuló közvetítés során akadályozza;

—

a felperesnek a szankciós listára történő felvétele további védett alapvető jogokba (tulajdonhoz való jog, foglalkozás szabadsága, mozgásszabadság) történő indokolatlan és aránytalan beavatkozást jelent.