9.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 204/15

Első fellebbezési jogalap: ténybeli hiba, az EK 87. cikk (1) bekezdésének, az EK 88. cikk (3) bekezdésének, a 659/1999/EK rendelet (1) 1. cikke c) pontjának, valamint a 794/2004/EK rendelet (2) 4. cikkének megsértése.

Olaszország a 2008. évi pénzügyi törvénnyel csak további forrásokat szándékozott biztosítani a 2004. évi pénzügyi törvényben és a 2004. február 2-i miniszteri rendeletben hajógyártáshoz nyújtott, a Bizottság által az 1177/2002/EK rendelet (3) (a továbbiakban: védintézkedési rendelet) alapján már jóváhagyott támogatások céljára, anélkül hogy magukat a támogatási feltételeket, illetve a támogathatóság szempontjából szóba jöhető vállalkozások vagy szerződések körét módosította volna. A támogatások ilyen fajtája esetében eleve nem lehet szó előre meghatározott teljes összegről, így a források felemelése nem minősül a már jóváhagyott támogatások lényeges módosításának vagy új támogatásnak. A Törvényszék tévesen járt el, amikor e körülményeket nem vette figyelembe.

Második fellebbezési jogalap: az 1177/2002 rendelet 2., 3., 4. és 5. cikkének megsértése

A Bizottság azt állapította meg, hogy a 2008. évi pénzügyi törvény új támogatásnak minősül, mivel a védintézkedési rendelettel bevezetett szabályozás 2005. március 31-én hatályát vesztette, ezen időponttól kezdve pedig már nem volt alkalmazható. A fellebbező szerint ez nem helytálló, mivel e dátum csak azt a határnapot képezi, ameddig alá kellett írni azokat a hajóépítési szerződéseket, amelyek céljára támogatást lehetett nyújtani. Mindazonáltal maga a rendelet is akként rendelkezett, hogy a támogatásokat azoknak a vállalkozásoknak kell kifizetni, amelyek a hajókat a szerződés megkötésétől számított három éven belül (fenntartva a további három évig történő meghosszabbítás lehetőségét) leszállítják. Következésképpen a rendelet legalább 2008. március 31-éig alkalmazható volt e szerződésekre. A 2007. december 24-én elfogadott 2008. évi pénzügyi törvény éppen annak a rendeletnek a végrehajtását szolgáló intézkedés, amelynek értelmében a 2005. március 31-éig megkötött valamennyi szerződés támogatásban részesíthető. A 2008. évi pénzügyi törvény jogi alapját így a védintézkedési rendelet képezi, a Bizottságnak pedig a 2008. évi pénzügyi törvény jóváhagyása érdekében alkalmaznia kellett volna e rendeletet. A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság 2005. március 31-e óta már nem volt jogosult arra, hogy a hajógyártással kapcsolatos intézkedéseket a védintézkedési rendelet alapján bírálja el; ugyanez érvényes a 2005. március 31-e előtt megkötött szerződésekre.

Harmadik fellebbezési jogalap: az EK 87. cikk (2) és (3) bekezdésének, valamint az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértése, továbbá a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiányossága folytán történő megsértése (EK 253. cikk)

A Bizottság azt állapította meg, hogy a Szerződésben vagy bármely más jogforrásban nincs olyan rendelkezés, amelynek alapján a 2008. évi pénzügyi törvényben szabályozott támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehetne tekinteni. A fellebbező szerint ez nem helytálló, mivel a közösségi hajógyártási ágazat koreai dömpinggel szembeni védelméről volt szó, vagyis alkalmazni lehetett volna az EK 87. cikk (3) bekezdésének b) pontját (közös európai érdeket szolgáló fontos projektek) vagy az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját (adott gazdasági terület fejlődését előmozdító támogatás), mindenesetre pedig az arányosság elvét: az, hogy bizonyos szerződések vonatkozásában pénzügyi segítséget nyújtanak, más szerződések vonatkozásában viszont a kapcsolódó források kimerülése folytán nem, az állami finanszírozás védelmének aránytalan eszközét képezte volna, mivel a verseny jelentős torzulását eredményezte volna az érintett vállalkozások között. A Bizottság elmulasztotta figyelembe venni az állami támogatások tilalmától való eltérés e potenciális alapjainak bármelyikét. A Törvényszék tévedett, amikor megállapította, hogy Olaszország nem terjesztett elő semmilyen indokot, amely igazolhatná az állami támogatások tilalmától való eltérést, tekintettel különösen az egyenlőtlen bánásmódra és azon versenytorzulásra, amely akkor következett volna be, ha a támogatást bizonyos vállalkozásoktól megtagadták volna, az ugyanilyen helyzetben lévő más vállalkozásoknak viszont odaítélték volna. Ezenkívül a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság megfelelő indokokkal támasztotta alá a határozatát.

Negyedik fellebbezési jogalap: a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód (hátrányos megkülönböztetés tilalma) elvének megsértése

Miután azonban a Bizottság jóváhagyta a 2004. február 2-i miniszteri rendeletben szabályozott programot, jogos bizalom keletkezett arra vonatkozóan, hogy az olyan törvényt is jóvá fogja hagyni, amelynek célja csupán az, hogy e program finanszírozásához további forrásokat biztosítson. E megközelítés egyébként az egyenlő bánásmód elvéből vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalmából is következik, miután amikor a források kimerültek, még csak néhány gazdasági szereplő részesült támogatásban, mások viszont nem, akik pedig ugyanilyen helyzetben voltak. A Törvényszék tévedett, amikor megállapította, hogy Olaszország és az érintett személyek számára világos volt, hogy a 2004. évi jóváhagyó határozat a nyújtható támogatások felső határát 10 millió euróban határozta meg. Épp ellenkezőleg, jogos bizalom állt fenn arra nézve, hogy mindenki, aki támogatásra jogosult, részesülhet ilyen támogatásban.