14.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 414/13

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke (második tanács) által a T-359/12. sz. ügyben 2015. április 21-én hozott és a fellebbezővel 2015. április 29-én közölt ítéletet;

—

az OHIM-ot kötelezze a fellebbező részéről ezen eljárások során felmerült költségek viselésére;

—

a Nanu-Nanát kötelezze a fellebbező részéről ezen eljárások során felmerült költségek viselésére.

1.

A jelen fellebbezéssel a Louis Vuitton Malletier (a továbbiakban: Louis Vuitton vagy a fellebbező) azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke (második tanács) által a T-359/12. sz. ügyben 2015. április 21-én hozott ítéletet (a továbbiakban: megtámadott ítélet), amelyben a Törvényszék elutasította a Louis Vuitton által az OHIM első fellebbezési tanácsának 2012. május 4-i határozatával (R 1855/2011-1. sz. ügy) szemben benyújtott keresetet, amelyben a fellebbezési tanács a megkülönböztető képesség hiánya miatt egészében törölte a 370445. sz. közösségi (ábrás) védjegyet.

2.

A jelen fellebbezés célja annak bizonyítása, hogy a Törvényszék tévedett, amikor megállapította, hogy a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazható a vitatott védjegyre, valamint amikor megállapította, hogy a közösségi védjegyről szóló rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható a szóban forgó ügyben.

3.

Először is, azáltal, hogy a Törvényszék hatályában tartotta a fellebbezési tanács azon határozatát, amely az önmagában rejlő megkülönböztető képesség hiánya miatt egészében törölte a vitatott védjegyet, megsértette a törlési eljárásban a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat.

4.

Konkrétan a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszéknek – a bejegyzett közösségi védjegyek érvényességének vélelmére, valamint a törlési eljárásban a bizonyítási teher megoszlására vonatkozó elvvel összhangban – meg kellett volna változtatnia a megtámadott határozatot azon az alapon, hogy a Nanu-Nana nem tett eleget a bizonyítási terhének, mivel nem tudta bizonyítani, hogy milyen szabályok és szokások álltak fenn a releváns területen a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában, és azért azt sem, hogy a vitatott védjegy nem tért el jelentősen azoktól.

5.

Másodsorban, azáltal, hogy a Törvényszék megkövetelte, hogy az Európai Unió minden egyes tagállama tekintetében bizonyítsák a használat révén megszerzett megkülönböztető képességet, nyilvánvalóan megsértette az Európai Bíróság Lindt-ítéletét, mely szerint „noha […] igaz, hogy azt, hogy valamely védjegy rendelkezik a használat révén megszerzett megkülönböztető képességgel, az Unió azon része tekintetében kell bizonyítani, amelyben nem rendelkezett ezzel kezdettől fogva, túlzás lenne megkövetelni, hogy a megkülönböztető képesség ezen megszerzését valamennyi, egyénileg tekintetbe vett tagállam tekintetében bizonyítsák” (lásd: 2012. május 24-i Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli kontra OHIM ítélet, C-98/11 P, EU:C:2012:307, 62. pont).

6.

Konkrétan a fellebbező rámutat arra, hogy ha a Törvényszék helyesen alkalmazta volna a Bíróság Lindt-ítéletét, arra a következtetésre jutott volna, hogy a vitatott védjegy használat révén megkülönböztető képességet szerzett, és következésképpen megváltoztatta volna a fellebbezési tanács határozatának e részét.

7.

A fentiek alapján a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és az OHIM-ot, valamint a Nanu-Nanát kötelezze a fellebbező részéről ezen eljárások során felmerült költségek viselésére.