52018AR1019

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52018AR1019 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52018AR1019

Help

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós városok és régiók hozzájárulása a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Felei Konferenciájának 14. üléséhez (CBD COP 14) és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni uniós stratégiához

COR 2018/01019

HL C 461., 2018.12.21, pp. 24–29 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

21.12.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 461/24

(2018/C 461/04)

Előadó:	Roby BIWER (LU/PES), Bettembourg önkormányzatának tagja, Luxemburg
Hivatkozás:	Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnökének 2018. áprilisi levele

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

A. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok terén eddig elért előrehaladás Európában és a világban

aggodalmát fejezi ki a biológiai sokféleség súlyos mértékű csökkenése miatt, amely nemcsak az állat- és növényfajok csökkenésében merül ki, hanem kedvezőtlen hatással van a jövőbeli gazdasági, környezeti, sőt még társadalmi és kulturális lehetőségekre is;

rávilágít arra, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható hasznosítására vonatkozó két fontos politikai eszközzel – nevezetesen a Biológiai Sokféleség Egyezményben foglalt, a 2011–2020 közötti időszakra szóló, biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiai tervvel és az ennek megfelelő, 2020-ra szóló, biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiával – kapcsolatban kitűzött határidők már nagyon közel vannak;

ismét hangot ad azon véleményének, hogy – jóllehet részben figyelemre méltó előrelépést sikerült elérni – a tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a világ általánosságban, konkrétan pedig sok helyi és regionális önkormányzat nem a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális aicsi célok elérése és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia megvalósítása felé halad. Ugyanakkor 2020-ig még sok mindent meg lehet valósítani, és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keret előkészítési szakasza már megkezdődött;

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség globális szintű csökkenése, valamint az ökoszisztémák csökkenése és romlása komoly fenyegetést jelent bolygónk jövőjére nézve; az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérése jelentette átfogó politikai kontextusban a biológiai sokféleség csökkenésének leküzdése és visszafordítása, valamint az ökoszisztémák helyreállítása létfontosságú elem, mely szorosan kapcsolódik az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

elismeri, hogy az egyéni helyi fellépések (illetve azok hiánya) hatásukat tekintve hozzájárulnak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos világválsághoz, ami rávilágít a „szűk keretbe foglalás” veszélyére, azaz, amikor helyi szinten elszigetelve kezelik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos egyes eseteket – következésképpen figyelmen kívül hagyják annak globális és más külső hatásait –, valamint hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozott mikro-makro megközelítésre van szükség;

fenntartja, hogy elegendő adat és tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy globális, regionális és helyi szinten sürgősen radikálisabb proaktív és megelőző intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy minél előbb megállítsák a biológiai sokféleség csökkenését, és helyreállítsák a leromlott ökoszisztémákat, ahelyett hogy tovább várnának (nevezetesen az elért eredmények hivatalos, 2020-ban esedékes értékelésére);

kiemeli a szakpolitikai célkitűzések tekintetében – horizontálisan és vertikálisan – megfigyelhető következetlenségeket, amelyekhez gyakran egymásnak ellentmondó környezetvédelmi megközelítések társulnak, ideértve például a mezőgazdasági vagy az energiapolitikát, ami aláássa a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aicsi célok terén elért előrehaladást;

tisztában van azzal, hogy az uniós tagállamok városfejlesztési politikái még mindig a táj szétszabdaltságához és a városok terjeszkedéséhez vezetnek, ami az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség csökkenését eredményezi;

örvendetesnek tartja a multilaterális környezetvédelmi megállapodásokat és azok működését, továbbá üdvözli a határon átnyúló együttműködést támogató új átfogó szakpolitikai és irányítási keretrendszer létrehozását; kéri az illetékes nemzeti és regionális hatóságokat, hogy kezdjék el használni ezeket az eszközöket a határokon átnyúló következetes szakpolitikai beavatkozások kialakításához;

10.

felhívja a figyelmet egyes Natura 2000 területek tönkretételére és egyes madár- és más állatfajok illegális leölésének és illegális befogásának eddigi mértékére, és meggyőződése, hogy valamennyi szinten nagyobb erőfeszítésekre van szükség a természetvédelmi irányelvek megfelelő irányítási terveken keresztül történő nyomon követésére és érvényesítésére vonatkozó követelmények betartásához;

11.

nyugtalanítónak találja, hogy nem hagy alább a védett fajok jogellenes kereskedelme, egyre több idegenhonos inváziós faj jelenik meg, és nem fenntartható módon használják a növényvédő szereket, többek között a neonikotinoidokat, ezáltal a beporzók, köztük a méhek állományának nagymértékű csökkenését okozva;

12.

emlékeztet arra, hogy sürgősen és fenntartható módon fokozni kell a globális és uniós szintű erőfeszítéseket annak érdekében, hogy hatékonyan kezeljék a biológiai sokféleséggel kapcsolatos világválságot, valamint a gazdasági fejlődést haladéktalanul függetleníteni kell a biológiai sokféleség csökkenésétől és az egyéb kapcsolódó kérdésektől, ideértve az ökoszisztéma-funkciók és -szolgáltatások későbbi romlását;

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fellépés érvényesítésére és a biológiai sokféleség megfelelő kezelésére elégtelen pénzügyi források és eszközök állnak rendelkezésre, valamint az intézkedések – minden szintre túlnyomóan jellemző – elmulasztásához kapcsolódó pénzügyi és gazdasági kockázatokra;

14.

hangsúlyozza, hogy a konkrét stratégiákon keresztüli hatékony végrehajtás biztosítása érdekében a globális és európai irányítási struktúrákon belüli gyengeségekre, a Biológiai Sokféleség Egyezmény stratégiai tervének végrehajtása során felmerülő kihívásokra és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keret javítására kell összpontosítani;

15.

aggodalommal jegyzi meg, hogy hiányoznak vagy elégtelenek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aicsi céloknak a biológiai sokféleségre vonatkozó nemzeti és regionális stratégiai cselekvési terveken keresztüli megvalósítása terén elért előrehaladás értékeléséhez való (önkéntes) hozzájárulást szolgáló mérési, jelentéstételi és ellenőrzési mechanizmusok;

16.

szorgalmazza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keret kialakítása során az összes érintett érdekelt felet idejekorán vonják be a következő szakasz előkészítésébe – globálisan és uniós szinten egyaránt;

B. Intézkedések és feladatok 2020-ig

17.

helyénvalónak tartja, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Felei Konferenciájának 14. ülése (CBD COP14) által kínált hatalmas lehetőséget kihasználva meghatározzák, hogy 2020-ig tulajdonképpen még mit lehet megvalósítani, hogy ily módon egyértelmű és megvalósítható kötelezettségvállalásokat fogalmazhassanak meg;

18.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a fennmaradó két évben fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aicsi célok megvalósításában;

19.

kiemeli, hogy a megfelelő többszintű irányítási keret nagy jelentőséggel bír a helyi és regionális önkormányzatok koordinált fellépése, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aicsi célok EU és tagállamai általi további megvalósítása, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai stratégia 2020-ig való kidolgozása szempontjából;

20.

támogatja az Európai Unió azon döntését, hogy széles körben használt növényvédő szereket tilt be – köztük a neonikotinoidokat – amiatt, mert komoly veszélyt jelentenek a nem célzott rovarokra, többek között a beporzókra nézve, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a növények reprodukciójában az erdőkben, a városi zöld területeken és a szántóföldeken, következésképpen létfontosságúak a globális élelmiszertermelés számára. Az RB hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a növényvédő szerek használatának – a hatáskörmegosztás tagállamonkénti különbségeit kellően tiszteletben tartó – korlátozásában, többek között olyan kezdeményezések révén, mint a „növényvédőszer-mentes városok” és a „méhbarát városok”;

21.

támogatja, hogy növeljék az erre igényt tartó helyi és regionális önkormányzatok (jogi, pénzügyi és emberi) erőforrásait, hogy megfelelően fejleszthessék közvetlen hatásköreiket a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme, tervezése, fenntartható hasznosítása, kezelése, helyreállítása és nyomon követése terén, ideértve a nagyobb védettséget élvező területeket is;

22.

kiemeli annak fontosságát, hogy a fajok, élőhelyek, ökoszisztémák és ökoszisztéma-szolgáltatások állapotával és az azokat érintő tendenciákkal kapcsolatos jó minőségű információkhoz való hozzáférést biztosító eszközök és mechanizmusok álljanak a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére;

23.

kéri az uniós tagállamokat, hogy integrált megközelítést vezessenek be a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzeti, szubnacionális és helyi stratégiák és cselekvési tervek kidolgozását és végrehajtását illetően – ahol még nem léteznek ilyenek –, méghozzá a CBD titkársága és az ICLEI által a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiára és cselekvési tervre vonatkozóan kidolgozott iránymutatásoknak megfelelően, továbbá javítsák a helyi és regionális önkormányzatoknak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzeti stratégiák és cselekvési tervek kidolgozásába, felülvizsgálatába és végrehajtásába való bevonását, hogy támogassák azok hatékony végrehajtását és tervezésbe való – vertikális és horizontális – beépítését, valamint azokat az ágazatokat, amelyek tevékenységei (kedvezően vagy károsan) hatnak a biológiai sokféleségre;

24.

hangsúlyozza, hogy növelni kell a biológiai sokféleséggel kapcsolatos finanszírozást, különösen a Natura 2000 hálózatba irányuló beruházásokat az uniós finanszírozási eszközökön, köztük a strukturális és kohéziós alapokon belül, és üdvözli az olyan támogatási eszközöket is, mint az eConservation, melynek adatbázisa hasznos információkat nyújt a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célokra elérhető közfinanszírozási lehetőségekről;

25.

javasolja, hogy a különböző szakpolitikai területeken osszák meg az értelmetlen támogatások eltörlésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy fokozzák a biológiai sokféleség védelmét célzó uniós intézkedések következetességét, valamint értékeljék a környezeti szempontból káros támogatásokat, hogy az uniós költségvetést mindinkább a fenntartható fejlődés irányába fordítsák; a pénzügyi források elkülönítésénél kiemelt prioritásként kell kezelni a fenntartható fejlődést;

26.

üdvözli az uniós Horizont 2020 program keretében tett arra irányuló erőfeszítéseket, hogy fokozzák azokat a kutatási és innovációs tevékenységeket, amelyek a városi térségek helyreállítása kapcsán a természetalapú megoldásokban és a zöld és kék infrastruktúrában rejlő lehetőségek feltárásával foglalkoznak. Ezek az erőfeszítések a 2020–2030 közötti időszakban is megfelelő alapot jelentenek az uniós biodiverzitási stratégia jobb végrehajtásához a városi és sűrűn lakott területeken, így erősítve az uniós városfejlesztési menetrendet. Hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is támogatni kell az uniós természetvédelmi irányelvek végrehajtását, és hangsúlyozza, hogy ezek a természetalapú megoldásokkal és a zöld és kék infrastruktúrákkal kapcsolatos programok nem felváltják a városkörnyéki és vidéki térségekben a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos határozott fellépéseket, hanem hasznosan kiegészíthetik azokat;

27.

rámutat arra, hogy a különböző meglévő finanszírozási eszközök által biztosított forrásokat közvetlenül a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzéséért és helyreállításáért felelős, megbízott illetékes helyi és regionális szerveknek kell kezelniük a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aicsi célokkal összhangban;

28.

szorgalmazza, hogy a biológiai sokféleséget szem előtt tartó közbeszerzési eljárások bevezetésével erősítsék meg a helyi és regionális önkormányzatok jogellenes kereskedelem megelőzésében játszott szerepét, valamint állítsák meg az idegenhonos inváziós fajok terjedését, különösen azáltal, hogy a határokon átnyúló helyzetekben keretet biztosítanak a fajok vándorlása és a biológiai sokféleség integrált kezelésének érdekében végzett, együttműködésen alapuló közös tevékenységekhez; kiemeli a meglévő stratégiai hálózatok, köztük a zöld infrastruktúra transzeurópai hálózatának azzal kapcsolatos szerepét, hogy együttműködésen alapuló, határokon átnyúló gazdálkodási és cselekvési tervek révén határokon átnyúló zöld infrastruktúrákat és folyosókat biztosítsanak;

A helyi és regionális önkormányzatoknak a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó stratégiai terv és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia 2020-ig való végrehajtásában játszott központi szerepe

29.

megerősíti és örvendetesnek tartja, hogy egyre inkább elismerik a helyi és regionális önkormányzatoknak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai stratégia uniós szintű végrehajtásában játszott szerepét;

30.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak tevékenyen részt kell venniük a kontraproduktív támogatások eltörlését és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szempontok különböző szakpolitikai területeken – például (a célzott uniós alapokból) a mezőgazdaságban, valamint a regionális és városfejlesztésben – való érvényesítését célzó szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában;

31.

ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy fokozzák a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szempontok területrendezésen és várostervezésen belüli érvényesítésére irányuló munkát, amely hatékony eszközként szolgál a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aicsi célok végrehajtásában való közreműködés előmozdításában;

32.

ismét hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatoknak az olyan tájékoztató programok és platformok önkéntes működtetésében játszott szerepét, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet biológiai sokféleségünk és ökoszisztémáink, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmének és helyreállításának fontosságára;

33.

ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy vegyenek részt a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák kezelésére vonatkozó nemzetközi, európai és nemzeti szabványosítási és tanúsítási folyamatokban, ideértve azokat az eszközöket is, amelyek referenciaként használhatók és támogatják a biológiai sokféleséggel kapcsolatos következetes irányítási és igazgatási keretrendszer bevezetését;

C. A hatékony és működőképes, biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keret megvalósítása felé

34.

üdvözli a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2017 végén elfogadott európai parlamenti állásfoglalást, amely arra kéri az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen hozzá a biológiai sokféleséggel kapcsolatos következő uniós stratégia elkészítéséhez a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni globális keret kidolgozásának folyamatával összhangban;

35.

elismeri, hogy meg kell erősíteni a biológiai sokféleséggel kapcsolatos világválság kezelésére és az aicsi célokat követő évtizedben (2020–2030) az erőfeszítések fokozására irányuló globális és uniós szintű politikai kötelezettségvállalást;

36.

azt várja a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Felei Konferenciájának 15. ülésétől, hogy újra ráirányítsa a figyelmet arra, hogy nem elég a biológiai sokféleség csökkenését megállítani, hanem helyre is kell állítani a biodiverzitást és az ökoszisztémákat, és hogy ennek megfelelő kötelezettségvállalások szülessenek, továbbá hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatban a 2020 utáni időszakra ambiciózus és inkluzív globális keretet hozzanak létre 2030-ig, amely képes megvalósítani a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az egyéb ezzel kapcsolatos ENSZ-megállapodások 2050-re vonatkozó elképzeléseit;

37.

sürgeti az EU-t, hogy vállaljon felelős vezető szerepet a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keret létrehozását szolgáló világméretű előkészítési folyamatban, valamint hozzon létre egy „biológiai sokféleséggel kapcsolatos külső politikát” – vagy járuljon hozzá a „biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális belső politikához” –, meghatározva az Uniónak a biológiai sokféleség tekintetében globális vezetőként vállalt felelősségét;

38.

kéri az EU-t és a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Feleinek Konferenciáján részt vevő valamennyi felet, hogy erősítsék meg és tegyék hivatalossá a helyi és regionális önkormányzatoknak (és a többi nem résztvevő érdekelt félnek) az új politikai keretrendszer kidolgozásában és végrehajtásában való részvételét, illetve a velük folytatott párbeszédet;

39.

ösztönzi az EU-t, hogy kapcsolódjon be az Afrikával, Dél-Amerikával, Ázsiával és különösen Kínával mint a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Felei Konferenciája 2020-as ülésének házigazdájával folytatott régióközi együttműködésbe, annak érdekében, hogy közös és koherens megközelítéseket dolgozzanak ki annak előtérbe helyezésére, hogy milyen közös érdekek fűződnek a 2020–2030 közötti időszakban a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák helyreállítására, fenntartható hasznosítására és kezelésére vonatkozó, biológiai sokféleséggel kapcsolatos „megújított” aicsi célok megvalósításához;

40.

kiemeli, hogy a 2050-re vonatkozó elképzeléseket le kell fordítani pragmatikus, megoldásközpontú válaszokat is felölelő, kézzelfogható fogalmakra és irányvonalakra, amelyeket a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Felei Konferenciájának 14. ülésén kell megvitatni;

41.

kiemeli, hogy az összes idevágó környezetvédelmi ENSZ-megállapodással, például az ENSZ által elfogadott fenntartható fejlesztési célokkal, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodással és a sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos megújított aicsi célokkal összhangban, illetve azokat beépítve ki kell dolgozni a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keretet annak megakadályozása érdekében, hogy a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat különválasszák azoktól társadalmi és gazdasági céloktól, amelyek azok alapjául szolgálnak; ez lehetővé fogja tenni, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos értékek más ágazatokban, következésképpen pedig a szakpolitikákban és tervezési folyamatokban, valamint a határon átnyúló együttműködésekben is megjelenjenek;

42.

sürgeti, hogy a biológiai sokféleség kérdésének jobb beépítése révén biztosítsák a szakpolitikai koherenciát – különösen a 11. (fenntartható városok és közösségek), 14. (víz alatti élet) és 15. (szárazföldi élet) fenntartható fejlesztési célt illetően –, továbbá pontosabb és összehangoltabb megfogalmazást szorgalmaz a különféle eszközökben a zavarok, az ellentmondások és az ismétlődések elkerülése érdekében;

43.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos „megújított” aicsi célok megvalósítását célzó összehangolt fellépés szempontjából a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális kereten belül döntő jelentőséggel bír a többszintű együttműködés, valamint a hatékony és működőképes többszintű irányítási struktúra létrehozása, ideértve a helyi és regionális önkormányzatokat is (globálisan és az Unióban egyaránt);

44.

szorgalmazza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni új globális keret kifejezetten említse meg a helyi és regionális önkormányzatoknak a nemzeti nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési mechanizmusban játszott szerepét;

45.

a biológiai sokféleséggel kapcsolatban 2020 után következetes globális irányítási struktúrát és olyan mechanizmust szorgalmaz, amely minden szinten, többek között szubnacionális kormányzati szinteken is alkalmazza a más nemzetközi megállapodásokkal összehangolt, mérhető célokhoz és jelentéstételi mechanizmusokhoz kapcsolódó horizontális érvényesítés, vertikális összehangolás, valamint együttműködésen alapuló és integrált igazgatás elvét;

46.

javasolja, hogy vegyék fontolóra az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményében részes felek nemzeti, regionális és helyi hozzájárulásának modelljéhez hasonlóan az önkéntes hozzájárulás rendszerének előmozdítását a különböző szinteken, a nemzeti körülményekhez igazítva, de legalább ugyanolyan merész és ambiciózus formában;

47.

megismétli, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aicsi célok szellemében továbbra is azokhoz hasonló megközelítést követve egyértelmű, időhöz kötött és új mérhető célokat kell bevezetni annak érdekében, hogy a 2020–2030-as időszakban megfékezzék a biológiai sokféleség, a természet és az ökoszisztémák pusztulását, illetve helyreállítsák azokat, hatékonyan kiirtsák az idegenhonos inváziós fajokat, illetve megakadályozzák azok megjelenését, valamint ténylegesen véget vessenek a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének és elpusztításának;

48.

kéri az EU-t, hogy biztosítson folyamatos stratégiai tájékoztatást és iránymutatást a tagállamok és más országok számára a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások, illetve az azokat érintő fenyegetések kezelésével kapcsolatos erőfeszítéseikhez. Annak tudatában, hogy a biológiai sokféleség csökkenését az egyedi esetek és döntések sokasága idézi elő, az iránymutatásnak a „szűk keretbe foglalás” veszélyének elkerülése érdekében a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális célokból fakadó és azokkal összevethető hatások értékelésére vonatkozó elvekre és kritériumokra is ki kell terjednie;

49.

úgy véli, hogy a következetes nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési megközelítés nagyon fontos a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális kereten belüli előrehaladás mérése és annak hosszú távú céljai megvalósításának időszakos felmérése szempontjából. Ezt átfogó és segítő módon kell megtenni, a következőkre összpontosítva: 1) a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, 2) a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák helyreállítása, 3) a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák fenntartható használata és kezelése. Mindez az idegenhonos inváziós fajok bejutásának megelőzése és azok kiirtása, a vadon élő állatok és növények illegális elpusztításának és kereskedelmének megállítása, valamint a biológiai sokféleség mutatóinak nyomon követése és ellenőrzése révén valósul meg. A nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési tevékenységnek minél objektívabbnak kell lennie és a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteken kell alapulnia, gondoskodva a számszerűsített hatások szakpolitikákhoz és fellépésekhez rendeléséről, az előrehaladás és az eredmények láthatóságáról, valamint a kiigazítások vagy további fellépések szükségességének azonosításáról;

50.

a közösen vállalt kötelezettségek nyomon követésének és időszakos felmérésének lehetővé tétele érdekében a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális kereten belül a globális célokhoz való nemzeti, ezen belül is regionális és helyi hozzájárulások feltérképezését és nyomon követését szorgalmazza;

51.

ösztönzi a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szakmai és tudományos ismeretek közös alapjának kialakítását, összehasonlítható kimutatási módszerek kidolgozása, közös nyomonkövetési szabályok meghatározása és az adatok és a tudás kezelésére és terjesztésére vonatkozó irányítási platformok létrehozása révén;

52.

szorgalmazza a területek (környezetvédelem, turizmus, mezőgazdaság, kézműipar, energia, szolgáltatások, szociális gazdaság) által kínált erőforrások és szolgáltatások mélyebb megértését annak érdekében, hogy elősegítse a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos intézkedések integrálását a különböző kormányzati szintek tervezésével és a területek társadalmi-gazdasági fejlődésére irányuló intézkedésekkel;

53.

kéri, hogy bővítsék és terjesszék az európai szinten a Natura 2000-es területek védelmével kapcsolatban bevált módszerekkel kapcsolatos ismereteket és támogassák a rendszeres párbeszédet az illetékes közigazgatási szervekkel, valamint vonják be a biológiai sokféleséggel foglalkozó különböző helyi állami és magán szereplőket;

54.

javasolja, hogy a környezet állapotára vonatkozó, nehezen mérhető célkitűzésektől az eredményközpontú, „nyomásgyakorlással kapcsolatos” célok felé elmozdulva a 2020 utáni kereten belül vezessenek be működőképes, egyértelműen és gyakorlatias módon és nyelven megfogalmazott, pontos, mérhető, ambiciózus, valószerű és időhöz kötött célokat, amelyek lehetővé teszik az előrehaladás célokhoz viszonyított mérését és az arról való beszámolást;

55.

elismeri, hogy kényszerítőbb és könnyen közölhető célkitűzésekre és célértékekre van szükség a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keret esetében, amelyek frissítik és/vagy felváltják az időhöz kötött aicsi célokat is, ideértve a következőket: 1. a biológiai sokféleségre nehezedő közvetlen nyomás csökkentésére és a fenntartható hasznosítás előmozdítására irányuló B. stratégiai célnak a 6. célkitűzés alá tartozó halak, gerinctelen fajok és vízi növények mellett magában kell foglalnia a szárazföldi fajok fenntartható hasznosítását is; 2. a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások által mindenki számára nyújtott előnyök fokozására irányuló D. stratégiai cél keretében el kell ismerni a biológiai sokféleség emberi egészséghez való hozzájárulását – eltekintve a 14., 15. és 16. célkitűzésben említettektől –, további célokat határozva meg az olyan szempontokat illetően, mint a gyógyszerészeti felhasználás, a gyógynövények, a táplálkozás, a mentális egészség és az egészségfejlesztés stb., továbbá elismerve a biológiai sokféleség, a béke és a konfliktusok, valamint az emberek vándorlása közötti összefüggéseket; 3. jobban fel kell hívni a figyelmet a talaj által kínált szolgáltatásokra, az édesvizekre és a nyílt tengerekre, valamint az ezekhez kapcsolódó biológiai sokféleségre; végül 4. a természetvédelmi és ökoszisztéma-szolgáltatások keretében intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy – az éghajlatváltozásra való tekintettel is – javuljanak az életkörülmények a városokban és az elővárosi körzetekben;

56.

felhívja a helyi közösségek figyelmét arra, hogy a biológiai sokféleséget gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási szempontból lehetőségnek kell tekinteni, a társadalmi befogadásra vonatkozó követelményeket illetően is, új helyi együttműködési modelleket próbálva ki a biológiai sokféleséget előmozdító szociális és környezetvédelmi záradékok terjesztése alapján;

57.

szorgalmazza, hogy kiegészítésképpen a biológiai sokféleségre vonatkozó közös mutatókra támaszkodjanak, és azokat hangolják össze az összes releváns nemzetközi keretrendszerrel, különös tekintettel a fenntartható fejlesztési célokra. Ennek célja a párhuzamos munkavégzés elkerülése, a valódi, integrált mérhetőség és végrehajtás előmozdítása, valamint a forradalmi változások elősegítése, mindezt a szegénység felszámolása, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az alkalmazkodás, valamint a helyi közösségek élelmezéssel kapcsolatos ellenálló képessége érdekében;

58.

több lehetőséget kér a kapacitások fejlesztésére – a szükséges pénzügyi eszközöket és az olyan innovatív, mozgósító erejű módszereket is ideértve, mint a szakértői együttműködés –, hogy több technikai tudás és készségek álljanak rendelkezésre a biológiai sokféleség pusztulásának megfékezéséhez, illetve helyreállításához, az idegenhonos inváziós fajok betelepedésének, valamint a vadon élő állatok és növények jogellenes elpusztításának és kereskedelmének megelőzéséhez. Erre minden szinten szükség van, és a biológiai sokféleség kezelésébe be kell vonni az őslakos népeket és a helyi közösségeket, a szakértőket és a szakmabelieket is (a vadászokat, a halászokat, a pásztorokat és az erdészeket is ideértve);

59.

javasolja, hogy hozzanak létre erősebb partnerségeket és támogassák a közös fellépéseket valamennyi érdekelt fél és a szélesebb közönség körében, különös figyelmet fordítva az őslakosok és a helyi közösségek, a nők, a fiatalok és a biológiai sokféleségre közvetlenül támaszkodók és azokkal gazdálkodók (köztük a vadászok, halászok, pásztorok és erdészek) hozzájárulására, valamint vessenek véget a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének és elpusztításának. Az RB megismétli, hogy a jó kormányzás elvére épülő hatékony részvételi folyamathoz fokozott technikai segítségnyújtásra és/vagy iránymutatásra (nemcsak az uniós helyi és regionális önkormányzatok számára, hanem a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelmének származási és tranzitrégiói számára is), kapacitásbővítésre és jogokon alapuló eszközökre van szükség;

60.

ösztönzi a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiákra és cselekvési tervekre, illetve az integrált irányításra és tervezésre vonatkozó nemzetközi szabványok, valamint más olyan eszközök kidolgozását, amelyek a térnyerés és a koherencia elősegítését szolgáló jövőbeli irányítási és igazgatási mechanizmusokhoz kapcsolódnak;

61.

elismeri a biológiai sokféleség globális modellezésének, a biológiai sokféleség kezelésével kapcsolatos, jobb információkon alapuló és megalapozott döntésekre vonatkozó forgatókönyvek, valamint az innovatív adatgyűjtési rendszerek kifejlesztésének vagy a meglévő rendszerek biológiai sokféleséggel kapcsolatos adatokkal való bővítésének jelentőségét;

62.

ösztönzi a tudástranszfert szolgáló globális platformok létrehozását, továbbá a kötelezettségvállalások nemzeti szintű és helyi és regionális önkormányzatok általi végrehajtásának nyomon követését és jelentését annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják a bevált gyakorlatok megosztásába és gyarapításába, illetve a nyomon követés, a jelentés és az ellenőrzés támogatásába;

63.

kitart amellett, hogy globálisan, uniós és nemzeti szinten is növelni kell a biológiai sokféleséggel kapcsolatos finanszírozást a sajátos helyi viszonyoknak megfelelően. Ehhez megfelelő iránymutatásnak is társulnia kell annak érdekében, hogy megkönnyítsék a rendelkezésre álló finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést és azok hatékony és eredményes felhasználását, továbbá azt az eredmények rendszeres és módszeres értékelésének kell kísérnie annak érdekében, hogy elkerüljék a kedvezőtlen hatásokat és a különböző szakpolitikai célkitűzések közötti ellentmondásokat;

64.

ajánlja, hogy tárják fel az előnyöket és aknázzák ki az új és innovatív finanszírozási lehetőségeket, ideértve az adóügyi ösztönzőket, az ökoszisztéma-szolgáltatásokért fizetett összegeket, a regionális/nemzeti lottójátékokat, a biológiai sokféleséggel kapcsolatban uniós és/vagy globális szinten elkülönített alapokat, a finanszírozási eszközök összekapcsolását és ötvözését, valamint a kapcsolódó strukturális innovációkat, például a biológiai sokféleséggel kapcsolatos köz-magántársulásokat, a magán-/üzleti vagy közjogi alapítványokat és a többek között önkéntes címkézési/tanúsítási intézkedésekre vonatkozó ösztönzőket;

65.

elkötelezi magát amellett, hogy az e véleményben kifejtettek szellemében folyamatosan és kezdeményezőleg részt vesz a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020 utáni globális keret előkészítési folyamatában.

Kelt Brüsszelben, 2018. október 10-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ

Top

Choose the experimental features you want to try