A Törvényszék (hatodik tanács) T-247/14. sz., Meica Ammerländische Fleischwarenfabrik Fritz Meinen GmbH & Co. KG kontra Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2016. február 4-én hozott ítélete ellen a Meica Ammerländische Fleischwarenfabrik Fritz Meinen GmbH & Co. KG által 2016. március 29-én benyújtott fellebbezés

(C-182/16. P. sz. ügy)

(2016/C 296/23)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Meica Ammerländische Fleischwarenfabrik Fritz Meinen GmbH & Co. KG (képviselő: S. Labesius ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Salumificio Fratelli Beretta SpA

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés azon alapul, hogy a fellebbező szerint a Törvényszék megsértette az uniós jogot azáltal, hogy 2016. február 4-i ítéletével megsértette a közösségi védjegyről szóló 207/2009 tanácsi rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, valamint az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdését.

Összefoglalva: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az összetéveszthetőségnek a korábbi „MINI WINI” védjegy megkülönböztető képességének szintje alapján történő értékelésekor, valamint a megjelöléseknek és az áruknak a „Stick MiniMINI …” európai uniós védjegybejelentéshez viszonyított hasonlóságának oly módon való értékelésekor, hogy figyelembe vette a bejelentésben szereplő „MiniMINI” elem önmagában vett megkülönböztető szerepét is. Ráadásul, a Törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy a valamely védjegy részét képező, önmagukban enyhe megkülönböztető képességű elemek is összetéveszthetőséget eredményezhetnek, valamint a termékek forgalmazásának azon sajátos körülményeit, amelyek befolyásolják az érintett közönség figyelmének szintjét, és azt a tendenciát, hogy e közönség hajlamos valamely védjegyet az enyhébb megkülönböztető képességű, de vizuális szempontból domináns elemével rövidíteni.

Továbbá, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, hiszen még ha a szóelemet tisztán leíró jellegűnek is kellene tekinteni, e jellemző nem zárja ki, hogy ezen elemet a megjelölések hasonlóságának értékelése szempontjából dominánsnak minősítsük. Ezenfelül a Törvényszék határozata a domináns elemek – méretükre és a vitatott európai uniós védjegybejelentés tárgyát képező megjelölésen belüli elhelyezkedésükre tekintettel történt – értékelését illetően a tények elferdítésén alapult. Ráadásul, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a vizuális hasonlóságot a vitatott európai uniós védjegybejelentés tárgyát képező megjelölés vizuális elemei megkülönböztető képessége fokának függvényében kell értékelni. Végezetül, a fellebbező fél szerint a megtámadott ítélet nem tartalmazott megfelelő indokolást, mivel a Törvényszék nem ismertetett semmiféle indokot az érintett közönségnek a konkrét áruk tekintetében vett figyelmi szintjét illetően.

(1)  HL L 78., 1. o.