1)

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18-án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely nem írja elő végkielégítés folyósítását az álláshelyének megtartására jogosult munkavállaló helyettesítése céljából létrejött határozott időre szóló, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, míg a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat végkielégítés illeti meg a munkaszerződésük objektív okból történő megszüntetése esetén.

2)

Az 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszát akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak kell – az alkalmazandó nemzeti jogi szabályok összességének megfelelően – értékelni azt, hogy egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásához és adott esetben szankcionálásához megfelelő intézkedést, illetve az e rendelkezés értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez-e.

3)

Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásához és adott esetben szankcionálásához megfelelő intézkedést, illetve az 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakasza értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez, akkor ezt a rendelkezést akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásbelihez hasonló azon nemzeti szabályozás, amely szerint a bizonyos kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta végkielégítés folyósítását eredményezi az e szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára, míg a más kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta nem von maga után semmiféle végkielégítést az ezen utóbbi szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára, kivéve ha a nemzeti jogrendben nem létezik semmilyen más hatékony intézkedés az ezen utóbbi munkavállalókkal szembeni visszaélések elkerülésére és szankcionálására, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.