27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/1

—

tekintettel az Európai Bizottság 2013. évre szóló munkaprogramjáról szóló közleményre, (1)

—

tekintettel a 2012. november 30-én elfogadott, „A Régiók Bizottsága 2013. évi prioritásai az Európai Bizottság jogalkotási és munkaprogramja alapján” című állásfoglalására, (2)

—

tekintettel a 2012. február 16-án aláírt, az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága közötti együttműködésről szóló jegyzőkönyvre,

1.

úgy látja, hogy a 2014-es év vízválasztó lesz az Európai Unió számára, ugyanis ebben az évben: lesznek az európai parlamenti választások, ekkor választják meg az új Európai Bizottságot, indul el az új többéves pénzügyi keretben a 2014–2020-as – programozási időszak, kerül sor az Európa 2020 stratégia félidei felülvizsgálatára és folytatódnak a gazdasági és monetáris unió kiteljesedésével és elmélyítésével kapcsolatos munkák;

2.

véleménye szerint 2014-ben elsősorban a következő kihívások állnak az EU előtt: növekedés és munkahelyteremtés gazdaságaink oly irányú átalakítása által, hogy a jövőben alacsony szén-dioxid-kibocsátásúak és fenntarthatóak legyenek, az uniós polgárság megerősítése – különösen most, az európai választások sorsdöntő időszakában, illetve az európai integrációba vetett bizalom helyreállítása az EU „demokratikus legitimációjának” növelése érdekében, ami folyamatos erőfeszítéseket igényel az EU legfontosabb értékeinek a populista és antidemokratikus erők romboló tevékenysége elleni védelmében;

3.

aggódik amiatt, hogy mivel közeledik az Európai Bizottság mandátumának a vége, az visszavetheti annak aktivitását, pedig számos területen éppen most van szükség mielőbbi intézkedésekre;

4.

emlékeztet arra, hogy fennállásának 20. évfordulója alkalmából az RB elemzési folyamatot kíván elindítani arról, hogy miként tudná megszilárdítani intézményi és politikai szerepét;

5.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést az Európa jövőjéről folyó aktuális vita jelenlegi állásáról, kitérve a 2013-as „polgárok európai éve” keretében a polgárokkal folytatott megbeszélések eredményeire is. A polgárokkal való újbóli kapcsolatteremtés jegyében folyó vita részeként is arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy már 2014-ben kezdje meg az európai polgári kezdeményezésekkel foglalkozó rendelet alkalmazásáról szóló jelentésének elkészítését;

6.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy minél előbb terjessze elő javaslatait egyrészt egy egységes szanálási mechanizmus létrehozására vonatkozó rendelettervezetre, másrészt a bankszektor strukturális reformjaira vonatkozó ajánlások nyomon követésére;

7.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a trojka-rendszer felülvizsgálatára vonatkozóan, biztosítandó a demokratikus ellenőrzést és az elszámoltathatóságot az Európai Parlament felé;

8.

kéri, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások rendezésére és szanálására vonatkozó keret létrehozásáról szóló irányelvjavaslattal párhuzamosan újra nyissák meg a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvről folytatott tárgyalásokat;

9.

utal arra, hogy – jelenleg kísérleti szakaszban – sikeresen bevezettek projektkötvényeket a piacra, és azt kéri, hogy ezt a kezdeményezést terjesszék ki a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) teljes időszakára és az energia, közlekedés és távközlési infrastruktúrák mellett további politikaterületekre is. Azt javasolja, hogy a résztvevők körét bővítsék ki a kis- és közepes vállalkozásokra (kkv-k) is, hogy a regionális beruházási forrásokat a kkv-khoz lehessen irányítani, és támogatást lehessen nyújtani a régiókra épülő európai kockázatitőke-iparnak;

10.

arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy az európai monetáris unión belüli közfinanszírozásról szóló éves jelentésében továbbra is kövesse nyomon a regionális és helyi szintű közfinanszírozás helyzetének alakulását.

11.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia eddig nem megfelelő eredményei nem csupán a gazdasági válságnak és a tagállamok hiányzó ambíciójának tudhatók be, hanem annak is, hogy a stratégia kialakításába és végrehajtásába nem vonták be a helyi és regionális önkormányzatokat, vagyis hogy tulajdonképpen az Európa 2020 stratégiának nincs igazi területi vetülete;

12.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a bevezetni szándékozott módszertanon túl mielőbb bocsásson rendelkezésre egy keretet az Európa 2020 stratégia általa végzendő félidei felülvizsgálatához;

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy folyamatosan nyomon követi, hogy milyen eredmények születnek az Európa 2020 stratégia valamennyi kiemelt kezdeményezésének terén, és hogy már dolgozik egy olyan félidei értékelésen, amely helyi és regionális szempontból fogja vizsgálni az eredményeket;

14.

helyteleníti, hogy sem a 2013-as éves növekedési jelentés, sem pedig az országspecifikus ajánlások nem tesznek utalást arra, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtásához helyi adottságokból kiinduló megközelítésre és többszintű partnerségre van szükség. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kötelezettségeinek eleget téve biztosítsa, hogy a tagállamok partnerségeket hozzanak létre a helyi és regionális önkormányzatokkal a nemzeti reformprogramok kidolgozásához és végrehajtásához;

15.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy tárja fel, hogy az egységes piac működésében leginkább mely területek eredményezhetnek innovációt és minőségi munkahelyeket, és kezelje kiemelten ezeket a területeket;

16.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan európai iparpolitikára, amely az európai integráció egyik pillérét jelenti, és amelyet a kohézióhoz, az infrastruktúrához és a mezőgazdasághoz hasonlóan valódi politikai prioritásként kezelnek;

17.

támogatja azt az európai parlamenti javaslatot, hogy hozzanak létre egy, az iparpolitikával foglalkozó irányítócsoportot, hogy egyesítsék az európai, nemzeti, regionális és helyi hatásköröket, illetve a jelenleg az egyes szintek és ágazatok között elszórtan levő erőforrásokat;

18.

azt kéri az Európai Bizottságot, hogy hivatalosan konzultáljon az RB-vel az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok alkalmazásával kapcsolatos új iránymutatások kidolgozásáról;

19.

azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy ösztönözze regionális innovációs modellek kidolgozását – az ipari fejlesztés területén is;

20.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a Vállalkozás 2020 közlemény kapcsán, és ennek jegyében végezzen további elemzéseket arról, hogy melyek azok a tényleges akadályok, amelyek a fiatal vállalkozók útjában állnak. Örömmel venne további határokon átnyúló tapasztalatcserét és az ilyen vállalkozókat célzó újabb lehetőségeket;

21.

ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen egy olyan fehér könyvet a kohéziós politikáról, amely elemezné a 2020-ig szóló területfejlesztési menetrend és az Európa 2020 stratégia közötti kölcsönhatást, illetve tartalmazná a kohéziós politika 2007 és 2013 közötti területi hatásának utólagos értékelését;

22.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen jelentést arról, hogy – a közös rendelkezésekről szóló rendeletben és a partnerségről szóló magatartási kódexben szereplő partnerségi és többszintű kormányzási elveknek megfelelően – időben és strukturált formában bevonták-e a helyi és regionális önkormányzatokat a partnerségi megállapodások és a 2014–2020-as időszakra szóló operatív programok kidolgozásába;

23.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy amint elfogadták az új rendeleteket, tegyen közzé egy gyakorlati és felhasználóbarát kézikönyvet a helyi szereplők számára arról, hogy miként kell használni az új strukturális alapokat;

24.

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kapcsán komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a finanszírozás az egész következő tervezési időszakra nem elegendő és a 2014/2015-ös időszakra koncentrálódik, ami megkérdőjelezi a kezdeményezés fenntarthatóságát és hatékonyságát. Ezért kéri konkrétan a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 9f cikkének módosítását, törölve az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó új jogcím keretének szigorú, 3 milliárd euróban való korlátozását. Erre annál is inkább szükség volna, hogy ne kelljen 2016 utánra átütemezni a kohéziós politika szempontjából létfontosságú programokat, például a határokon átnyúló együttműködési programokat vagy az európai hálózatfinanszírozási eszköz egyes részeit;

25.

ahogy a két intézmény közötti hatályos megállapodásban szerepel, együttműködik majd az Európai Bizottsággal abban, hogy az EGTC-ket bevonják az uniós politikákba, és arra bíztatja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze az EGTC-k alkalmazását a szomszédságpolitikában. Az RB megvizsgálja majd, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy az ARLEM és a CORLEAP révén EGTC-ket hozzanak létre szomszédos országokkal;

26.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen közleményt „Mobilitás a földrajzilag és demográfiailag problémás régiókban” címmel;

27.

tekintettel arra, hogy több tagállamban igen magas a munkanélküliség, amely különösen a fiatalokat sújtja, támogatja az ifjúsági garanciával kapcsolatos erőfeszítéseket, és arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább ezt a területet, és 2014 folyamán készítsen jelentést a megtett lépésekről;

28.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki javaslatot egy „szociális beruházásokról szóló megállapodásra”, ahogy azt az Európai Parlament is kérte;

29.

úgy véli, hogy a szociális gazdaság keretében végzett tevékenységekhez nagyobb jogbiztonságra van szükség, következésképpen statútum kidolgozását szorgalmazza az európai önsegélyező egyesület számára;

30.

tekintettel arra, hogy a kkv-k helyi és regionális szinten munkahelyeket tudnak teremteni, ugyanakkor segítségre szorulnak az elhúzódó válság kezelésében, kéri, hogy az Európai Bizottság továbbra is arra ösztönözze a pénzintézményeket, hogy nyújtsanak hitelt a kkv-knek és eszközöljenek beruházásokat ezekbe a vállalkozásokba, így biztosítva túlélésüket és előmozdítva növekedésüket. Ennek érdekében várakozással tekint az Európai Tanács júniusi ülésén elfogadott új „beruházási tervre” vonatkozó javaslatok elé, és új beruházásokat ösztönöz a nyitott innovációba és az induló vállalkozásokba;

31.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a kkv-k szabályozási terheinek egyszerűsítésére és minimalizálására irányuló erőfeszítéseit, egyrészt az új célravezető és hatásos szabályozás programjának (REFIT) keretében, másrészt pedig rendszeresen kikérve a kkv-k véleményét arról, hogy mely uniós jogszabályokat és jogalkotási területeket tartják a legterhesebbnek (a „Top 10” kezdeményezés);

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az általános iskoláktól a szakiskolákon át az egyetemekig minden oktatási szintre vonatkozóan dolgozzon ki a vállalkozási és intelligens szakosodási stratégiákra, valamint a vállalkozói felfedezésre összpontosító új szakpolitikai megközelítést; a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy az európaiak – a helyi és regionális vezetőktől kezdve a vállalatvezetőkig és a kezdő vállalkozókig – hogyan tudnak hatni az általános iskolai tanulókra, hogy a vállalkozó szellem ezek szemléletmódjában és mindennapi tevékenységeikben is már egészen fiatal korban fokozottan jelentkezzen;

33.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Európai Parlament 2013. január 15-i állásfoglalásának megfelelően terjesszen elő javaslatot a munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra, valamint a szerkezetátalakításokra való felkészülésre és azok irányítására vonatkozóan;

34.

kéri, hogy az Európai Bizottság készítsen jelentést a késedelmes fizetésekről szóló irányelv végrehajtásáról a nemzeti, regionális és helyi kormányzás szintjén;

35.

kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok továbbra is vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a bel- és igazságügyi politikák kialakításába és végrehajtásába, különös tekintettel a bevándorlásra és a menekültügyre, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, illetve az áldozatok védelmére;

36.

megerősíti elkötelezettségét az Európai Bizottság által 2012-ben – a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának átdolgozott európai programja és az Európai Integrációs Fórumon belül tartott politikai párbeszéd révén – felkínált stratégiai partnerség mellett. Kéri, hogy az Európai Bizottság ragaszkodjon ahhoz, hogy ezen a szakpolitikai területen – az átdolgozott integrációs programban javasoltaknak megfelelően – területi paktumokat alkalmazzanak;

37.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK irányelvet, hogy a például iskolák, gondozó intézetek és közintézmények számára kiírt élelmiszer-beszerzési pályázatok esetében a „helyben termelt” jelző is a standard kiválasztási kritériumok közé tartozhasson; (3)

38.

kéri, hogy körültekintően vizsgálják meg a mezőgazdasági piacszabályozási mechanizmusok – köztük a kétoldalú kereskedelmi megállapodások és társulási megállapodások – eltörlésére vonatkozó javaslatok területi hatásait, és ellenőrizzék, hogy a javaslatok nem ütköznek-e a területi kohézió Lisszaboni Szerződésben rögzített célkitűzésével;

39.

kéri, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki javaslatot egy európai vidékfejlesztési stratégiára, hogy a közösségi átlagnál továbbra is fejletlenebb vidéki területek javára új egyensúlyt találhassunk az erőforrások tekintetében;

40.

kiemeli az átdolgozott közös halászati politikán belüli új, regionális döntéshozatali megközelítés eredményes végrehajtásának jelentőségét. E megközelítés értelmében a döntéseket – a jelenlegi uniós mikromenedzsment-szint helyett – a tengeri medence szintjén hozzák, és szorosabban bevonják az érdekelt feleket. Aggódik ugyanakkor amiatt, hogy az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat alkalmaz, ami nem helyénvaló, ha a halászati és tengeri területek jellegzetességeinek kárára megy;

41.

emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaellátásra való átállásnak kulcsszerepe van az EU éghajlat- és energiapolitikájában, ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasolja a megújuló energiaforrások arányára vonatkozó, 2020-ig elérendő célkitűzés kötelező érvényű 30 %-ra való növelését, és 2030-ra és 2040-re vonatkozó köztes célokkal együtt 2050-re javasolja a megújuló erőforrások 100 %-os arányának elérését;

42.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve (4) keretében 2014-ben indítson további kezdeményezéseket, például az ütemterv fő célját – azaz a gazdasági teljesítménynek a természeti erőforrások gyengébb terhelése mellett elért növekedését – mérő, erőforrás-termelékenységi fő mutató mellett határozzon meg kiegészítő erőforrás-hatékonysági mutatókat vagy egy új fő mutatót az erőforrás-felhasználás természeti és környezeti hatásainak mérésére, illetve mozdítsa elő az ezekre a mutatókra épülő célt, hogy folyamatosan és kevés ráfordítással is mérhetőek legyenek az előrelépések az erőforrás-hatékonyság javítása terén. Ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a környezetbarát közbeszerzésre vonatkozó kötelező célok érdekében, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a közbeszerzésben egyéb fontos szempontok is vannak; (5)

43.

annak biztosítására kéri az Európai Bizottságot, hogy a hulladékkal kapcsolatos jogszabályoknak, illetve a megelőzésre, újrafelhasználásra, újrafeldolgozásra, újrahasznosításra és a hulladéklerakóktól való eltérítésre irányuló, már kitűzött céloknak a 2014. évi felülvizsgálata kellően vegye figyelembe a Régiók Bizottságának az Európai Bizottság felkérésére e témában kidolgozott előretekintő véleményét. Fontos, hogy a felülvizsgálat megfeleljen az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében ismertetett „elvárt céloknak”, így egyengetve az újrafelhasználáson és újrafeldolgozáson alapuló gazdaságnak az útját, amelyben a maradványhulladék mennyisége a nullához közelít. Kéri, hogy a 2014-es felülvizsgálattal összefüggésben kiemelt figyelmet fordítsanak a műanyaghulladékra;

44.

a zöld könyv nyomán arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2030-ig terjedő időszakra dolgozzon ki egy ambiciózus új éghajlat-politikai és energiaügyi keretet. Fontos, hogy ez a keret magasabb uniós társfinanszírozási rátákat biztosítson különösen az éghajlat-változási célokat támogató és az éghajlat-politikával kifejezetten összefüggő infrastrukturális projektekhez;

45.

kéri az Európai Bizottságot, hogy megfelelő javaslatokkal kísérve dolgozzon ki energiaszegénységi stratégiát, amely tartalmazza az energiaszegénység fogalmának Unió-szerte érvényes meghatározását is;

46.

kéri, hogy az Európai Bizottság mindent tegyen meg az energiahatékonyság ösztönzése érdekében, és javasoljon kötelező érvényű nemzeti energia-hatékonysági célokat, melyeket részletes költségvetési hatásvizsgálattal és pénzügyi intézkedéscsomaggal egészít ki. Ismételten rámutat arra, hogy a partnerségi elv tiszteletben tartása és a többszintű kormányzási szemlélet alkalmazása érdekében végre kell hajtani az erre a területre vonatkozó szakpolitikákat;

47.

kéri, hogy az Európai Bizottság indítson és végezzen el minél többet a jobb szabályozásra vonatkozó stratégiában és különösen a REFIT-ben foglalt értékelési gyakorlatokból, és ehhez ismételten felajánlja segítségét konzultatív hálózatai révén;

48.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság bizonyos szakpolitikai területeken tegye operatívvá és kötelezővé a területi hatásvizsgálatot. Megismétli, hogy kész szorosan együttműködni az Európai Bizottsággal e téren, és javasolja, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság az egyablakos ügyintézés keretében vállalja magára a területi hatásvizsgálatokkal kapcsolatos feladatokat;

49.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy küldjön az RB-nek együttműködési javaslatokat egyfelől a régiókkal és helyi önkormányzatokkal a jogalkotást előkészítő szakaszban folytatandó konzultációval kapcsolatban (a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 2. cikke), másfelől pedig a szubszidiaritás és az arányosság elvével való összhang tekintetében;

50.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság – az egyszerűsítésre és a finanszírozáshoz való hozzáférésre fektetve a hangsúlyt – tegye hatékonyabbá a kulturális és a kreatív ágazatokra vonatkozó uniós szabályozási keretet. Fontos, hogy a kultúrát és a kreativitást jobban beágyazzuk az Európa 2020 stratégiába;

51.

az innovációs beruházásokra vonatkozó csomag nyomában arra kéri az Európai Bizottságot, hogy világosan határozza meg és emelje ki a helyi és regionális önkormányzatoknak a köz-magán partnerségekkel (PPP) kapcsolatos programokban és projektekben játszott szerepét. A régióknak és a városoknak kulcsszerepe van az innovatív környezeteknek megfelelő keretfeltételek megteremtésében. Közvetítőkként a területükön belül összehozzák az innovációs háromszög fő részeseit – a tudományos és felsőoktatási körök, a kutatás, az ipar és az üzleti világ szereplőit;

52.

hangsúlyozza, hogy az új munkalehetőségek támogatása, illetve a helyi és regionális gazdaságok fellendítése érdekében közleményt kellene kidolgozni egy fenntartható és versenyképes kulturális turizmusra vonatkozó stratégiáról. Egy ilyen stratégia közös keretet biztosíthatna az európai régiók építészeti, etnográfiai és ipari örökségének megismertetéséhez és finanszírozásához;

53.

méltányolja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy elmélyítse az együttműködést az RB-vel a helyi és regionális dimenzió bővítési folyamatban való kidomborítása terén. Kéri, hogy ezt vegyék figyelembe a bővítést célzó előrelépésekről szóló éves jelentésben;

54.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa annak vizsgálatát, miként lehet a helyi közigazgatást támogató eszközt kiterjeszteni a keleti partnerség országaiban és az euromediterrán partnerországokban működő helyi önkormányzatokra;

55.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság és a Tanács folytassa a „többért többet” megközelítést a keleti partnerségre vonatkozó új ütemtervben, és a kezdeményezést fokozott mértékben eszköznek tekintse ahhoz, hogy kibontakoztassa az európai uniós hozzájárulás átalakító erejét, illetve bevonja a helyi és regionális önkormányzatokat a kezdeményezés végrehajtásába;

56.

az euromediterrán együttműködéssel összefüggésben üdvözli a regionális fejlesztésre fektetett hangsúlyt, és szívesen venné, ha az ARLEM-et bevonnák a regionális fejlesztésre irányuló kísérleti projektekbe;

57.

továbbra is határozottan támogatja, hogy a 2015-ös évet a fejlesztés európai évévé nyilvánítsák, így biztosítva a millenniumi fejlesztési célok nyomon követését, és üdvözli, hogy az Európai Bizottság érdemben foglalkozik a fejlesztés jövőbeli globális megközelítésével. Kéri, hogy az Európai Bizottság egy átfogó keret mellett szálljon síkra a 2015 utáni millenniumi fejlesztési célok tekintetében, amely egybefogja a fenntartható fejlődés három dimenzióját, azaz a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontokat;

58.

bízik abban, hogy ajánlásait megfelelően figyelembe veszik az Európai Bizottság 2014. évi munkaprogramjának összeállítása során, és megbízza a Régiók Bizottsága elnökét, hogy terjessze ezt az állásfoglalást az Európai Bizottság elnöke, az Európai Parlament elnöke, az Európai Tanács elnöke, illetve az EU Tanácsának litván, valamint soron következő görög és olasz elnöksége elé.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/6

—

tekintettel az RB 2013. február 1-jei, a gazdasági és monetáris unió (GMU) fenntartható jövőjéről szóló állásfoglalására (1);

—

tekintettel az Európai Bizottság 2013. március 20-án közzétett két, „A jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációja” (COM(2013) 166 final) és „A Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetése”(COM(2013) 165 final) című közleményére;

—

tekintettel az Európai Parlament 2013. május 23-i, „A gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról: válasz a Bizottság közleményére” című állásfoglalására (2013/2609(RSP));

—

tekintettel az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésének következtetéseire;

—

tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvére;

—

emlékeztet a gazdasági és monetáris uniónak az EUMSZ 3. és 120. cikkében szereplő elveire és célkitűzéseire;

—

hangsúlyozza, hogy a már jóváhagyott intézkedések végrehajtásának előnyt kell élveznie minden új javaslattal szemben, és egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy minden további jogalkotási kezdeményezésnek egyértelmű hozzáadott értéket kell mutatnia a meglévő eszközökkel kapcsolatosan;

—

hangsúlyozza, hogy a GMU fejlődésével kapcsolatos valamennyi döntés során teljes mértékben el kell ismerni, és ahol lehet, meg kell erősíteni a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a gazdaság erősítésében és a munkahelyteremtés és növekedés megkönnyítésében;

—

az egyetlen felügyeleti mechanizmusra tett, az EKB-ra központi szerepet ruházó javaslatokat és az EBH szerepének megreformálását előrelépésnek tekinti a nagyobb átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság irányában;

—

üdvözli, hogy az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésén arra hívta fel az Európai Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő javaslatot egy közös szanálási mechanizmus bevezetéséről szóló rendeletre, és támogatja azt a szándékot, hogy a vonatkozó jogszabályt a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt fogadják el;

—

azt várja az Európai Bizottságtól, hogy az előzetes koordinációra vonatkozóan 2013 őszén közzéteendő javaslatában világosan jelenítse meg a különbséget a fenti koordináció és a már bevezetett (pl. az európai szemeszter) vagy tervezett egyéb eszközök és mechanizmusok (pl. a KKU – lásd lentebb) között;

—

hangsúlyozza, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai reformok előzetes koordinációjára – amelyben csak a Bizottság és a Miniszterek Tanácsa vesz részt – tett európai bizottsági javaslatokat olyan európai és tagállami intézkedéseknek kell kiegészíteniük, amelyek biztosítják az érintett helyi és regionális önkormányzatok megfelelő konzultációját és tájékoztatását;

—

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fő gazdasági reformok előzetes uniós koordinációja során fordítsanak különös figyelmet a regionális szintre gyakorolt hatásokra, valamint az államháztartás fenntarthatóságára és a területi kohézióra gyakorolt esetleges hatásukra;

—

kiemeli, hogy – tekintettel a szerződéses megállapodások és a tervezett előzetes koordinációs folyamat közti szoros kapcsolatra – szoros kapcsolatnak kellene lennie a két folyamat irányítása és demokratikus elszámoltathatósága között is; azt javasolja ezért, hogy ha a regionális szintre gyakorolt hatásokról van szó, legyen biztosított a Régiók Bizottsága és az érintett regionális hatóságok részvétele az uniós szintű gazdasági párbeszédben;

—

egyetért azzal, hogy az előzetes koordinációnak csak a legfontosabb tagállami gazdasági reformtervekre kell vonatkoznia; hangsúlyozza, hogy a szociális védelmi rendszerek reformjaira is ki kell terjednie, mivel azok jelentős hatást gyakorolhatnak az adott tagállamon belül;

—

sajnálja, hogy a GMU demokratikus legitimációval és elszámoltathatósággal összefüggő pillére kapcsán kevés tényleges előrelépés történt annak elkerülésére, hogy az egész folyamat esetleg megkérdőjelezhető legyen, ha a közvélemény úgy fogja fel, hogy az Európai Bizottság és más tagállamok beavatkoznak az általában nemzeti vagy regionális szinten hozott döntésekbe;

—

megismétli azt a meggyőződését, hogy fiskális kapacitásra van szükség a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió kialakításához, és egyetért azzal, hogy a javasolt intézkedés fontos mérföldkövet jelenthet ebben az irányban;

—

úgy véli, hogy az új intézkedésnek a kohéziós politikai eszközöket kell kiegészítenie; ezért fenntartásainak ad hangot az új eszköz nevét illetően, mivel a „konvergencia” és a „kohézió” kifejezések hasonlósága átfedéseket sugallhat;

—

üdvözli azon mechanizmus bevezetését, amely a strukturális politikák fokozott koordinációját és érvényesítését célozza a tagállamok és uniós intézmények közötti szerződéses jellegű megállapodások alapján; kiemeli, hogy e megállapodásokról közösen kell dönteni, és azokat közösen is kell megvalósítani, ezért kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat vonják be a szerződéses megállapodások kidolgozásába, kellő tekintettel a tagállami jogszabályokra; az eszköznek azonban önkéntes alapon nyitva kell állnia az euróövezeten kívüli uniós tagállamok előtt is;

—

aggodalmának ad hangot afelett, hogy az európai bizottsági közleményben jelenleg javasolt szerződéses megállapodások tovább terhelhetik az új gazdasági felügyeleti jogszabályokból (nemzeti reformprogramok, országspecifikus ajánlások és hozzájuk kapcsolódó szankciók) és a kohéziós politika reformjából (partnerségi megállapodások, operatív programok és hozzájuk kapcsolódó előzetes feltételesség) adódóan már eddig is komplex irányítást;

—

úgy véli, hogy a strukturális reformok hosszú távú folyamatok, amelyek több évre szóló tervezést igényelnek, ezért megkérdőjelezi az új eszköz bevezetése és az európai szemeszter közötti kapcsolat szükségességét;

—

követeli, hogy a szerződéses megállapodások a közösségi módszeren alapuljanak, az európai és a tagállami parlamentek teljes körű bevonása mellett;

—

egyetért azzal, hogy az EU-nak konstruktív megközelítést kellene elfogadnia a nemzeti szintű strukturális reformokra vonatkozóan, és kiegyensúlyozottan kell alkalmaznia az ösztönzőket, és a szankciókat;

—

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen hatáskörrel rendelkeznek a strukturális reformok által érintett területeken, ezért be kellene vonni őket az ilyen programok kidolgozásába és megvalósításába;

—

hangsúlyozza, hogy a fent említett többéves tervezésnek és végrehajtásának hatékony, a helyi és regionális önkormányzatokat bevonó, többéves kormányzáson kell alapulnia, amely tiszteletben tartja ezen hatóságok hatásköreit;

—

üdvözli, hogy a 2013. június 27–28-i Európai Tanács elismerte a GMU szociális vetülete megerősítésének a szükségességét; ismételten kijelenti ennek kapcsán, hogy támogatja az Európai Parlamentnek a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy fontolják meg egy „szociális beruházási megállapodás” aláírását, amely beruházási célokat határozna meg a tagállami szinten foganatosítandó szociális beruházásokhoz annak érdekében, hogy teljesüljenek az Európa 2020 stratégiában foglalt foglalkoztatási, szociális és oktatási célok.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/8

—

utal arra, hogy nincsenek megbízható statisztikai adatok a „határ menti munkavállalókra” vonatkozóan;

—

szorgalmazza, hogy a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló európai bizottsági irányelv (COM(2013) 236) 5. cikkét úgy módosítsák, hogy az lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy transzregionális struktúrákat is létrehozhassanak az összes munkavállalóval és családtagjaikkal szembeni egyenlő bánásmód előmozdítása, elemzése, figyelemmel kísérése és támogatása érdekében; (trad. ref. point 7)

—

hangsúlyozza, hogy a (tevékenységüket 2015-től megkezdő) nemzeti EURES-koordinátoroknak szisztematikusan szoros együttműködést kellene kialakítaniuk a helyi és regionális önkormányzatokkal;

—

felhívja továbbá a figyelmet a régiók közötti tanácsadói és szakértői szervek alapvető szerepére;

—

sajnálattal látja, hogy a minimálbérre vonatkozó szabályozások koordinációjának hiánya különösen a határ menti régiókban a munkaerő-igényes iparágak és szolgáltatások kiszervezésének kockázatához és szociális dömpinghez vezet. (trad.ref.point 22)

Előadó

Karl-Heinz LAMBERTZ (BE/PES), a belgiumi német nyelvű közösség miniszterelnöke

1.

emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia kiemeli, hogy a mobilitás kedvező hatással van az európai munkaerő-piaci integrációra és közben javítja a munkavállalók alkalmazkodóképességét és foglalkoztathatóságát az EU-ban;

2.

leszögezi, hogy a bizonyos, tartós munkanélküliség által jelentősen sújtott területeken (azon belül is elsősorban a kevésbé képzett munkavállalók körében) fellépő munkaerőhiány olyan ellentmondásos helyzetet szül, melyet nagyobb rugalmassággal és mobilitással lehet orvosolni az európai határ menti régiókban;

3.

hangsúlyozza, hogy – különösen a fiatalok esetében – a mobilitás lehetőséget teremt az egyéni készségek és ismeretek bővítésére és új tapasztalatok szerzésére. Ezért messzemenően támogatja a fiatalokat célzó európai bizottsági kezdeményezéseket, azaz az európai ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, ideértve a fiataloknak szóló, 2013 márciusában elfogadott európai garanciarendszert, a „Mozgásban az ifjúság” kiemelt kezdeményezést és „Az első EURES-állásod” elnevezésű kísérleti projektet;

4.

kiemeli a munkaerő mobilitásának szociális vetületét és azt, hogy ez a fajta mobilitás elősegíti a fenntartható és inkluzív növekedést;

5.

üdvözli azt az európai bizottsági döntést, hogy modernizálják és javítják az álláskeresők mobilitását szolgáló EURES hálózatot, amely segíthet abban, hogy a tagállamokban nagyobb legyen a munkavállalói mobilitás. Ezzel a reformmal a határ menti területeken is meg kell könnyíteni a mobilitást (amely egyébként éppen itt a legjelentősebb), és tovább kell erősíteni a már meglévő EURES T hálózatokat;

6.

az RB megjegyzi, hogy új problémák, de egyben új lehetőségek is felmerültek a munkaerő mobilitásával kapcsolatban azóta, hogy 2004. szeptember 29-én elfogadta első véleményét a határ menti munkavállalókról;

7.

üdvözli a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló európai bizottsági irányelvjavaslatot (COM(2013)236), amelynek célja a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU rendelet érvényre juttatása; úgy véli, hogy egy elvileg közvetlenül hatályos rendelet érvényre juttatását célzó irányelv javaslásának jogi különlegessége rámutat a munkavállalók szabad mozgásának összefüggésében a nemzeti jog és adminisztráció szintjén fennmaradó jogi és adminisztratív kihívások nagyságrendjére; szorgalmazza, hogy az irányelv 5. cikkét úgy módosítsák, hogy az lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy transzregionális struktúrákat is létrehozhassanak az összes munkavállalóval és családtagjaikkal szembeni egyenlő bánásmód előmozdítása, elemzése, figyelemmel kísérése és támogatása érdekében; kéri, hogy az RB-t is vegyék fel a szóban forgó irányelv végrehajtásáról készült jelentés címzettjei közé (10. cikk);

8.

üdvözli, hogy 2011. április 5-én elfogadták a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendeletet, amely kodifikálja az utazó munkavállalók jogait megerősítő és egyben a hatályos jogszabályokat érvényesítő 1612/68/EGK rendeletet;

9.

leszögezi, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet és az ennek végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet is (melyet legutoljára az uniós jogot egyszerűsítő és modernizáló 465/2012/EU rendelettel módosítottak) kedvező hatásokkal járt;

10.

támogatja azt az európai bizottsági kezdeményezést, hogy jobban védjék a kihelyezett munkavállalók jogait, akiknek száma a határ menti régiókban igen jelentős. A 96/71/EK irányelv végrehajtására vonatkozó irányelvjavaslattal csökkenthetők a végrehajtással kapcsolatos jelenlegi akadályok és javítani lehet az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködést. Ugyanakkor emlékeztet a 2012. november 29-i véleményére, amelyben az RB:

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós polgároknak több mint egyharmada él határ menti területeken, ahol az emberek mindennapi életének szerves részét jelenti, hogy valamilyen szabadidős tevékenység, kulturális program kedvéért vagy éppen munkavégzés céljából átlépik a határt. Ebből adódóan ezeken a területeken komoly problémát okoznak a mobilitással kapcsolatos jogi vagy gyakorlati akadályok;

12.

utal arra, hogy nincsenek megbízható statisztikai adatok a „határ menti munkavállalókra” vonatkozóan, azaz az 1408/71/EGK rendelet meghatározása szerint „minden olyan az adott tagállamban foglalkoztatott vagy önfoglalkoztatott munkavállalót illetően, akinek lakóhelye egy másik tagállamban van, ahová rendszerint naponta vagy legalább hetente visszatér”. Az EU-27/EGT/EFTA országaiban a határ menti munkavállalók mobilitásáról szóló, az Európai Bizottság megbízásából 2009-ben készült tudományos jelentés szerint 2006/2007-ben az EU-ban (ideértve az EGT/EFTA-t is) a határ menti munkavállalók száma 780 000 fő volt. Az EU-15/EGT/EFTA országaiban 2000 és 2006/2007 között 26 %-kal nőtt az ilyen munkavállalók száma;

13.

megjegyzi, hogy a legtöbb határ menti ingázó Északnyugat-Európában és Skandinávia déli részén él. Új belső határok mentén fekvő területeken (például Észtország és Finnország, illetve Magyarország és Ausztria között) is sok ilyen munkavállaló él. Az Európai Határ Menti Régiók Szövetsége 2012-ben egy részletes jelentést tett közzé, amely elemzi, hogy az egyes földrajzi területeken milyen mértékű a munkavállalók határ menti mobilitása, valamint leírja, hogy az ilyen munkavállalóknak milyen speciális igényeik vannak a tájékoztatással és egyes szolgáltatásokkal kapcsolatban;

14.

megjegyzi, hogy a 2004-es és 2007-es uniós bővítések nem jártak jelentős hatással a munkaerő mobilitására a „régi” külső határokon. Az „új” tagállamokból kiinduló ingázók az összes uniós határ menti munkavállalónak mindössze 15 %-át jelentik. Ugyanakkor a munkalehetőségek és a munkafeltételek iránti érdeklődés jelentős mértékben nőtt a szomszédos országokban a „régi” külső határok mentén, különösen azt követően, hogy 2011 májusában – Románia és Bulgária kivételével – feloldották a még meglévő munkaerő-piaci korlátozásokat;

15.

egyetért az Európai Bizottsággal abban (1), hogy túl alacsony Európában az utazó munkavállalók száma ahhoz, hogy valódi európai munkaerőpiacról beszélhessünk. Az európai uniós munkaerőre vonatkozó felmérés szerint 2011-ben a munkaképes korú (15–64 éves) európai állampolgároknak csak 3,1 %-a élt egy másik uniós tagállamban. Úgy véli, hogy különösen akkor nőhetne a határ menti munkavállalók száma, ha az emberek jobb és megbízhatóbb tájékoztatásban részesülhetnének, és egyéni támogatást kapnának. E támogatáshoz különösen a szakszervezetek tudnának hozzájárulni, például azáltal, hogy megvédik a munkavállalók érdekeit a multinacionális foglalkoztatási környezetben. Ezeket a célkitűzéseket figyelembe kellene venni a 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai finanszírozási programok prioritásairól szóló konzultációk során is. Az RB arra is nyomatékosan felkéri a tagállamokat, hogy elegendő finanszírozást biztosítsanak az EURS prioritásai számára;

16.

üdvözli az Európai Bizottság 2012-ben indított kezdeményezését, melynek célja, hogy feltérképezze a határ menti munkavállalókra vonatkozó adóügyi intézkedéseket. Még mindig az adóügyi akadályok jelentik a legtöbb problémát a határ menti munkavállalók számára, akiknek továbbra is gondot okoz, hogy megkapják azokat az adókedvezményeket, adómentességeket és adólevonásokat, amelyek akkor járnának neki, ha nem számítanának határ menti ingázóknak;

17.

véleménye szerint komoly problémát jelent, hogy bonyolultak a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó szabályok. Aligha csökkenthetők az uniós szociális biztonsági rendszerek közötti különbségekből eredő problémák, mivel folyamatosan változnak, és így új problémákat okoznak a tagállami közigazgatási és jogszabályok. Ezért tovább kell javítani a megbízható és rendszeresen frissített információkhoz és a tanácsadási szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Mivel a határ menti munkavállalók helyzete nagyban különbözik az általános munkavállalói helyzettől, az előbbieknek egyéni tájékoztatást kellene kapniuk. Az elektronikus szolgáltatások fontos eszközt jelentenek, de nem helyettesíthetik a személyre szabott szolgáltatásokat;

18.

megállapítja, hogy gyakran merül fel bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy miként kell értelmezni és alkalmazni a meglévő jogalapokat. Ennek folytán egyes problémák csak azért vetődnek fel, mert a hatóságok körében nincs általános megállapodás arról, hogy miként alkalmazandó a szóban forgó jogszabály;

19.

tudatában van annak, hogy az olyan kulturális akadályokat, mint például a hiányos nyelvtudás, nem lehet rövid idő alatt orvosolni. Célzottabb nyelvtanfolyamokkal viszont meg lehet változtatni a munkaerő-piaci mobilitással kapcsolatos hozzáállást. Ezenkívül az európai határ menti régiók mobilitásának és rugalmasságának erősítése szempontjából alapvető fontosságú, hogy olyan mechanizmusokat hozzanak létre, amelyek ösztönzik a hallgatóknak és munkavállalóknak szóló szakképzési gyakorlatokat;

20.

megjegyzi, hogy a szakképesítések elismerésének hiánya továbbra is gátolja a munkavállalók szabad mozgását. A munkaerő-piaci mobilitás elősegítésére az Európai Bizottság 2011 decemberében elfogadott egy javaslatot a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv modernizálására, amely bevezette az Európai szakmai kártyát és megkönnyítette az információhoz való hozzáférést. Ugyanakkor éppen a szabályozás alá eső szakmák kérdése maradt problematikus, mivel ezekhez a nemzeti jog értelmében igazolni kell speciális szakmai képesítéseket. Ezekben az esetekben bonyolultak és tagállamonként nagyban eltérőek lehetnek az elismerésre szolgáló eljárások;

21.

Az RB attól tart, hogy a munkavállalók ás álláskeresők számára nyújtott tanácsadás 2015-től kevésbé számít majd prioritásnak az EURES számára, mivel a hangsúlyt a munkaerő-közvetítésre és a munkaadóknak nyújtott szolgáltatásokra helyezik a szociális biztonsággal, adókkal, bér- és munkakörülményekkel kapcsolatos tanácsadás helyett. Az RB hangsúlyozni szeretné, hogy a munkavállalók és álláskeresők számára nyújtott tanácsadást éppen hogy erősíteni kell, például a határ menti munkavállalóknak és álláskeresőknek szóló tájékoztatási pontok fejlesztésével, és azáltal, hogy a szociális partnereknek több lehetőséget biztosítanak a határ menti munkavállalók számára nyújtott tanácsadásra;

22.

sajnálattal látja, hogy a minimálbérre vonatkozó szabályozások koordinációjának hiánya különösen a határ menti régiókban a munkaerő-igényes iparágak és szolgáltatások kiszervezésének kockázatához és szociális dömpinghez vezet. Az EGSZB ezért szorgalmazza, hogy dolgozzák ki a minimálbérek európai szintű koordinációját, kellően figyelembe véve az adott munkaerő-piaci feltételeket és a szociális partnerek szerepét is;

23.

megjegyzi, hogy a bérekben és/vagy adóterhekben jelentkező különbségek arra ösztönözhetik a vállalatokat, hogy áthelyezzék termelésüket a szomszédos országba. Ez azzal jár, hogy a munkavállalók akaratlanul is határ menti ingázókká válnak;

24.

azt várja, hogy az európai bankunió irányába vezető reformok választ adnak majd a tőkepiacok széttöredezettségének problémájára, amely komoly akadályt gördít az elé, hogy egyenlő versenyfeltételek alakulhassanak ki a kkv-k tőkéhez való hozzáférésének tekintetében a határ menti régiókban;

25.

megjegyzi, hogy az „új” és „régi” uniós tagállamok bérszintjei közötti különbségek néha dömpingbérek és nem megfelelő munkakörülmények bevezetéséhez vezetnek. Ez komoly kihívás elé állítja a meglévő tanácsadó szolgálatokat a régi külső határokon. Az RB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy gondoskodjon arról, hogy az alacsonyabb bérszintű országok határ menti munkavállalóit ne érje diszkrimináció azokban a tagállamokban, ahol a bérek szintje magasabb;

26.

emlékeztet rá, hogy a munkaerő határokon átnyúló mobilitása különböző tényezőktől függ, melyek közül a bérkülönbségek és a jobb munkalehetőségek meghatározóan fontosak. A fejlett regionális és határokon átnyúló tömegközlekedési hálózatok, illetve a szomszédos ország nyelvének jó ismerete is olyan, fontos tényező, amely megkönnyíti a munkaerő határokon átnyúló mobilitását;

27.

hangsúlyozza, hogy a (tevékenységüket 2015-től megkezdő) nemzeti EURES-koordinátoroknak szisztematikusan szoros együttműködést kellene kialakítaniuk a helyi és regionális önkormányzatokkal;

28.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közötti rendszeres, határokon átnyúló együttműködés fontos feltétele annak, hogy a nemzeti hatóságok figyelmét felhívják a mobilitás útjában álló akadályokra, illetve arra, hogy megpróbálják ezeket felszámolni;

29.

hangsúlyozza, hogy nagy szerepük van az európai határ- és határ menti régiókban az ingázó munkavállalók rendelkezésére álló tájékoztató és tanácsadó szolgálatoknak. Több mint 35 olyan tájékoztató pont létezik helyi és regionális szinten, amely személyre szabott tanácsadással és tájékoztatással szolgál a határ menti ingázóknak. A problémák megoldásának keresésekor európai és nemzeti szinten is ki kell használni az ilyen pontok szakértelmét és tapasztalatát;

30.

elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az európai határ menti területek tesznek a munkaerő határokon átnyúló mobilitásának megkönnyítése érdekében és a mobilitás útjában álló akadályok lehetséges felszámolásában. Több olyan jelentés is megjelent, amely konkrét határ menti régiókban részletesen elemzi az ottani ingázók problémáit (például a Galícia/Észak-Portugália régiók vagy a Sønderjylland-Schleswig régió mobilitással kapcsolatos problémái); felhívja továbbá a figyelmet az olyan, régiók közötti tanácsadói és szakértői szervek – mint például a SaarLorLux nagyrégió határ menti munkavállalóival foglalkozó munkacsoport – alapvető szerepére, amelyek kapcsolatokat tartanak fenn a szociális és gazdasági transznacionális partnerekkel és az európai és nemzeti szintű politikai döntéshozókkal; támogat minden olyan erőfeszítést, amely a szóban forgó szervek fenntarthatóságának biztosítására irányul;

31.

úgy véli, hogy az EU jogi eszköze, az Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC) újfajta lehetőségeket kínál a munkaerő-piaci mobilitás elősegítésére és megkönnyítésére az EU-ban. Tekintettel arra, hogy egy EGTC rendszerint egynél több tagállamból alkalmaz munkatársakat, a gyakorlati megoldások feltérképezésében fel lehetne használni a mobilitás útjában álló jogi és gyakorlati akadályokkal kapcsolatos EGTC-s tapasztalatokat;

32.

elismeréssel szól a SOLVIT és a Your Europe Advice internetes szolgáltatásokról, melyek segíthetnek az európai polgároknak és vállalkozásoknak abban, hogy jobban megértsék és megvédjék jogaikat az EU-ban. A SOLVIT-hoz minden évben több mint 1 300 megkeresés érkezik. Ez a szám akár még nagyobb is lehetne, ha az Unióban az emberek és a vállalkozások jobban ismernék ezt a szolgáltatást; ezért arra kéri a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy népszerűsítsék a SOLVIT központokat, különösen a kkv-k körében, és bővítsék e központok személyzetét, hogy azok gyorsabban fel tudják dolgozni a megkereséseket;

33.

hangsúlyozza, hogy a meglévő tanácsadó hálózatok (például az EURES T, az eurorégiók szakértői hálózatai) és a határ menti munkavállalók rendelkezésére álló információs pontok egyedülálló szolgáltatást és komoly támogatást nyújtanak azokhoz az európai bizottsági törekvésekhez, melyek célja, hogy növekedjen az EU-ban a munkaerő-piaci mobilitás. Ennek megfelelően európai feladatként kellene tekinteni a határokon átnyúló és a különösen a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a szociális partnerek által biztosított mobilitást megkönnyítő tanácsadó szolgáltatásokra, és egyúttal meg kellene adni nekik a szükséges pénzügyi támogatást;

34.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze a munkavállalók szabad mozgásával, a diszkriminációmentességgel és a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával kapcsolatos uniós jogszabályok tagállami végrehajtását, és segítse elő, hogy az EU-ban hatékonyabb védelmet kapjanak a munkavállalók szociális jogai; ezenkívül hangsúlyozza az összes tagállam felelősségét az ellenőrzések fokozása terén a feketemunka elleni küzdelem érdekében. Rendszeresen gyűjteni kellene minőségi és mennyiségi adatokat is a határokon átnyúló uniós munkaerő-piaci mobilitásról, hogy jobban lehessen reagálni az új fejleményekre és kihívásokra;

35.

leszögezi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet töltenek be a munkaerő-piaci mobilitás elősegítésében. Az EU-nak ki kellene használnia tapasztalataikat és tudásukat, és velük közös partnerségben olyan közös koncepciókat kellene kidolgoznia, amelyek megkönnyítenék a földrajzi mobilitást és elősegítenék a valódi európai munkaerőpiac létrejöttét;

36.

támogatja azt az elképzelést, hogy határokon átnyúlóan felügyeljék a munkaerőpiacot, és hogy megbízható statisztikai adatokat gyűjtsenek helyi és regionális szinten. Fontos, hogy rendelkezésre álljanak megfelelő adatok olyan integrált munkaerő-piaci stratégiák és politikai intézkedések kidolgozásához, amelyekkel reagálni lehet a jelenlegi tendenciákra;

37.

úgy véli, hogy az olyan, folyamatosan élesedő kihívások kezeléséhez, mint a demográfiai változások vagy a szakképzett munkaerő hiánya stb. elengedhetetlen az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű politikai párbeszéd, illetve az, hogy párbeszédet folytassanak a munkaadókat és munkavállalókat tömörítő szervezetekkel is;

38.

azt javasolja, hogy hozzanak létre egy olyan európai szintű platformot, amely számba venné a határ menti munkavállalók problémáit, és ajánlásokat fogalmazna meg ezek megoldására. Egy ilyen platform segítené a tapasztalatcserét, a lehetséges szinergiák kiaknázását, és elmélyítené a párbeszédet az illetékes politikai és adminisztratív szervekkel;

39.

azt javasolja, hogy lehetséges megoldásjavaslatokkal együtt gyűjtsék össze a mobilitással kapcsolatos legégetőbb akadályokat és problémákat, és rendszeresen frissítsék ezt a gyűjteményt.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/13

—

területi kohézió alatt egy háromdimenziós koncepciót ért, amelyet az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak figyelembe kell venniük az illetékességi körükbe tartozó szakpolitikák végrehajtása során. Sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság területi hatásvizsgálatról szóló munkadokumentuma a fenti három dimenzió közül csak az elsővel foglalkozik, és a dokumentum ennek megfelelő továbbfejlesztése mellett foglal állást;

—

az Európa 2020 stratégia folyamatos, a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából megvalósuló felügyelete keretében azt javasolja, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az Európa 2020 stratégia területi hatásaira;

—

nem ért egyet az európai bizottsági munkadokumentumban javasoltakkal a tekintetben, hogy csak akkor kellene területi hatásvizsgálatot végezni, ha a jogszabályjavaslat konkrétan meghatározott térségekre irányul vagy erősen aszimmetrikus területi hatások kockázatát rejti magában. Úgy véli, hogy egyetlen politikaterületet sem szabad eleve kizárni a területi hatásvizsgálatból;

—

azt kéri, hogy az ágazati politikák kezdettől fogva vizsgálják meg intézkedéseik területi dimenzióját a gazdasági, ökológiai és szociális hatásokhoz hasonlóan, mindenekelőtt azonban a különböző helyi és regionális szintekre gyakorolt hatásokat illetően, beleértve a területi szintek közötti kölcsönhatásokat és a pénzügyi hatásokat is;

—

utal a Számvevőszék 2010. évi ajánlásaira azzal kapcsolatban, hogy a Régiók Bizottságát aktívan vonják be az európai szintű hatásvizsgálatokba, és javasolja, hogy e területen tartós együttműködést építsenek ki különösen a Regionális és Várospolitikai Főigazgatósággal, az Eurostattal, a Közös Kutatóközponttal és az ESPON-programmal, hogy pragmatikus megoldásokat találjanak a területi hatásvizsgálatokra;

—

felajánlja, hogy a területi hatásvizsgálatok kiválasztásában és elvégzésében szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal, és érdeklődéssel fogadná a szorosabb együttműködést az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal is, hogy a jogalkotási folyamat keretében fokozottan alkalmazni lehessen a területi hatásvizsgálat elvét;

—

saját stratégia kidolgozását tervezi a területi hatásvizsgálatra vonatkozóan, hogy ezzel meghatározza a szóban forgó jelentésben javasolt intézkedések további végrehajtásának cselekvési keretét.

Előadó

Michael SCHNEIDER (DE/EPP) államtitkár, Szász-Anhalt tartomány képviselője a szövetségi kormánynál

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság 2013. január 17-i szolgálati munkadokumentuma:

A területi hatások vizsgálata: operatív iránymutatások a helyi és regionális hatások felméréséhez a Bizottság hatásvizsgálati rendszerén belül

SWD(2013) 3 final

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2013 elején munkadokumentumot tett közzé a területi hatások vizsgálatáról, amely gyakorlati és módszertani iránymutatásokat ad ahhoz, hogy hogyan kell kezelni a hatásvizsgálat keretében a területi vonatkozású szempontokat az Európai Bizottság javaslatainak előkészítése során;

2.

üdvözöl ezenkívül más aktuális fejleményeket is, mint például az ESPON jelentését a „Politikák és uniós irányelvek területi hatásainak vizsgálata” témában vagy az Európai Parlamentben nemrég létrehozott hatásértékelési igazgatóságot;

3.

egyetért a területi menetrendben szereplő kijelentésekkel, amelyek szerint a legjobb területi hatás és a legnagyobb koherencia elérésére irányuló különböző ágazati stratégiák koordinációja jelentősen fokozhatja a stratégiák sikerét, és minden területi szinten hozzájárulhat az egymásnak ellentmondó intézkedések kedvezőtlen hatásainak elkerüléséhez. Integrált területi fejlődés révén lehet optimális egyensúlyt elérni a fenntarthatóság, a versenyképesség és a társadalmi kohézió között;

4.

a „területi hatások vizsgálata” alatt egy politikai kezdeményezés vagy jogalkotási folyamat helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt területi hatásainak értékelésére szolgáló eszközt ért az önkormányzatok területfejlesztési céljainak és kilátásainak figyelembevételével. A területi hatások mielőbbi vizsgálata révén kell biztosítani a helyi és regionális szint bevonását, a végrehajtás-orientált, szakszerű és területi alapú területfejlesztést és a hatékony eszközfelhasználást. Ugyanakkor a vita nem érinti a területrendezés és területfejlesztési tervezés kérdéseivel kapcsolatos tagállami, regionális és települési hatásköröket;

5.

emlékeztet arra, hogy a legtöbb politikaterületen megoszlanak a hatáskörök az EU és a tagállamok között, és ezáltal a szubszidiaritás elve érvényesül. A területi hatások értékelése a szubszidiaritás vizsgálata keretében fontos érvet jelenthet az uniós szintű fellépés mellett, ha a vizsgálat kedvező hatásokat igazol a tagállami vagy regionális szinten hozott intézkedésekkel összehasonlítva;

6.

hangsúlyozza, hogy a területi hatásvizsgálatok arra is alkalmasak lehetnek, hogy kimutassák az uniós politikai javaslatok esetleges negatív következményeit. Ez az arányosság elvének betartását tekintve különleges jelentőséggel bír. A területi hatásvizsgálat tehát a jobb jogalkotás keretében is fontos eszköz;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy a „területi hatások vizsgálatának” lehetővé kell tennie a tervezett és meghozott döntések rövid és hosszú távú következményeinek felmérését. A megfelelő eszközöknek a fenti kategóriák szerinti elosztása segítségével eredményesebben meg lehet állapítani a hatások időtartamát és intenzitását;

8.

szoros összefüggést lát tehát a területi hatásvizsgálat, az általános hatásvizsgálatok, valamint a szubszidiaritás és az arányosság vizsgálata között az új európai szintű jogi aktusok előkészítése terén, és utal az Európa 2020 stratégia nyomonkövetési platformja és a szubszidiaritásfigyelő hálózat által már elvégzett munkákra;

9.

figyelembe veszi az Európai Bizottság munkadokumentumával kapcsolatban a Régiók Bizottsága által 2013. februárban és márciusban végzett konzultáció (1) eredményeit;

10.

hangsúlyozza, hogy az EUSZ 3. cikkének megfelelően az EUMSZ 174., 175. és 349. cikkével kapcsolatosan valamennyi politikaterületnek hozzá kell járulnia a területi kohézió céljának eléréséhez, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió erősítéséhez, ezért az intézkedéseket meg kell vizsgálni területi vonatkozású hatásaikat illetően, és fel kell becsülni a helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt következményeket. Konkrét és hatékony intézkedésekkel elő kell segíteni, hogy csökkenjenek a régiók között a fejlettségbeli különbségek, és kompenzálni kell egyes területek földrajzi és demográfiai hátrányait;

11.

hangsúlyozza, hogy a jogszabályjavaslatok hatásvizsgálatánál szükség esetén ellenőrizni kell a legfontosabb vizsgált politikai opciók területi vetületét (helyi és regionális szempontok, pénzügyi és adminisztratív hatások a nemzeti, regionális és helyi hatóságokra). Emlékeztet arra, hogy ez az EUMSZ-hez csatolt 2. jegyzőkönyv 5. cikkében megfogalmazott kötelezettségből következik, amely szerint „jogalkotási aktus tervezetének figyelembe kell vennie annak szükségességét, hogy a […] regionális vagy helyi hatóságokra […] háruló pénzügyi vagy igazgatási terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel”;

12.

területi kohézió alatt egy háromdimenziós koncepciót ért, amelyet az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak figyelembe kell venniük az illetékességi körükbe tartozó szakpolitikák végrehajtása során;

A területi kohézió

13.

sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság területi hatásvizsgálatról szóló munkadokumentuma a fenti három dimenzió közül csak az elsővel foglalkozik, és a dokumentum ennek megfelelő továbbfejlesztése mellett foglal állást;

14.

javasolja, hogy az Európai Bizottság a területi kohézió kialakításának folytatására irányuló munkája során fokozott figyelmet fordítson a területi hatások vizsgálatára. Ez elősegítené a téma közös megismerését, a kohéziós politika végrehajtásának javítását, rugalmasabb kialakítását, a megfelelő területi szinthez való jobb hozzáigazítását, valamint a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett a regionális és helyi adottságokhoz és szükségletekhez való igazítását;

15.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett munkadokumentum ésszerű hozzájárulást jelent az EU területi kohéziójáról folytatott politikai vitához, mivel megpróbálja mennyiségi és minőségi szempontból konkretizálni az európai politikáknak a regionális/helyi önkormányzatokra gyakorolt területi hatásait. A területi kohézió szorosan kapcsolódik a területfejlesztés kialakításához, amelynek az ágazati politikával való kölcsönhatásait továbbra is figyelemmel és politikai intézkedésekkel kell kísérni;

16.

úgy véli, hogy a dokumentumot ebben az értelemben tovább kell javítani, hogy a vita politikai szempontból is fokozódjon, a munkadokumentum pedig orientációs keretté váljon minden ágazati politika számára;

17.

hangsúlyozza a területi hatásvizsgálat jelentőségét a helyi és regionális szintű uniós politikák határokon átnyúló hatásai szempontjából. A területi kohézió céljai közé tartozik az is, hogy együttműködés és európai keretek között zajló kapcsolatépítés révén új partnerségi formák jöjjenek létre az állami, magán- és civil szereplők között. Ennek fontos része a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi együttműködés. Ebben a kontextusban az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) jó kísérleti terepként működhetnének a határokon átnyúló területi hatás méréséhez;

18.

utal a vitákra és az ehhez kapcsolódó határozatokra az EUREK európai területfejlesztési koncepciót (1999), az EU területi menetrendjét, a fenntartható városfejlesztésről szóló lipcsei chartát (2007. május) illetően, amelyek az integrált területfejlesztési politikára vonatkozó ajánlások révén európai keretet hoznak létre az EU és a tagállamok intézkedéseinek, hogy mozgósítani lehessen a régiók és városok potenciálját a fenntartható gazdasági fejlődésre és a foglalkoztatás növelésére, valamint meg lehessen birkózni azokkal a kihívásokkal, amelyek a demográfiai fejleményekből, a világszerte zajló strukturális változásokból és az éghajlatváltozásból adódnak;

19.

üdvözli, hogy a jelenlegi elnökségi trió a területi menetrend megvalósításának a lengyel tanácsi elnökség (2011. második fele) ideje alatt kidolgozott „menetrendje” végrehajtásán dolgozik;

20.

úgy véli, hogy az európai területfejlesztési koncepciót aktualizálni kell, hogy megfeleljen a megváltozott területi adottságoknak – különösen a legutóbbi bővítési körök után és a pénzügyi válságot követően, melynek jelentős területi hatása volt –, és amellett szólal fel, hogy ebben az értelemben folytassák a 2020-as területfejlesztési menetrenddel kapcsolatos tevékenységeket;

21.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ennek megfelelően bővítse ki a területi hatásvizsgálatról szóló munkadokumentumát, és nagyobb figyelmet fordítson az integrált európai területfejlesztés szempontjaira;

22.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európa 2020 stratégia sem az európai városok és régiók jellegzetességeivel, sem hatásköreikkel nem foglalkozik, amint ezt a Régiók Bizottsága 3., az Európa 2020 stratégiáról szóló felügyeleti jelentése is megállapította 2012. októberben, és úgy véli, hogy az EU regionális sokfélesége kiaknázatlan potenciált jelent, ami az Európa 2020 stratégia politikai döntéshozatalában határokon átnyúló és területi vonatkozású dimenziót követel meg;

23.

úgy véli, hogy intelligens, fenntartható és integratív növekedés csak akkor érhető el, ha a politikai intézkedések fokozottan figyelembe veszik az Európán belüli területi fejlesztési lehetőségeket és kihívásokat. Ahhoz, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, mint a lisszaboni stratégia esetében, az Európa 2020 stratégiának az intelligens, fenntartható és integratív növekedés elérése érdekében megfelelő figyelmet kell fordítania a területi dimenzióra és az abban rejlő potenciálra;

24.

az Európa 2020 stratégia folyamatos, a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából megvalósuló felügyelete keretében azt javasolja, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az Európa 2020 területi hatásaira, és ehhez fokozottabban használják fel a területi hatásvizsgálat elemeit. Ez a követelés a konzultációk számos hozzászólásában elhangzott;

25.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás és a partnerségek kulcsfontosságú tényezők a területi kohézió megvalósításában, és a helyi adottságokból kiinduló megközelítés megerősítésére kell helyezni a hangsúlyt;

26.

arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy a területi hatásvizsgálatról szóló munkadokumentumát ennek megfelelően egészítse ki az Európa 2020 stratégia dimenziójával;

27.

hangsúlyozza, hogy az ágazati politikák területi hatásait az EU és a tagállamok szintjén, de az EU és a tagállamok között is koordinálni kell, és úgy véli, hogy a területi hatásvizsgálat egyik fontos célját a különböző uniós politikák területi – különösen helyi és regionális – hatásukra vonatkozó jobb koordinálásának kell jelentenie;

28.

úgy véli, hogy egyetlen politikaterületet sem szabad eleve kizárni a területi hatásvizsgálatból. A javasolt intézkedés megvalósításából adódó hatásokat csak a vizsgálat elvégzésével lehet felismerni. A területi hatásoknak a vizsgálatban feltételezett hiányát is meg kellene indokolni – megfelelő helyzetelemzés kíséretében;

29.

úgy véli, hogy főként a következő, különösen erős területi dimenzióval rendelkező politikaterületeken kellene kötelező területi hatásvizsgálatokat folytatni: infrastruktúra, kohéziós politika, szállítás és közlekedés, energia és környezet, belső piac, munkaerőpiac és szociális ügyek, innováció, kutatás és fejlesztés, mezőgazdasági és halászati politika, ipar- és kkv-politika, oktatás, városi és regionális politikák, vidékfejlesztés, általános érdekű szolgáltatások, vízellátás és szennyvíztisztítás, a kultúra és az idegenforgalom támogatása, valamint minden politika esetében a bizonyos területtípusokra gyakorolt hatásokkal összefüggésben;

30.

ezért azt kéri, hogy az ágazati politikák kezdettől fogva vizsgálják meg intézkedéseik területi dimenzióját a gazdasági, ökológiai és szociális hatásokhoz hasonlóan, mindenekelőtt azonban a különböző helyi és regionális szintekre gyakorolt hatásokat illetően, beleértve a területi szintek közötti kölcsönhatásokat és a pénzügyi hatásokat is;

31.

hangsúlyozza, hogy a területi hatásvizsgálatok központi szerepet játszhatnak a területi kohézió erősítését célzó ágazati uniós politikák javított koordinációjában, és úgy véli, hogy ehhez nincs szükség újabb uniós jogi aktusokra, a bürokratikus terheket pedig minél alacsonyabb szinten kell tartani. Ezen túlmenően támogatja a területi menetrendben szereplő azon megállapításokat, hogy uniós szinten ki kell dolgozni a területfejlesztés és a területi kohézióra irányuló erőfeszítések megfelelőbb nyomon követésének és értékelésének alapjait úgy, hogy közben a tagállamok adminisztratív terhei ne növekedjenek. A jelenlegi uniós értékelési és nyomonkövetési gyakorlatoknak és követelményeknek – beleértve a strukturális és kohéziós alapokra, valamint az Európa 2020 stratégia végrehajtására vonatkozókat is – megfelelő területi szempontokat is tartalmazniuk kell; (2)

32.

továbbra is következetesen támogatja az uniós jogszabályok utólagos értékelését, amely az intelligens szabályozás egyik hatékony eszköze;

33.

elegendőnek tartja a területi hatások vizsgálatának támogatására javasolt módszereket és eszközöket (például ESPON ARTS vagy QUICKScan) egy adott javaslat lehetséges területi hatásainak felméréséhez helyi és regionális szinten;

34.

nem ért tehát egyet az európai bizottsági munkadokumentumban javasoltakkal a tekintetben, hogy csak akkor kellene területi hatásvizsgálatot végezni, ha a jogszabályjavaslat konkrétan meghatározott térségekre irányul vagy erősen aszimmetrikus területi hatások kockázatát rejti magában (kiugróan eltérő hatás). Ugyanakkor csak a területi hatások előzetes értékelése teszi lehetővé a hatások valódi intenzitásának felmérését, ezért az elővigyázatosság elvének értelmében is azt kellene általános szabályként meghatározni, hogy minden egyes jogalkotási javaslatot értékelni kell, és az értékelés csak kivételes és indokolt esetben maradhat el, nem pedig fordítva;

35.

úgy véli, hogy főként a helyi (NUTS III) és regionális (NUTS II) szint számára európai szinten rendelkezésre álló adatokat illetően még túlságosan sok a hiányosság ahhoz, hogy a meglévő módszereket eredményesen és célirányosan lehessen alkalmazni;

36.

reméli, hogy különösen a „GDP-n innen és túl” témájában folytatott vita nyomán ösztönzést kap újabb és újabb mutatók kidolgozása, hogy átfogóbb képet alkothassunk a társadalmi jólétről és a területi hatásokról. Felhívja a figyelmet arra, hogy az Eurostat már most is biztosít olyan mutatókat, amelyekkel szociális és környezeti szempontokat is mérni lehet;

37.

javasolja, hogy a QUICKScan eljárásról tervezett workshopon helyi és regionális önkormányzati szakértők és képviselők is részt vehessenek;

38.

kiemeli az ESPON program különleges szerepét a területfejlesztéssel és az Európai Unión belüli tapasztalatcsere támogatásával kapcsolatban EU-szerte folytatott kutatás elmélyítése terén, és üdvözli az európai bizottsági munkadokumentum megállapításaira épülő területi hatásvizsgálati kézikönyv közzétételét;

39.

szükségesnek látja, hogy a területi hatásvizsgálati módszerek kidolgozása mellett hozzanak intézkedéseket annak érdekében is, hogy az érintettek (tovább)képzésben részesülhessenek ezen a területen;

40.

javasolja, hogy kb. egy év elteltével vizsgálják majd meg, beváltak-e a területi hatásvizsgálati módszerek és eszközök, és szükség van-e kiigazításokra vagy kiegészítésekre;

41.

utal egyfelől a Számvevőszék 2010. évi ajánlásaira azzal kapcsolatban, hogy a Régiók Bizottságát aktívan vonják be az európai szintű hatásvizsgálatokba, másfelől arra, hogy az Eurostat és a Közös Kutatóközpont fokozott részvételét is biztosítani kell ebben a folyamatban;

42.

úgy véli, hogy ez csak a területi hatásvizsgálat Európai Bizottságon belüli átfogó összehangolása révén lehetséges, hogy az általános hatásvizsgálat keretében nagyobb mértékben figyelembe lehessen venni a területi érdekeket és meg lehessen teremteni a más intézményekkel való tartós együttműködés feltételeit;

43.

ezért úgy véli, hogy a területi kohézió és a területi hatásvizsgálat követelményeinek teljesítéséhez semmiképpen sem elegendő egy semmire sem kötelező útmutató a területi hatásvizsgálatok elvégzéséről, mint például az Európai Bizottság által előterjesztett munkadokumentum;

44.

ezzel összefüggésben szoros együttműködést tart szükségesnek a Regionális Főigazgatóság, a Közös Kutatóközpont, az ESPON program és a Régiók Bizottsága között, hogy pragmatikus megoldásokat találjunk a területi hatásvizsgálatokra;

45.

szükségesnek tartja továbbá, hogy a területi hatásvizsgálatra vonatkozó intézkedéseket szorosan fonják össze az Európai Bizottság által „Az uniós szabályozás célravezetősége” (3) javításának érdekében 2012 végén javasolt intézkedésekkel, és ezzel kapcsolatban utal a Régiók Bizottsága által külön ebben a témában kidolgozott véleményre;

46.

felhívja a figyelmet arra, hogy a területi hatásvizsgálat nemzeti szinten is fontos szerepet játszik a területi hatások mielőbbi felismerésében és a megfelelő intézkedések meghozatalában;

47.

ezért üdvözli, hogy a területfejlesztési menetrend keretében a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy maguk is gyakrabban végezzenek területi hatásvizsgálatokat és elemezzék a helyi és regionális önkormányzatok tekintetében jelentkező hatásokat, és hasznosnak tartaná, ha a tagállamok rendszeresen megosztanák egymással, illetve az uniós intézmények szakosodott szerveivel az ilyen hatásvizsgálatok során szerzett tapasztalataikat, hogy garantálni lehessen a módszertani koherenciát és a vizsgálatok összehasonlíthatóságát;

48.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy használja fel a helyi és regionális önkormányzatok együttműködését arra, hogy az érdekeltekre és az érintettekre fókuszálja a konzultációkat, kihasználva előbbiek tapasztalatait arra, hogy a megfelelő időben a megfelelő kérdéseket lehessen feltenni, lehetőség szerint az érintettek anyanyelvén megfogalmazva azokat;

49.

megismétli a területi kohézióról szóló zöld könyvre vonatkozó véleményében már megfogalmazott kérését azzal kapcsolatban, hogy terjesszenek elő fehér könyvet a területi kohézióról annak érdekében, hogy uniós szinten világosabban ki lehessen dolgozni a területi kohézió és célkitűzései koncepcióját. Ezt nem helyettesítheti a területi hatásvizsgálat tárgyában most előterjesztett munkadokumentum;

50.

amellett szól, hogy ne csak az Európai Bizottság jogalkotási javaslatainál, hanem minden politikai kezdeményezésnél – tehát a közleményeknél, zöld könyveknél és fehér könyveknél is – vizsgálják meg az adott dokumentumban javasolt intézkedések területi hatásait;

51.

arra kéri az elkövetkező EU-tanácsi elnökségeket, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a kohéziós politika területi szempontjaira, a területalapú megközelítés (place based approach) szerepére és a területi hatásvizsgálatok elvégzésére;

52.

javasolja, hogy a területi hatásvizsgálat kérdését rendszeresen vitassák meg a területi kohézióval foglalkozó kapcsolattartó pontok hálózatának (Network of Territorial Cohesion Contact Points) keretében;

53.

javasolja továbbá, hogy az OPEN DAYS rendezvényt használják fel a területi hatásvizsgálatok szorosabb nemzeti és európai szintű összekapcsolására is;

54.

javasolja, hogy az Európai Bizottság bízza meg a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságot azzal, hogy az Európai Bizottságban ellássa a területi hatásvizsgálatok központi koordinációs és kapcsolattartó irodájának feladatait, és ezeket a hatásvizsgálati testületben (Impact Assessment Board) is képviselje. E központi iroda feladatai közé kell sorolni azt is, hogy az Európai Bizottság munkaprogramjában és hatásvizsgálati programjában vizsgálja meg, szükség van-e területi hatásvizsgálatokra, és kezdeményezzen megfelelő területi hatásvizsgálatokat (a szakmai szempontból éppen illetékes főigazgatósággal együttműködésben);

55.

felajánlja, hogy a területi hatásvizsgálatok kiválasztásában és elvégzésében szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal, ahogy erről a két intézmény közötti együttműködésről szóló jegyzőkönyv is rendelkezik oly módon, hogy az európai bizottsági szolgálatok kérhetik a Régiók Bizottsága támogatását a hatásvizsgálatok kidolgozásához;

56.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy törekedjen megállapodásra a területi hatásvizsgálat szempontjából különösen fontos partnerek (Eurostat, Közös Kutatóközpont, ESPON és Régiók Bizottsága) közötti szoros együttműködésről, amelynek keretében az ilyen eljárások végrehajtásakor alkalmazandó jövőbeli feladat- és munkamegosztást is szabályozni lehet;

57.

ezzel összefüggésben kéri, hogy az Európai Bizottság legkésőbb 2014 elején, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló következő jelentésében számoljon be arról, hogy a területi hatásvizsgálat rendszeres alkalmazása révén miként lehet megerősíteni a területi kohézió előmozdítására és az uniós politikák területi vetületének jobb figyelembevételére irányuló uniós politikák összehangolását;

58.

kéri, hogy a területi hatásvizsgálatok megtervezésébe és elvégzésébe következetesen vonják be a helyi és regionális önkormányzatok szakértőit és képviselőit;

59.

a területi hatásvizsgálatok koncepciójával és alkalmazásával kapcsolatban továbbképzési modulok bevezetésére szólít fel, és kéri, hogy az Európai Bizottság bocsássa rendelkezésre az ehhez szükséges eszközöket;

60.

kéri az ESPON-program folytatását és azt, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a központi kutatási területek, amelyekhez kétségkívül hozzátartozik a területi hatásvizsgálati modellek továbbfejlesztése is, illetve hogy a modellek nagyobb figyelmet kapjanak az EU intézményeiben, és az eredményeket megfelelő módon integrálják a jelenlegi és a kidolgozás alatt lévő politikákba;

61.

kéri, hogy az Európai Bizottság a hatásvizsgálatokról szóló jelentésében külön fejezetben adjon tájékoztatást a területi hatásvizsgálatok elvégzéséről és eredményeiről;

62.

szorgalmazza, hogy a területi hatásvizsgálatokat az Európa 2020 stratégiára és az európai szemeszterrel kapcsolatos javaslatokra is terjesszék ki, és ismételten kéri, hogy az Európai Bizottság éves növekedési jelentésébe építsenek bele egy fejezetet az európai szemeszter regionális vetületéről;

63.

kéri, hogy a területi hatásvizsgálat révén feltárt aszimmetrikus hatások kezelésére gondoskodjanak megfelelő intézkedésekről és eljárásokról, amelyek szavatolják a helyi érintettek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok bevonását;

64.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás elve és a partnerségi elv kulcsfontosságú tényezők a területi kohézió megvalósításában és a helyi adottságokból kiinduló megközelítésben. A Régiók Bizottsága – a konzultáció összes résztvevőjéhez intézett kérésnek megfelelően – továbbra is síkraszáll ezeknek az elveknek az átfogó alkalmazása mellett;

65.

megerősíti azt a szerepet, amelyet az RB az európai bizottsági hatásvizsgálat támogatásában betölthet, és javasolja, hogy az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága közötti együttműködésről szóló közös jegyzőkönyv erre vonatkozó megállapításait a területi hatásvizsgálat keretében folytatott együttműködés tekintetében is érvényesítsék;

66.

ezzel összefüggésben javasolja, hogy e területen tartós együttműködést építsenek ki különösen a Regionális és Várospolitikai Főigazgatósággal, az Eurostattal, a Közös Kutatóközponttal és az ESPON-programmal;

67.

érdeklődéssel fogadná a szorosabb együttműködést az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal is, hogy a jogalkotási folyamat keretében fokozottan alkalmazni lehessen a területi hatásvizsgálat elvét. Felkéri különösen az Európai Parlamentet, hogy bízza meg hatásértékelési igazgatóságát megelőző hatáselemzések elvégzésével a jogalkotást megelőző szakaszban. Megjegyzi, hogy a jogalkotási javaslatokon az Európai Parlament vagy a Tanács által végrehajtott módosítások is jelentős következményekkel járhatnak a helyi önkormányzatokra és a régiókra, ezért meg kellene vizsgálni azok területi hatásait. Ezzel nagyobb mértékben és hatékonyabban lehetne alkalmazni a hatásvizsgálatokat a döntéshozatali folyamatban;

68.

emellett kész arra, hogy más partnerekkel, például a helyi és regionális önkormányzatok európai szervezeteivel, valamint kutatóintézetekkel és szakmai szervezetekkel szorosan együttműködjön ezen a területen;

69.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság hozzon intézkedéseket annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képviselői megfelelő csatornákon, például a Polgármesterek Szövetségén és a polgármestereknek szóló Erasmus programon keresztül alaposabban megismerkedjenek a területi hatásvizsgálatok módszereivel és alkalmazási lehetőségeivel, és szívesen részt vesz ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásában;

70.

fontosnak tartja, hogy az Európa 2020 stratégia folyamatos, a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából megvalósuló felügyelete keretében nagyobb figyelmet kapjanak az Európa 2020 stratégia területi hatásai. Ebben a kontextusban regionális haladási mutató kidolgozását javasolja, amellyel a regionális statisztikák alapján árnyaltabb elemzést lehet kapni az Európa 2020 stratégia területi hatásáról. Szorgalmazza továbbá, hogy az Európai Bizottság – különösen az Európa 2020 stratégia félidős értékelésére való tekintettel – használja a területi hatásvizsgálat eszközét;

71.

saját stratégia kidolgozását tervezi a területi hatásvizsgálatra vonatkozóan (adott esetben egy általános hatásvizsgálati stratégia részeként és adott esetben a stratégiai környezeti hatásvizsgálatok rendelkezésre álló eredményeinek figyelembevételével), hogy ezzel meghatározza a szóban forgó jelentésben javasolt intézkedések további végrehajtásának cselekvési keretét.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/19

—

üdvözli az Európai Bizottság kiberbiztonsági stratégiáját, valamint a hálózat- és információbiztonságról szóló irányelvet, és támogatja a stratégia célkitűzését, azaz hogy egy nyílt és biztonságos kiberteret hozzanak létre, és az EU online környezetét a világ legbiztonságosabb környezetévé tegyék;

—

úgy véli, hogy égető szükség van egy olyan csomagra, amely összekapcsolja az e téren végzett jelenlegi és javasolt tevékenységeket, és egy összehangolt, stratégiai jövőképet segít kialakítani Európa számára. A csomag üdvözlendő a koordináció biztosítása, az együttműködés ösztönzése, a világos, határozott intézkedések meghozatala, a kibervédelem egységes szintjének megvalósítása, az informatikai rendszerek és hálózatok új és kialakulóban levő kiberfenyegetésekkel szembeni ellenálló képességének javítása, valamint az EU-ban megfigyelhető szétaprózottság csökkentése érdekében;

—

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tegyen közzé egy cselekvési tervet, amelyben kifejti a csomagban felvázolt ambiciózus célok gyakorlati megvalósításának módját. A cselekvési tervnek a stratégia által kifejtett hatás értékelésére és mérésére vonatkozó iránymutatásokat is tartalmaznia kell, megállapítandó, hogy valóban sor kerül-e együttműködésre és történt-e előrelépés;

—

hangsúlyozza, hogy az új csomagnak elő kellene mozdítania a kiberesemények jobb megelőzését, felderítését és megválaszolását, illetve hatékonyabb információcseréhez és koordinációhoz kellene vezetnie a tagállamok és az Európai Bizottság között a komoly kiberesemények elleni küzdelem terén. Ennek megvalósításához valódi partnerségekre lesz szükség a tagállamok, az uniós intézmények, a helyi és regionális önkormányzatok, a magánszféra és a civil társadalom között.

Előadó

Robert BRIGHT (UK/PES), Newport város tanácsának tagja

Referenciaszövegek

Közös közlemény az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiájáról

(JOIN(2013) 1 final)

Javaslat irányelvre a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről

(COM(2013) 48 final)

1.

üdvözli az Európai Bizottság kiberbiztonsági stratégiáját, valamint a hálózat- és információbiztonságról szóló irányelvet, és támogatja a stratégia célkitűzését, azaz hogy egy nyílt és biztonságos kiberteret hozzanak létre, és az EU online környezetét a világ legbiztonságosabb környezetévé tegyék;

2.

azt várja, hogy az új kiberbiztonsági csomag (ideértve a stratégiát és az irányelvet) „magasabbra tegye a mércét”, és lényegesen hozzájáruljon ahhoz, hogy kiberbiztonsági előírásokat dolgozzanak ki mindenütt az EU-ban, ami megszünteti a jogbizonytalanságot, növeli az online szolgáltatásokba vetett bizalmat, csökkenti a felesleges költségeket és adminisztratív terheket, és így támogatja a digitális egységes piacot, illetve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit;

3.

úgy véli, hogy égető szükség van egy olyan csomagra, amely összekapcsolja az e téren végzett jelenlegi és javasolt tevékenységeket, és egy összehangolt, stratégiai jövőképet segít kialakítani Európa számára. A csomag üdvözlendő a koordináció biztosítása, az együttműködés ösztönzése, a világos, határozott intézkedések meghozatala, a kibervédelem egységes szintjének megvalósítása, az informatikai rendszerek és hálózatok új és kialakulóban levő kiberfenyegetésekkel szembeni ellenálló képességének javítása, valamint az EU-ban megfigyelhető szétaprózottság csökkentése érdekében;

4.

azt ajánlja, hogy a szervezetek, köztük az állami hatóságok is, ismerjék el, hogy a számítástechnikai bűnözés elleni fellépés folyamatos küzdelem, és sürgeti, hogy prioritásként kezeljék a kiberfennakadások és –támadások okozta fenyegetéseket a gyenge pontok azonosítása és a biztonsági események kezelésére szolgáló szervezési kapacitások létrehozása révén. Ahogy az internet egyre inkább az emberek életének szerves részévé válik, ezzel párhuzamosan a számítástechnikai bűnözéshez kapcsolódó fenyegetések is egyre sokasodnak, mind számukat, mind pedig terjedelmüket illetően. A számítástechnikai bűnözés – valamennyi formájában – gyorsan fejlődő, kihívásokat támasztó, új fenyegetést jelent a tagállamok, szervezetek és az uniós polgárok számára a XXI. században, egy olyan fenyegetést, amely egyre gyakoribbá és összetettebbé válik, és nem ismer határokat;

5.

elismeri azokat a kulcsfontosságú előrelépéseket, amelyeket az EU eddig tett polgárainak az online bűnözéstől való hatékonyabb védelme érdekében, ideértve az információs rendszerek ellen támadásokról szóló jogszabályok előterjesztését, valamint a gyermekekkel szembeni online szexuális visszaélés elleni küzdelem céljából létrehozott Globális Szövetséget. A csomagnak tovább kellene fejlesztenie a korábbi intézkedéseket, ideértve a 2010. évi európai digitális menetrendben meghatározott intézkedési területeket, (1) és lépéseket kellene tennie egy szilárd alapokon nyugvó európai kibervédelmi politika kialakítása felé. Ezért sürgeti a társjogalkotókat, amelyek jelenleg vitatják meg az információs rendszerek elleni támadásokról szóló bizottsági irányelvjavaslatot, (2) hogy mihamarabb jussanak egyetértésre a javaslat kapcsán;

6.

támogatja a stratégia ambiciózus célkitűzéseit, mivel nemcsak a tagállamok kibervédelmi képességeinek összehangolására, illetve a jelenlegi és javasolt különféle tevékenységi területek közös előírások és egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében történő összekapcsolására törekszik, hanem arra is, hogy koordinációt és következetességet valósítson meg három szakpolitikai terület között (bűnüldözés, digitális menetrend, valamint védelem-, biztonság- és külpolitika), amelyek hatáskörei eddig egymástól függetlenek voltak;

7.

úgy látja, hogy a csomag profitálhatna a tagállami kormányok adatgyűjtéseiből, és tartalmaznia kellene egy sor, a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos, harmonizált előírást;

8.

üdvözli a több érdekelt felet is bevonó megközelítést, amelyet a csomag alkalmaz a szakpolitikák kialakításával kapcsolatban. A csomag felismeri a köz- és a magánszféra közötti együttműködésnek, valamint a megfelelő forrásokkal rendelkező valódi partnerségek létrehozásának jelentőségét. A csomag az EU digitális egységes piacának megvalósítására is törekszik, biztonságos és virágzó online digitális környezetet teremtve a vállalatok, kormányzatok és polgárok számára;

9.

üdvözli az irányelvben javasolt intézkedéseket, ideértve azt az ajánlást, hogy a tagállamok hálózat- és információbiztonsági stratégiát fogadjanak el, hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportokat (CERT) állítsanak fel az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséggel (ENISA) való együttműködés érdekében, és egy olyan egyértelmű együttműködési mechanizmust hozzanak létre a tagállamok és az Európai Bizottság között, amely egy biztonságos infrastruktúrán keresztül lehetővé teszi a kockázatokkal és biztonsági eseményekkel kapcsolatos korai előrejelzések megosztását. Ezek az intézkedések, valamint az irányelvben alkalmazott szabályozási megközelítés minden bizonnyal nagyban hozzájárulnak majd a következetesség javításához, egy nemzeti szinten egységes készültségi minimumszint megteremtéshez és a kibervédelem erősítéséhez EU-szerte;

10.

sürgeti az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy haladéktalanul fogadják el a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjéről szóló irányelvjavaslatot;

11.

megítélése szerint a csomag előnyére válhatna, ha további részleteket ismertetnének azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok miként számolnak be és gyűjtenek adatokat a számítástechnikai bűnözésről, valamint pontosabban részleteznék az intézkedések végrehajtásának módozatait. A közös jelentéstételi rendszerek, valamint a bejelentési követelmények további pontosítása alapvetően fontos szerepet fognak majd játszani abban, hogy elkerüljük a bizonytalanságot és a következetlenséget azzal kapcsolatban, hogy a hálózat- és információbiztonság terén illetékes nemzeti hatóság hogyan határozza meg és méri fel a „jelentős hatást” gyakorló kibereseményeket. Az is elengedhetetlen, hogy a hálózat- és információbiztonság terén illetékes nemzeti hatóság létrehozása során tekintettel legyenek a hatáskörök megosztására a tagállamokon belül, különösen a nagymértékben szövetségi berendezkedésű vagy decentralizált struktúrákkal rendelkező tagállamokat illetően;

12.

aggodalmát fejezi ki ezért a csomag bizonyos szabályozási és jogi aspektusai miatt; különös tekintettel az alábbiakkal kapcsolatos homályosságra: a tagállamok által annak érdekében teljesítendő kritériumok meghatározása, hogy részt vehessenek a biztonságos információmegosztási rendszerben; a korai előrejelző rendszer szerinti kiváltó események pontosítása, valamint azon feltételek megjelölése, amelyek között a piaci szereplőknek és a közhivataloknak be kell jelenteniük egy eseményt. A fenti kérdésekre vonatkozó egyértelmű szabályok hiánya gátolja a jogbiztonság kialakulását;

13.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az irányelv szükségtelen szabályozási terheket róhat a vállalatokra és az állami szervekre. Mindent erőfeszítést meg kell tenni a szabályozási átfedések elkerülése érdekében, és biztosítani kell, hogy bármilyen kiegészítő jellegű szabályozás összhangban álljon az arányosság elvével. Ez különös jelentőséggel bír majd az olyan szervezetek szempontjából, amelyeknek már jelenleg is van az itt javasolthoz lényegében hasonló bejelentési kötelezettségük;

14.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tegyen közzé egy cselekvési tervet, amelyben kifejti a csomagban felvázolt ambiciózus célok gyakorlati megvalósításának módját. A cselekvési tervnek a stratégia által kifejtett hatás értékelésére és mérésére vonatkozó iránymutatásokat is tartalmaznia kell, megállapítandó, hogy valóban sor kerül-e együttműködésre és történt-e előrelépés;

15.

valamennyi tagállamot sürgeti, hogy olyan nemzeti kiberbiztonsági stratégiákat dolgozzanak ki (csupán tíz tagállam dolgozott ki ilyen stratégiát 2012-ig), amelyek kiegészítik az új uniós stratégiát. A következetesség biztosítása érdekében fontos a nemzeti stratégiák és az uniós stratégia közötti komplementaritás. Az is lényeges, hogy az uniós intézkedések kiegészítsék a meglévő struktúrákat és bevált gyakorlatokat a tagállamokban;

16.

üdvözli az Európai Bizottság jövőbeli intézkedéseit, melyek az EU kiberbiztonsági képességeinek fejlesztésére irányulnak, ideértve egy kísérleti jellegű projekt elindítását a botnetek és rosszindulatú szoftverek leküzdésére; üdvözli továbbá a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító nemzeti csoportok, az ENISA és a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ közötti együttműködés ösztönzése melletti kötelezettségvállalást, a számítástechnikai bűnözés elleni nemzeti kiválósági központok hálózatának létrehozását, valamint egy hálózat- és információbiztonsági megoldásokkal foglalkozó köz-magán platform útnak indítását, amelynek feladata, hogy ösztönzőket dolgozzon ki a biztonságos ikt-megoldások alkalmazásához. Szintén üdvözlendő a stratégiának az a célkitűzése, hogy 12 hónap elteltével valamennyi érintett felet összehívja a program értékelésének céljából;

17.

aláhúzza, hogy a sikeres kiberbiztonsági stratégia az illetékes hálózat- és információbiztonsági és bűnüldöző hatóságok közötti szoros együttműködésre támaszkodik. E szempontból kulcsfontosságú a vélhetően súlyos bűncselekménynek minősülő események bűnüldöző hatóságoknál való módszeres bejelentése;

18.

úgy véli, hogy a csomagban felvázolt prioritások kiegyensúlyozottak és arányosak. Ezek a prioritások, mint például az alapvető jogok, a személyes adatok és a magánélet védelme, a több érintettet is bevonó, hatékony kormányzás, valamint a közös felelősség a biztonság érdekében, mind-mind olyan területet képviselnek, ahol a városok és a régiók a közszféra információinak gazdáiként fontos szerepet kellene, hogy kapjanak;

19.

javasolja, hogy ismerjék el, hogy a tagállamok mellett a régiók is kiemelt szerepet töltenek be abban, hogy a különböző kormányzati és közigazgatási szektorokban az innovatív informatikai megoldások előállítói és felhasználói közötti szorosabb együttműködés alakuljon ki, ideértve a kiberbiztonság és az adatvédelem területét is;

20.

hangsúlyozza, hogy az új csomagnak elő kellene mozdítania a kiberesemények jobb megelőzését, felderítését és megválaszolását, illetve hatékonyabb információcseréhez és koordinációhoz kellene vezetnie a tagállamok és az Európai Bizottság között a komoly kiberesemények elleni küzdelem terén. Ennek megvalósításához valódi partnerségekre lesz szükség a tagállamok, az uniós intézmények, a helyi és regionális önkormányzatok, a magánszféra és a civil társadalom között;

21.

elismeri, hogy a kiberfenyegetések elleni küzdelemhez több erőforrásra, a számítástechnikai bűnözéssel kapcsolatos fenyegetések jobb tudatosítására, valamint hatékony és megfelelő kiberbiztonságra lesz szükség. Tekintettel a többszintű kormányzásra, egy erős kiberbiztonsági koncepciónak a helyi és regionális önkormányzatokat is figyelembe kell vennie, amelyeket teljes mértékben és hatékonyan be kell vonni az ikt-vel kapcsolatos kezdeményezések irányításába;

22.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra kulcsfontosságú szerep hárul a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemben, a kapcsolódó adatok gyűjtésében és az adatvédelem biztosításában, mivel a biztonsági események veszélyt jelentenek a közüzemi szolgáltatásokra (pl. helyi víz- és energiaellátás), és mivel a helyi és regionális önkormányzatok számos digitális információs terméket és szolgáltatást használnak és igazgatnak. A helyi és regionális önkormányzatokra egyre nagyobb felelősség hárul például a polgárok és települések számára történő digitális szolgáltatásnyújtást vagy a hálózat- és információbiztonsági iskolai képzések biztosítását illetően. A kormányzatoknak – ideértve a helyi és regionális szintű önkormányzatokat is – biztosítaniuk kell a kibertér hozzáférhetőségét és nyitottságát, tiszteletben kell tartaniuk és védelmezniük az online alapvető jogokat, valamint fenn kell tartaniuk az internet megbízhatóságát és interoperabilitását;

23.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreire és arra az alapvetően fontos szerepre való tekintettel, amelyet az ikt területeivel kapcsolatos intézkedések tervezése és végrehajtása során játszani hivatottak (különös tekintettel a magánélettel, adatvédelemmel és kiberbiztonsággal kapcsolatos szempontokra), az európai digitális menetrend megvalósítását szolgáló intézkedések kidolgozása és végrehajtása keretében az uniós intézmények és a tagállamok rendszeresen konzultáljanak ezekkel az önkormányzatokkal a jogalkotás minőségének javítása érdekében. Sajnálatos, hogy az irányelvjavaslat kidolgozása során nem történtek különösebb erőfeszítések annak érdekében, hogy megismerjék a helyi és regionális önkormányzatok álláspontját. Az RB egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a jogalkotást megelőző szakaszban folytatott konzultációkkal készen áll segíteni az Európai Bizottság munkáját, ahogyan ezt az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága közötti együttműködési megállapodás is leszögezi; (3)

24.

azt ajánlja, hogy az irányelv 14. cikkének (1) bekezdése a helyi és regionális szintre vonatkozó intézkedéseket is tartalmazzon. Ilyen lehetne például egy kockázatfelmérési és -kezelési mechanizmus létrehozása, az információbiztonsági politika érvényre juttatása és a kiberbiztonsági kérdések iránti nagyobb figyelemfelkeltés, valamint a digitális jártasság és készségek javítása;

25.

hangsúlyozza, hogy szubnacionális szinten valamennyi szereplő között partnerségek ösztönzésére és létrehozására van szükség összehangolt kiberbiztonsági intézkedések kidolgozása és az ilyen intézkedések nemzeti és uniós szintű integrációja érdekében, abból a célból, hogy küzdjenek a számítástechnikai bűnözés ellen, és a lehető legkisebbre mérsékeljék annak a közvetlen pénzlopás vagy szellemi tulajdon ellopása, a kommunikáció zavara vagy az üzleti szempontból kritikus adatokban bekövetkezett károk által okozott hatásait;

26.

úgy látja, hogy a szubszidiaritás elvének való megfelelés két alapkövetelménye – az uniós fellépés szükségessége és az uniós szintű intézkedések többletértéke – összességében véve teljesül. A javasolt intézkedésekre szükség van, mivel olyan nemzeteket átfogó szempontokra is kiterjednek, amelyeket a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok önállóan nem tudnának megfelelően szabályozni. A javasolt intézkedések valószínűleg azért is egyértelmű előnyt jelentenek a nemzeti, regionális vagy helyi szintű egyedi fellépésekkel szemben, mert egyre sűrűbben küldenek többek közt személyes adatokat országhatárokon keresztül, az EU külső és belső határait is beleértve. Ezenkívül az uniós szintű jogszabályi kötelezettségek egyértelműen elősegítik az egyenlő versenyfeltételek biztosítását és a joghézagok kiküszöbölését;

27.

örömmel fogadja, hogy az irányelv alapvetően és elkötelezetten betartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét. A hálózat- és információbiztonsági események és kockázatok határokon átnyúló vetületeit figyelembe véve az irányelvben vázolt célkitűzéseket uniós szinten jobban el lehet érni, a szubszidiaritás elvének megfelelően. A kutatások szerint az uniós polgárok a személyes adatok védelmét illetően megbíznak az olyan intézményekben, mint az Európai Bizottság. (4) A javasolt irányelv az arányosság elvének is megfelel, mivel nem lépi túl a célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. Ugyanakkor az, hogy a javaslat szerint minden tagállam csak egy illetékes hivatallal, illetve egy hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoporttal rendelkezik majd, problémákat vet fel az arányosság elvének és az uniós tagállamok belső kormányzási struktúráinak tiszteletben tartása szempontjából;

28.

úgy véli, hogy ugyan a csomag jogalapja az EUMSZ 26. és 114. cikke, a javasolt intézkedések túllépnek az ebben a két cikkben foglaltakon, ugyanis a javaslat minden közigazgatási információs rendszerre kiterjed, ideértve a belső információs rendszereket – mint például az intraneteket – is.

29.

örömmel fogadja, hogy az irányelv elkötelezetten betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakat. Az információs hálózatokon belül is ugyanazoknak a normáknak, alapelveknek és értékeknek kell érvényesülniük, mint amelyeket az Európai Unió a való életben képvisel. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) a társadalom minden tagjának igényeit ki kell, hogy elégítsék, így a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett polgárokéit is. Minden internethasználónak lehetnek alapvető elvárásai az igények széles körére vonatkozóan, többek közt a megbízhatóság, a biztonság, az átláthatóság, az egyszerűség, az átjárhatóság, valamint az alacsony kockázatvállalás és felelősség tekintetében. Az alapjogok hatékony védelme, a jogbiztonság és a parlamenti vizsgálati fenntartás megőrzése érdekében ösztönözzük, hogy magában az irányelvben konkrétabb szabályozást határozzanak meg a hálózati és információs biztonsági normák anyagi jogi formájának kialakítására vonatkozóan. Ennek során a hálózati és információs biztonság kialakításával szemben különösen alapjogi, valamint az adatvédelemre és az adatbiztonságra vonatkozó jogi követelményeket kellene támasztani;

30.

hangsúlyozza, hogy minden, a polgárok hálózaton belüli védelmét szolgáló módszernek egyensúlyban kell lennie a Chartában a polgároknak biztosított jogokkal, szabadságokkal és elvekkel. Az RB örömmel fogadja, hogy a számítógépes hálózatra vonatkozó politikákat is az EU alapértékeinek tiszteletben tartása mellett alakítják ki. Amint azt már korábbi véleményeiben (5) is említette, feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a magánélet és a személyes adatok optimális szintű védelme, valamint a személyes információk bármilyen fajta, engedély nélküli nyomon követésének és az engedély nélküli profilalkotásnak a megakadályozása érdekében minden szinten teljesüljön az összes biztonsági követelmény;

31.

kiemeli, hogy jóllehet a kritikus infrastruktúrákért és online szolgáltatásokért egyre inkább magánüzemeltetők felelnek, és a magánszektor nélkülözhetetlen szerepét is el kell ismerni, a polgárok információs hálózatokon belüli biztonságáért és szabadságának megőrzéséért egyaránt az államnak kell végső soron felelősséget vállalnia;

32.

megjegyzi, hogy Európa-szerte annak az elvnek az elterjesztése, hogy az emberek és tárgyak adatait csak egyszer rögzítsék, és ne kelljen újra és újra űrlapok kitöltésével bajlódni, nagyban elősegíti a lakosságot érintő felesleges bürokrácia csökkentését, illetve az adminisztratív költségek mérséklését. Ennek során gondoskodni kell az adatvédelmi jogi szempontoknak való megfelelésről;

33.

kiemeli, hogy a számítástechnikai hálózatokon belüli hatékony védelemhez az alkalmazottakat – a helyi és regionális önkormányzatoknál is – képzésben kell részesíteni és új készségekkel kell felruházni. A bizalommal és biztonsággal kapcsolatos kérdéseket illetően valamennyi alkalmazottat alapos képzésben kellene részesíteni, különösen a szaktechnikusokat, a különböző elven működő biztonsági eljárásokkal közvetlenül foglalkozó személyzetet, valamint az innovációs és korszerűsítési folyamatokba általában vagy közvetve bevont személyzetet. A folyamatos képzés fontos a helyi elektronikus kormányzás sikerre viteléhez, a helyi és regionális önkormányzatok pedig egyre fontosabb szerepet töltenek be abban, hogy a polgárokat tájékoztassák és eligazítsák a számítástechnikai rendszerek megfelelő használatával és a hálózaton belüli veszélyforrások felismerésével kapcsolatban; (6)

34.

hangsúlyozza, hogy a vezetői szint elkötelezettsége nagyon fontos tényezője a sikernek. Ezért a vezetői csapatok és testületek célirányos képzésére is szükség van, hogy odafigyeljenek erre a kérdésre, és megfelelő alapokat nyújtsunk számukra ahhoz, hogy saját szervezetükben a biztonságot szem előtt tartó kultúrát alakítsanak ki;

35.

tudomásul veszi az iskolai oktatás és képzés terén a hálózat- és információbiztonsági képzés bevezetésének és a 2014. évi kiberbiztonsági bajnokság megszervezésének köszönhetően elért javulást. Figyelembe kell venni a tagállamokban már bevált rendezvényeket, és ösztönözni kell a legjobb gyakorlatok megosztását; üdvözli a stratégia azon törekvését, hogy az iskolákban hálózat- és információbiztonsági képzést vezessenek be; mivel azonban az oktatás tagállami hatáskörben van, véleménye szerint számottevő erőforrásra és tervezésre lesz szükség ennek 2014-ig történő megvalósításához;

36.

felhívja a figyelmet arra, hogy a magánélet védelmének biztosítása bizonyos tényezőktől függ: ilyen a közigazgatási szervek szervezése (amelyek zöme helyi szintű); az uniós szabályozás konvergenciája; az innovatív kultúra terjesztése a közigazgatási szervek dolgozói körében – többek között egységes etikai kódex révén – és a polgárok körében – annak elősegítése révén, hogy tisztában legyenek digitális fogyasztói jogaikkal –; illetve az IKT-alapú alkalmazások kezelése;

37.

továbbra is úgy véli, hogy további intézkedéseket kell majd hozni a jogellenes online tartalom és a káros online magatartás kezelését célzó műszaki megoldások kifejlesztésének és alkalmazásának ösztönzésére és bátorítására, továbbá a bevált gyakorlatok megosztásának és az együttműködésnek az előmozdítására számos különféle európai, helyi, regionális és nemzetközi szintű szereplő között; E tekintetben elsődleges fontosságú a gyermekeket, szülőket és gondviselőket célba vevő segélyvonalak és a visszaélések bejelentésére szolgáló forródrót-szolgálatok kialakítása, valamint a visszaéléseket rejtő tartalmak jobb felismerését, illetve egyszerű és gyors bejelentését lehetővé tevő szoftverek kifejlesztése;

38.

azt ajánlja, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az EU-ban emelkedjen azoknak a vállalatoknak az aránya (2012 januárjában mindössze 26% volt), amelyek formálisan meghatározott informatikai biztonsági politikát követnek. (7) Kis- és nagyvállalatokat egyaránt arra kell ösztönözni, hogy fektessenek be a hálózati biztonságba, ami nemcsak marketingeszközként szolgálhat a jövőbeli ügyfelek számára, de a számítástechnikai bűnözés katasztrofális hatásait is enyhítheti. A vállalatoknak üzleti indíttatású, technológiailag támogatott hálózatbiztonsági megközelítést kellene fontolóra venniük, és elsősorban a legnélkülözhetetlenebb üzleti eszközeikre, illetve folyamataikra kellene összpontosítaniuk;

39.

figyelembe véve az európai gazdaság számára az IKT-kban rejlő hatalmas gazdasági lehetőségeket (jelenleg az EU GDP-jének közel 6%-át (8) teszik ki), hangsúlyozza, hogy konkrét lépésekre van szükség a számítástechnikai bűnözés egyre terjedő jelenségének leküzdésére, illetve a polgárok és a vállalatok internetbiztonságba vetett bizalmának helyreállítására (és annak érdekében, hogy egyúttal csökkenjen az EU-ban azoknak az internethasználóknak a száma, akik aggódnak például az online fizetések biztonságosságáért (9));

40.

továbbra is azon a nézeten van, hogy a számítástechnikai bűnözés miatt elveszített óriási pénzmennyiség csökkentése és a fogyasztói bizalom növelése érdekében sürgősen erőfeszítéseket kell tenni helyi, regionális, nemzeti, valamint uniós szinten az ilyen bűnözés visszaszorítására;

41.

úgy látja, hogy a stratégiának javára szolgálna, ha tovább részleteznék benne, hogy hogyan lehet megvédeni és fejleszteni a felhőalapú számítástechnikát, amely óriási gazdasági lehetőségeket tartogat. A hordozható elektronikus eszközök gyors terjedése láthatólag nincs lassulófélben. A Gartner jelentése szerint 2016-ra a vállalati e-mail használók legalább 50%-a mobileszközön kezeli majd a levelezését. (10) A hordozható elektronikus eszközök és a felhőalapú számítástechnika teremtette új problémákat és lehetőségeket meg kell vizsgálni. A felhőalapú számítástechnikában ezenkívül megfelelő architektúrára van szükség az optimális biztonsági szintek eléréséhez. (11) Az EGSZB aggodalmát fejezte ki ugyanis annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság felhőalapú számítástechnikáról szóló közelmúltbeli közleménye nem elemzi eléggé mélyenszántóan a kapcsolatot a javasolt stratégia és olyan egyéb témák között, mint a biztonságos adatfeldolgozás, a szerzői jogi szabályozás, vagy az adatok hozzáférhetőségének és hordozhatóságának a kifejlesztése; (12)

42.

úgy véli, hogy mivel a számítástechnikai bűnözés világméretű, szövevényes és határokon átnyúló veszélyforrás, az EU határain túl is ösztönözni kell a nemzetközi együttműködést és párbeszédet, hogy az informatikai biztonság kérdését valóban globális, összehangolt módon lehessen megközelíteni. E tekintetben minden országot ösztönözni kell arra, hogy kötelezze el magát a számítástechnikai bűnözésről szóló, Budapesten aláírt egyezményben (13) foglaltak mellett. Fontos emellett a folyamatos kétoldalú – különösen az Egyesült Államokkal folytatott – és a többoldalú – számos nemzetközi szervezettel folytatott – együttműködés;

43.

hangsúlyozza, hogy az informatikai hálózatokkal kapcsolatos beruházások iránti koordináltabb megközelítés érdekében javítani kell a meglévő és a jövőbeli finanszírozási eszközökkel – többek közt a Horizont 2020-szal, az európai együttműködési kerettel, valamint a Belső Biztonsági Alappal – való összhangot;

44.

megkérdőjelezi, hogy az 1,25 millió eurós költségvetési előirányzat elegendő lesz-e egy erőteljes és megfelelő hálózat- és információbiztonsági infrastruktúra biztosításához, és csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretről szóló, február 8-i tanácsi megállapodás csökkentette az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz számára elkülönített forrásokat. Szilárd és megnövelt költségvetésre van szükség a legfontosabb informatikai infrastruktúrák pénzügyi támogatásához, amelyek összekapcsolják a tagállamok hálózat- és információbiztonsági kapacitásait, megkönnyítve ezáltal az együttműködést Unió-szerte.

4.

4.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/27

—

hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzatok nem csupán lehetővé teszik az ipar működését, és megrendelői annak, hanem alapvető vezető és innovatív szerepük is elismerésre méltó;

—

hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Bizottság által javasolt ipari alapú megközelítésmódnak jól meghatározott, kézzelfogható „polgárközpontú” igényre kell épülnie. A helyi önkormányzatok helyi szinten döntő szerepet töltenek be az állami és a magánszektor – pl. a gazdaság, a felsőoktatás, a civil társadalom és a városi lakosság – szükségleteinek és igényeinek feltérképezésében és bemutatásában. Ehhez a fontos kapcsolathoz a konzultációk és a helyi szint bevonására szolgáló hatékony mechanizmusok is hozzátartoznak, és emiatt fontos szerepet kellene kapnia;

—

úgy véli, hogy az Európai Bizottság részéről még pontosítani kell, hogy az úttörő innovatív megoldások azonosítása és kiválasztása hogyan történjen, emellett garantálnia kell az ilyen folyamatok átláthatóságát és nyitottságát, valamint azt, hogy azok lehetőleg konkrét pályázati eljáráshoz kapcsolódjanak, és a szükséges anyagi források rendelkezésre álljanak;

—

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy állítson össze egy áttekinthető útmutatót, amely összefoglalja az SCC keretén belül kifejleszthető innovatív projektek finanszírozását lehetővé tevő európai programokat és kezdeményezéseket. Az útmutató tartalmazhatna többek között olyan kezdeményezéseket, mint a Zöld Digitális Charta, a Polgármesterek Szövetsége, a CIVITAS vagy a Concerto, mert áttekinthető tájékoztatást adna az intelligens városokkal és településekkel összefüggésben álló valamennyi programról;

—

külön hangsúlyozza, hogy az SCC keretén belül végzett munka egyik központi eleme az intelligens hálózatok kidolgozása lesz.

Előadó

Ilmar REEPALU (SE/PES), Malmö városi tanácsának tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság közleménye: „Smart Cities and Communities – European Innovation Partnership” [Intelligens városok és települések – európai innovációs partnerség]

C(2012) 4701 final

1.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság az Intelligens városok és települések – európai innovációs partnerség című közleményében európai innovációs partnerség kialakítását kezdeményezi az erőforrások összehangolása érdekében, hogy olyan innovatív technológiai megoldásokat lehessen kifejleszteni és elterjeszteni a városi területeken, amelyek az energetikai, a közlekedési, valamint az információs és kommunikációs technológiák szerves összekapcsolásán alapulnak;

2.

osztja az Európai Bizottság azon véleményét, amely szerint az EU előtt álló egyik legnagyobb kihívás abban áll, hogy az európai városokból – társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból – intelligens és fenntartható életterek váljanak. A Régiók Bizottsága több alkalommal hangsúlyozta a hatékony intézkedések és változtatások fontosságát a hosszú távon fenntartható társadalom támogatása és továbbfejlesztése érdekében, amely együtt jár a városi környezet, a közegészség és végső soron a társadalmi jólét fejlesztésével. Kiemeli ugyanakkor, hogy a városok gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból szoros kapcsolatban állnak az őket körülvevő környezettel és a vidékkel, és ez a kapcsolat mind a városi, mind a vidéki területek kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésében fontos szerepet játszik, mivel a vidéki területeket szennyezik a városokból eredő, a levegőbe és a vízbe kerülő kibocsátások;

3.

üdvözli az Európai Bizottság innovációs partnerségre vonatkozó kezdeményezését. Örömét fejezi ki, hogy az Európai Bizottság ezzel a kezdeményezéssel hangsúlyozza és elismeri, hogy a városok fontos szerepet játszanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel kapcsolatos kollektív uniós munkában. Fontos hangsúlyozni, hogy a hosszú távon fenntartható társadalomért végzett munka oroszlánrészét gyakran a városok végzik. Ezt a pozitív irányú fejlődést és a városok magas szintű célkitűzéseit támogatni és ösztönözni kell az uniós munkán belül;

4.

úgy véli, hogy az intelligens városok létrehozásának egyik fontos alapeleme az, hogy érvényesüljön a rendszerintegráció és az interoperabilitás alapelve. Ennek köszönhetően a Régiók Bizottsága támogatja az Európai Bizottság által javasolt rendszerintegrációs megoldásokat, és meg van győződve arról, hogy az integrált megoldások az ágazatspecifikus megoldásokhoz képest jelentős többletértéket hordoznak majd. Az ágazatspecifikus kezdeményezések és megoldások más összefüggésekben hatékony kiegészítő intézkedésként és megoldásként szolgálhatnak;

5.

hangsúlyozza, hogy az Intelligens városok és települések (Smart Cities and Communities – SCC) kezdeményezésben felölelt három technológiai terület más és más súllyal eshet a latba aszerint, hogy a projektek milyen innovatív célokat tűznek ki a felmerülő szükségletek kielégítése érdekében. A Régiók Bizottsága ezenkívül úgy véli, hogy a projektek és a megoldások kidolgozása és végrehajtása során más olyan területeket is figyelembe kell venni, amelyek szintén hozzájárulnak a fenntartható városfejlesztéshez (például a víz, a levegő, a szemét, a városrendezés, valamint a polgárokat új megoldások használatára és fejlesztésére buzdító szolgáltatási innovációk terén), hogy a növekedés szempontjából minél nagyobb hozzáadott értéket lehessen elérni;

6.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a partnerséget az ipar irányítsa a városokkal együttműködve. A kezdeményezéstől pedig azt várja, hogy az a városokban felgyorsítja majd az energetikai és közlekedési technológiák szerves összekapcsolásán alapuló, információs és kommunikációs technológiákkal támogatott úttörő, innovatív megoldások piacra jutását;

7.

ebben az összefüggésben hangsúlyozza a helyi önkormányzatok központi, és sok esetben döntő szerepét a jövőben végzendő munka során. A különböző nagyságú, önálló és társult helyi önkormányzatoknak központi szerepet kell biztosítani az SCC partnerségen belül kidolgozandó és végrehajtásra kerülő stratégiákban – pl. a stratégiai végrehajtási tervben – és projektekben, és vezető szerepet kell játszaniuk minden, helyi közpénzeket érintő döntésben;

8.

hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzatok nem csupán lehetővé teszik az ipar működését, és megrendelői annak, hanem alapvető vezető és innovatív szerepük is elismerésre méltó;

9.

hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Bizottság által javasolt ipari alapú megközelítésmódnak jól meghatározott, kézzelfogható „polgárközpontú” igényre kell épülnie. A helyi önkormányzatok állnak a legközelebb a lakossághoz, és helyi szinten döntő szerepet töltenek be az állami és a magánszektor – pl. a gazdaság, a felsőoktatás, a civil társadalom és a városi lakosság – szükségleteinek és igényeinek feltérképezésében és bemutatásában. Ehhez a fontos kapcsolathoz a konzultációk és a helyi szint bevonására szolgáló hatékony mechanizmusok is hozzátartoznak, és emiatt fontos szerepet kellene kapnia a munkában. Ez az eljárás a helyi önkormányzatok, a helyi gazdasági szereplők és lakosok egyéni és konkrét igényeire épülő megoldásokat fogja támogatni, és a megoldások többletértéket fognak hordozni ahhoz képest, mintha minden ágazat saját megoldásokat dolgozna ki, mivel fennáll annak kockázata, hogy ezek nem hoznak optimális eredményt;

10.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt az SCC innovációs partnerség keretében kitűzött hosszú távú célját, hogy 2020-ig legalább 20 olyan úttörő jellegű innovatív megoldást fejlesszenek ki és terjesszenek el, amely ötvözi az energetikai, közlekedési, illetve információs és kommunikációs technológiákat. Ebben az összefüggésben a Régiók Bizottsága hangsúlyozza: különösen fontos, hogy az innovatív megoldások az Unió más városaiban is jó eséllyel másolhatók, adaptálhatók és alkalmazhatók legyenek, és méltányolja, hogy az Európai Bizottság fontosnak tartja a keresleti oldalra összpontosító intézkedéseket, pl. az új üzleti modellek kifejlesztését. Az RB hangsúlyozza, hogy ennek elérése érdekében az Európai Bizottságnak a projektek egyik kiválasztási kritériumaként azt kell alkalmaznia, hogy a javaslat határozott kapcsolatot mutasson az innovatív úttörő jelleg és az eredmények hasznosítása és Európa különböző régiói és települései körében való terjesztése között. A projektekben nagy hangsúlyt kell fektetni a projektrésztvevők közötti kapcsolatok és a fejlesztési és finanszírozási eszközök segítségével elért eredményes szinergiára. Ugyanakkor az olyan megoldások kifejlesztése révén, amelyek az ikt intenzív felhasználásával javítják a városi energiahatékonyságot, előmozdítják a megújuló energiaforrások igénybevételét és megkönnyítik a mobilitást – a fenntartható városi modell részeként jelentősen csökkentve a CO2 és egyéb szennyező gázok kibocsátását –, elő kell segíteni, hogy a városok csökkentsék környezeti hatásukat;

11.

az „Intelligens városok és települések” kezdeményezés sikerének kulcsa a polgárok bevonásán és konzultációján kívül az, hogy olyan valódi településtervezési intézkedések történjenek, amelyek keretében a döntéseket a helyi önkormányzat hozza, bevonva valamennyi érintett tagállami vagy regionális hivatalt, az önkéntes szektort és a térségben működő vállalkozásokat (kiemelve az energetikai szolgáltató vállalatok alapvető szerepét), amikor közvetlenül érintik azokat a kezdeményezés céljai;

12.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság részéről még pontosítani kell, hogy az úttörő innovatív megoldások azonosítása és kiválasztása hogyan történjen. Az Európai Bizottságnak garantálnia kell az ilyen folyamatok átláthatóságát és nyitottságát, valamint azt, hogy azok lehetőleg konkrét pályázati eljáráshoz kapcsolódjanak, és a szükséges anyagi források rendelkezésre álljanak;

13.

hangsúlyozza, hogy az EU-ban jellemző városstruktúra nagyon sokrétű. Sok régióban többközpontú városstruktúra figyelhető meg, míg más régiókban egy nagyváros dominál sok kisebb, közeli városhoz képest. Függetlenül attól, hogy egymáshoz képest mekkora méretűek, a városok pl. az állami és magánszolgáltatások, a helyi és regionális tudásteremtés, az innováció és a vállalkozás központjaiként működnek. Kivételes jelleggel jelentős demográfiai és területi egyensúlyzavarokkal küzdő régiók is előfordulnak, ahol nem beszélhetünk valódi városhálózatról. Ezekben az esetekben lehetséges, hogy többféle populációt magában foglaló, helyi struktúrák léteznek, amelyek integrálhatók az SCC partnerség keretébe;

14.

megállapítja, hogy a városok egymáshoz viszonyított méretüktől függetlenül gyakran hasonló kihívásokkal néznek szembe, és hasonló technikai megoldásokat igényelnek a fenntartható környezet megteremtéséhez. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy az SCC kezdeményezés keretén belül működő partnerségnek reflektálni kell ezekre az adottságokra, ugyanakkor olyan innovatív megoldások kifejlesztésére is szükség van, amelyek anyagi előnyt és nagy áttörést biztosítanának a városok és lakóik számára;

15.

emlékeztetni kíván arra, hogy az „és települések” szókapcsolatnak a kezdeményezés nevébe történő befoglalása pontosan annak kiemelését célozza, hogy a „város/városi terület” fogalma igen képlékeny Európában. Sok olyan eset tapasztalható számos tagállamban, amikor egy helyi önkormányzat nem városnak tekintett egységhez tartozik, hanem valamely koncepciójánál fogva sokkal nagyobb területhez, és sokkal jelentősebb erőforrásokkal és kapacitásokkal bír, mint más, jogi vagy földrajzi értelemben általában városként értelmezett települések. Ugyanígy sokszor helyi önkormányzatok egy csoportja városokénál jóval nagyobb léptékben és hatókörben osztja meg egymás között erőforrásait. Az ilyen esetekben – ami a nagyvárosi területekre és a városi agglomerációkra is jellemző lehet –, a regionális önkormányzatok rendkívül fontos szerepet játszhatnak az integrált politikák összehangolásával és ösztönzésével kapcsolatban;

16.

üdvözli, hogy a 2013-ra szóló hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram további forrásokat irányoz elő az SCC európai innovációs partnerséghez illeszkedő projektekre;

17.

alapvetőnek tartja, hogy az Európai Bizottság a Horizont 2020 program keretében jelentős uniós pénzösszegeket különítsen el arra, hogy az SCC innovációs partnerség hozzá tudjon járulni az Európai Bizottság által kijelölt célkitűzések megvalósításához;

18.

hangsúlyozza, hogy az SCC európai innovációs partnerség végrehajtása nem járhat a helyi önkormányzatok intelligens városok és települések kialakítására irányuló törekvéseit támogató egyéb meglévő programok finanszírozásának csökkenésével, különösen olyan esetekben, amikor ezek a programok helyi szinten nagyon sikeresnek bizonyultak. Kívánatos az is, hogy az Európai Bizottság a Horizont 2020 program keretében határozzon meg tematikus területeket a hozzájuk rendelendő forrásokkal együtt;

19.

megjegyzi, hogy ahogy a regionális politika és a strukturális alapok pozitív áttörést jelentettek az intelligens városokkal kapcsolatos stratégiák megvalósítása terén, úgy fontos szerepet tölthetnének be az SCC kidolgozása során is. A 2014. évi kohéziós politikák irányváltására vonatkozó javaslatok egyértelműen a városokra is összpontosítanak, többek között a Regionális Fejlesztési Alap keretében a fenntartható városfejlesztésre elkülönített összegek tekintetében. Tisztázni kell, hogy ezek az eszközök hogyan járulhatnak hozzá az intelligens városok megvalósításához, hogy ezáltal szinergiák jöhessenek létre, ami jobb rálátást nyújt a városfejlesztési kérdésekre, figyelembe véve egyúttal a környező vidéki területeket is;

20.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy állítson össze egy áttekinthető útmutatót, amely összefoglalja az SCC keretén belül kifejleszthető innovatív projektek finanszírozását lehetővé tevő európai programokat és kezdeményezéseket. Az útmutató tartalmazhatna többek között olyan kezdeményezéseket, mint a Zöld Digitális Charta, a Polgármesterek Szövetsége, a CIVITAS vagy a Concerto. Egy ilyen útmutató nagyon értékes lenne például a helyi önkormányzatok és az ipar képviselői számára, mert áttekinthető tájékoztatást adna az intelligens városokkal és településekkel összefüggésben álló valamennyi programról. Az útmutatót hozzáférhetővé lehetne tenni például az érdekeltek platformjának honlapján;

21.

hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítésre van szükség a kezdeményezés uniós támogatása és más olyan európai finanszírozási források tekintetében, mint az Európai Beruházási Strukturális Alap, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és különösen a LIFE 2014–2020, hogy határozott folytonosság valósuljon meg a kezdeményezéshez kapcsolódó fejlesztések támogatásában, elkerülve a felesleges inkoherenciát, átfedéseket és duplikációt;

22.

üdvözli az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy a tagállamok az SCC partnerség keretében különítsenek el pénzügyi forrásokat az innovatív megoldások kifejlesztésének és terjesztésének támogatására;

23.

megállapítja, hogy a kiemelt projektek az SCC központi részét képezik, és a három ágazathoz tartozó innovatív vállalatok, valamint az erős helyi vezetők és önkormányzatok együttműködésén alapulnak;

24.

hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy az ipar és a városok különböző szerepet töltenek be és különböző perspektívákat testesítenek meg. Az iparnak fontos feladata olyan műszaki specifikációk és megoldások kidolgozása, amelyek több városban is megvalósíthatók és elterjeszthetők. A helyi szinten felmerülő és kielégítésükhöz műszaki megoldásokat igénylő konkrét szükségletek felismeréséért és kommunikálásáért a felelősség oroszlánrészét a helyi önkormányzatok vállalhatják magukra – lakosaikkal közösen. Ily módon nagy a jelentősége annak, hogy a projektek kidolgozása és irányítása a szükségletek és a kereslet alapján történjen, figyelembe véve technológiai és innovációs hozzáadott értéküket;

25.

úgy véli, hogy a kiemelt projektek jelentik az SCC partnerség fő alkotóelemeit, és mivel a helyi önkormányzatok vannak leginkább abban a helyzetben, hogy a városok fenntartható megoldások iránti igényeit meg tudják ítélni, ezért központi és vezető szerepet kell adni nekik a konzorciumokban és a kiemelt projektekben. Az európai bizottsági közleményből nem látszik egyértelműen ez a követelmény, viszont a későbbi munkaszakaszok során tisztázni kell;

26.

úgy véli, hogy azt is pontosan meg kell határozni, hogy a többi szereplőnek milyen feladatai vannak a konzorciumokban és projektekben, hogy jó körülményeket és egyensúlyt lehessen teremteni a partnerségekben. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a kiemelt projektek és konzorciumok formáit a közbeszerzési eljárások keretén belül kellene meghatározni a konzorcium felépítésének és az egyes szereplők projektfejlesztésben betöltött szerepének pontosítása, valamint az SCC keretein belüli átláthatóság növelése érdekében;

27.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság nyitott a terület jövőbeli szabályozását illetően, hogy ezzel is segítse a jövőbeli megoldások kereskedelmi felhasználását. Bár a Régiók Bizottsága nem szeretné kizárni az ilyen intézkedéseket, fontosnak tartja, hogy egy esetleges szabályozás körültekintően figyelembe vegye az arányosság és a szubszidiaritás elvét, valamint a helyi körülményekből kiinduló és a helyi szinthez igazított megoldások iránti igényeket;

28.

ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak azt is egyértelműsítenie kell, hogy hogyan tervezi az esetleges jövőbeli szabályozásokat, és példákat is adnia kell ilyen szabályozásokra vagy területekre. Ez ugyanis értékes információ lenne az érintetteknek a konzorciumokban és projektekben;

29.

úgy véli, hogy iránymutatásként releváns mutatókat kell kidolgozni az egyes projekttevékenységekhez, és ezeknek a mutatóknak kapcsolódniuk kell az uniós szintű prioritásokhoz és a legfontosabb kihívásokhoz az energia, a közlekedés, valamint az információs és kommunikációs technológiák területén, például a városok környezetvédelmi teljesítményére és energiahatékonyságára, a megújuló energiaforrásoknak az energiafelhasználásban való részarányára vagy akár a közös infrastruktúrahasználatra vonatkozóan;

30.

ismételten kiemeli, hogy minden városban egyedi viszonyok uralkodnak. A Régiók Bizottsága ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi önkormányzatok a helyi viszonyokhoz igazíthassák a mutatókat. Fontos, hogy a mutatók terén kitűzött cél szintjét a helyi önkormányzatok az ipari konzorciummal együtt részletesen definiálják. Lényeges ugyanakkor az is, hogy a mutatók iránymutatásként szolgálhassanak az ipar számára – beleértve a kis- és középvállalkozásokat (kkv) is – az uniós szintű, átfogó célkitűzések elérése és a kulcsfontosságú kihívásoknak való megfelelés érdekében. A célokat feltétlenül integrálják az Európai Unió által 2020-ra meghatározott „háromszor 20-as” stratégiába;

31.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság finanszírozza a regionális innovációs ökoszisztémákkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési tevékenységeket, melyekre Európa-szerte szükség van. Az intelligens városokkal összefüggésben olyan kísérletek kellenek, amelyekben az épületek és az infrastruktúrák fizikai és funkcionális tulajdonságait összekapcsolják a város és a többi szereplő által létrehozott és fenntartott különféle fejlesztésekkel és szolgáltatásokkal. A szóban forgó regionális, ikt-támogatta modellezés elengedhetetlen ahhoz, hogy megbízható alapot biztosítsanak a különféle beruházások életciklus-elemzéséhez, valamint a felhasználóorientált üzleti tevékenységek fejlesztéséhez, a polgári kezdeményezésekhez és a döntéshozatalhoz;

32.

üdvözli azt az európai bizottsági szándékot, hogy a nyomonkövetési rendszereket meglévő eljárásokra építsék, például olyanokra, amelyeket a Polgármesterek Szövetségével és a Zöld Digitális Chartával összefüggésben alkalmaznak. Azt is helyénvaló kiemelni, hogy az EU-szintű célkitűzések csak az alapszintet jelölik ki, és a városokat arra kell buzdítani, hogy magasabbra tegyék a mércét, és mutassanak példát ezeken a területeken;

33.

egyetért azzal az európai bizottsági kéréssel, hogy nemzetközi szinten gondoskodjanak tapasztalatcseréről, illetve terjesszék a bevált gyakorlatokat. Segíti az európai ipart, ha nemzetközi szinten tudunk bemutatni konkrét és sikeres európai példákat. Ez újabb lendületet ad az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos munkának. Az SCC keretein belül végzett nemzetközi együttműködés célkitűzéseit külön anyagi forrásokkal kellene támogatni;

34.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság megnevez egy sor olyan több területet átfogó témát, amelyek megfelelő projekttémák lehetnének. Ilyen például az intelligens épületek, az intelligens ellátási és keresleti rendszerek, a fenntartható városi mobilitás és a zöld informatika. A Régiók Bizottsága szerint ezek a témák nagyon is relevánsak, a felsorolás azonban nem teljes, a listát további témákkal kellene kiegészíteni. Például az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatosan érdemes kiemelni, hogy azok a kezdeményezés valamennyi területén a költséghatékony és felhasználóbarát e-szolgáltatások kifejlesztésének alapvető feltételeit jelentik. Projekttéma kiegészítésnek fontos besorolni az energiagazdálkodás és a hulladékgazdálkodás megfelelő összehangolását is;

35.

külön hangsúlyozza, hogy az SCC keretén belül végzett munka egyik központi eleme az intelligens hálózatok kidolgozása lesz. Ezzel kapcsolatban a Régiók Bizottsága utal a nemrég elfogadott „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” című véleményére, és ismételten hangsúlyozni kívánja, hogy az intelligens hálózatok várhatóan nagy jelentőséggel bírnak majd;

36.

megismétli, hogy fontos problémát jelent az, hogy a megújuló energiaforrások olyan energiahálózatokhoz kapcsolódnak, amelyeket nem az effajta energiaforrásokhoz építettek ki. Ahhoz, hogy a megújuló energiákat széles körben alkalmazni lehessen, komoly ráfordításokra van szükség azon hálózatok továbbfejlesztéséhez, amelyek állapota jelenleg korlátozza a megújuló energiaforrások bővülését. Ebben az összefüggésben az intelligens hálózatok kifejlesztése fontos szerepet játszik;

37.

szeretne rámutatni egy másik területre is, ahol az intelligens hálózatokban hatalmas lehetőségek rejlenek. Ez a terület az áramfelesleg tárolása, amelynek segítségével az energiakínálat és -kereslet jobban összehangolható. Az intelligens hálózatok, amelyek amellett, hogy a hozzájuk tartozó műszaki alkalmazásokkal lehetővé teszik az energiatermelés és az energiafelhasználás ingadozásainak kiegyenlítését és az energia egyenletesebb áramlását, nagy gazdasági előrelépést is jelentenének, csökkentenék mind a termelők, mind a felhasználók költségeit, és hatékonyan segítenék elő az intelligens városi környezetek kialakítását;

38.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a fenntartható és intelligens városi környezetek kialakítása nem lehetséges csupán műszaki rendszerekkel és alkalmazásokkal, hanem a technikai fejlesztést a személyek és a vállalatok energiafelhasználási szokásainak befolyásolása érdekében tett lépésekkel egyidejűleg kell folytatni;

39.

rámutat arra, hogy számos európai város szerkezete jelentős építészeti aszimmetriákat mutat az energiahatékonyság szempontjából. A fenntartható városi környezet kialakításához az épületek renoválásával kapcsolatos különleges erőfeszítésekre van szükség megfelelő pénzügyi eszközök igénybevételével és a megújuló energiák különleges szerepének figyelembevételével;

40.

úgy véli, hogy az irányítást hatékonyan és célravezetően, egyúttal egyszerűen és átlátható módon kell megszervezni, hogy az SCC partnerség elvégezhesse a rábízott feladatokat. A Régiók Bizottsága azonban sajnálattal észrevételezi, hogy az Európai Bizottság nem emelte ki kellőképpen, hogy a helyi önkormányzatoknak – méretüktől függetlenül – döntő szerepet kell adni az irányítási struktúrában. A helyi önkormányzatok számára kézzelfogható beleszólási és részvételi lehetőségeket kell biztosítani valamennyi irányítási szinten: a magas szintű csoportban és az érdekeltek platformjában egyaránt, illetve a fokozatosan felállítandó munkacsoportokban;

41.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak pontosítania kellene, hogy a magas szintű csoport tagjai mi alapján és milyen módon kerülnek majd kinevezésre. Az eljárásnak biztosítania kell, hogy a helyi önkormányzatok megfelelő arányban képviseltethessék magukat a magas szintű csoportban;

42.

fontosnak tartja továbbá, hogy a helyi önkormányzatok az érdekeltek platformjának különböző csoportjaiban – például a „Roadmap” [útiterv] csoportban – is megfelelően képviseltethessék magukat, hogy a helyi szempontok is kellően érvényesülhessenek;

43.

szükségesnek tartja, hogy a helyi önkormányzatok vállaljanak szerves részt az irányításban annak érdekében, hogy olyan projektek és megoldások jöhessenek létre, amelyek egyértelműen a városoknak és azok polgárainak igényeit tükrözik. Ahogy korábban hangsúlyoztuk, a helyi önkormányzatok ismerik a legjobban az ott lakók igényeit és településük saját összetett rendszereit – e nélkül az irányítás szempontjából alapvető tudás és ismeret nélkül azt kockáztatjuk, hogy nem optimális megoldások születnek;

44.

feltételezi, hogy az irányítási struktúra ellenőrzési és nyomonkövetési mechanizmusokat is tartalmaz, amelyekkel garantálható, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket hatékonyan és az SCC partnerség céljaival összhangban használják fel. Az ellenőrzésnek és a nyomon követésnek átláthatónak kell lennie, és az érintetteknek is jól kell azt ismerniük;

45.

rendkívül fontosnak tartja, hogy minden érintett számára hatékonyan közvetítsék és tegyék hozzáférhetővé az SCC partnerséggel kapcsolatos alapvető információkat, hogy össze lehessen gyűjteni, ki lehessen dolgozni és valódi projektekké lehessen alakítani az úttörő jellegű projektötleteket. Az Európai Bizottság fontos szerepet játszik ebben, de a helyi önkormányzatok által tett erőfeszítések is lényegesek, nem utolsósorban azért, mert ők ismerik a legjobban a helyi gazdaságot és ipart. Az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű hálózatok különböző formái szintén fontos szerepet tölthetnek be e tekintetben. Ezzel kapcsolatban nem szabad megfeledkezni annak fontosságáról, hogy alkalmazzák a többszintű kormányzás rendszerét, amelynek keretében hatásköreinek és saját forrásainak függvényében minden közigazgatási szint hozzájárul a projektek kialakításához;

46.

hangsúlyozza, hogy például a munkafolyamatokat, az üléseket és a dokumentumok megtárgyalását hatékony módon végezzék, hogy ne akadályozzák, hanem inkább előrelendítsék az érintettek munkáját. Minden munkacsoportban pontosan és világosan meg kell határozni a munkafolyamatokat.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/33

—

fontosnak tartja, hogy az e-egészségügy fejlesztése egyfelől minden uniós polgár számára előnyt jelentsen – esélyt adva arra, hogy több befolyásuk legyen az egészségükkel kapcsolatos kérdések megoldására –, másfelől ne vezessen még több egyenlőtlenséghez az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetősége és igénybevétele terén,

—

megjegyzi, hogy számos uniós tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok is felelősek az egészségügyi és szociális politika tervezéséért, kidolgozásáért, végrehajtásáért, értékeléséért és finanszírozásáért. Magától értetődik tehát, hogy a regionális önkormányzatokat szorosan be kell vonni minden olyan átalakításba, amely hatással van az egészségügyi és szociális ellátásra,

—

folyamatos erőfeszítéseket szorgalmaz az egészségügyi képzés, az innováció és a változások szolgálatában. Ehhez a kiválóság melletti elkötelezettség és az a felismerés ad lendületet, hogy a gyorsan változó e-egészségügyi környezetben a ma szerzett tudás holnapra már elavulhat,

—

felhívja a figyelmet arra, hogy napjainkban az egészséget, a jóllétet és a szociális ellátást érintő adatok zömét egymástól elkülönített rendszerekben tárolják. Az ilyen adatok hatékonyabb, több szolgáltatást is áttekintő felhasználásával új formát ölthetnek az európai egészségügyi rendszerek, és erősebb, célravezetőbb folyamatos ellátási rendszert lehet kiépíteni,

—

megjegyzi, hogy az e-egészségügyi alkalmazások sikeres fejlesztéséhez és bevezetéséhez nélkülözhetetlen tényezők között szerepel a helyi szerepvállalás, a decentralizált adattárolás, a polgárok és betegek megfelelő tájékoztatása, és az egészségügyi dolgozókkal való aktív együttműködés,

—

ismételten rámutat, hogy az e-egészségügy széles körű bevezetése nemcsak a jogszabályi és műszaki megvalósíthatóságon múlik, hanem elsősorban a polgárok, betegek és egészségügyi dolgozók bizalmán. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk a magánélet védelmét, a bizalmas jelleget, az adatvédelmet és a felelősséget érintő kérdésekkel, hogy az érzékeny adatokat meg lehessen védeni a hackertámadások, kiszivárogtatások, adatvédelmi jogsértések és másfajta visszaélések ellen.

Előadó

Johan SAUWENS (BE/EPP), a Flamand Parlament tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Elektronikus egészségügyi cselekvési terv a 2012–2020 közötti időszakra – innovatív egészségügyi ellátás a 21. században

COM(2012) 736 final

1.

támogatja a 2012–2020 közötti időszakra vonatkozó elektronikus egészségügyi cselekvési tervről szóló közleményt, amelyben az Európai Bizottság stratégiát dolgoz ki az EU-ban működtetendő e-egészségügyhöz és meghatározza, mely fő célkitűzéseket kell elérni ahhoz, hogy kiaknázhassuk az e-egészségügy lehetőségeit. Ez a terv fontos lépés a tekintetben, hogy európai egészségügyi rendszereinket felkészítsük az olyan kihívások kezelésére, mint az ellátás színvonalának növelése, az egészségügy rendelkezésére álló – egyre szűkösebb – eszközök hatékonyabb felhasználása, a betegekre, az egészségügyi szolgáltatókra és a kormányzatokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése, illetve az informatikára, a technológiára, a termelésre és a szolgáltatásokra irányuló innováció;

2.

egyetért az Európai Bizottság megállapításával, mely szerint az uniós polgároknak még a legjobb e-egészségügyi megoldásokból sem származik előnye, ha ezeket szétaprózva, egymástól elkülönítve dolgozzák ki és alkalmazzák. Helyeslendő, hogy az Európai Bizottság figyelmet fordít a jogi, szervezeti, szemantikai és műszaki interoperabilitási keretekre, útmutatásokra és előírásokra;

3.

hangsúlyozza, hogy számos uniós tagállamban helyi vagy regionális szintre helyezték az egészségügyi és szociális politikát, és a regionális hatóságoknak a vita során határozottabban kifejezésre kell juttatniuk véleményüket;

4.

fontosnak tartja, hogy az e-egészségügy fejlesztése minden uniós polgár számára előnyt jelentsen, és ne vezessen (még több) egyenlőtlenséghez az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetősége és igénybevétele terén. Az e-egészségügy fordulatot hoz, amelynek során a beteg érdekei kell, hogy a középpontban álljanak. A betegnek joga van dönteni saját adatainak hozzáférhetőségéről, és jól érthető magyarázatot kell kapnia arról, hogy ki és miként élhet a hozzáférés lehetőségével. Az e-egészségügynek esélyt kell adnia arra, hogy a polgároknak és a betegeknek több befolyásuk legyen az egészségükkel kapcsolatos kérdések megoldására;

5.

fontosnak tartja, hogy az új alkalmazások könnyen hozzáférhetőek legyenek és erősítsék a fogyatékkal élők, az idősek és a hátrányos helyzetűek autonómiáját. Ezért valamennyi termék és szoftveralkalmazás esetében kötelező engedélyezési feltétellé kell tenni az akadálymentesség kritériumát a piaci bevezetéshez;

6.

számos uniós tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok is felelősek az egészségügyi és szociális politika tervezéséért, kidolgozásáért, végrehajtásáért, értékeléséért és finanszírozásáért. Magától értetődik tehát, hogy a regionális önkormányzatokat szorosan be kell vonni minden olyan átalakításba, amely hatással van az egészségügyi és szociális ellátásra;

7.

ezzel összefüggésben érdemes utalni az e-egészségügyi stratégiákról szóló 2011-es jelentésre, amelyben a szerzők megállapítják, hogy az elektronikus betegnyilvántartás kezelése a nagyobb országokban már most túlságosan bonyolult. Az európai tapasztalat azt mutatja, hogy a tízmillió lakosnál többet számláló országok – és főként azok, amelyek nem felülről lefelé szervezett egészségügyi rendszerrel rendelkeznek – nem érik el kitűzött céljaikat. Ezért alighanem a köztes út jelenthet megoldást, azaz egy helyi vagy regionális rendszer létrehozása a nemzeti infrastruktúra alapján;

8.

ráadásul a „Dynamic health systems and new technologies: eHealth solutions at local and regional levels” [Dinamikus egészségügyi rendszerek és új technológiák: e-egészségügyi megoldások helyi és regionális szinten] című közelmúltbeli RB-s tanulmányból kiderül, hogy Európában az e-egészségügy igen előkelő helyet foglal el a helyi és regionális önkormányzatok napirendjén;

9.

több régióközi együttműködésre és a szakpolitikai és gyakorlati tapasztalatok fokozott cseréjére van szükség, hogy az e-egészségügy tekintetében élen járók átadhassák tudásukat azoknak, akik csak most kezdenek foglalkozni a kérdéssel. Az Európai Bizottság szerepet játszhat ebben a szaktudás és a bevált gyakorlatok egybegyűjtése és összekapcsolása révén. Mélyrehatóan meg kell vizsgálni, hogy az e-egészségügy terén mely kezdeményezéseket és modelleket lehet a leggördülékenyebben alkalmazni uniós szinten;

10.

az egészséggel kapcsolatos ismeretek bővítése fontos eleme az egészségügyi téren mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolását célzó stratégiáknak. A digitális jártasság és a szélessávú hozzáférés mellett az egészséggel kapcsolatos tudásszint növelése segíthet abban, hogy a félreeső, ritkán lakott vagy más módon hátrányos helyzetű régiókban minél többen hozzáférhessenek korrekt tájékoztatáshoz, egészségvédő intézkedésekhez és orvosi tanácsadáshoz, de akadálymentes online segítséghez, terápiához és orvosi ellenőrzéshez is;

11.

ez a különböző társadalmi csoportokra szabott, megbízható és könnyen elérhető tájékoztatás előfeltétele az egészséggel kapcsolatos digitális jártasságnak. Arról van szó, hogy az államnak és a magánszektornak gondoskodnia kell a világos és hasznos információkról, és különösen az egészségügyi dolgozóknak alaposabban tájékozódniuk kell betegeik jártasságáról egészségügyi kérdésekben;

12.

az e-egészségügy egy erőteljesen és szakadatlanul fejlődő ágazat. A ma szerzett tudás holnapra már elavulhat. A hagyományos egészségügyről az e-egészségügyre való átálláshoz nem elég a szükséges informatikai infrastruktúra és a digitális jártasság: elsősorban arra van szükség, hogy megváltozzon a viszony az egészségügyi dolgozók, a szociális szolgáltatások szakemberei, a kutatók, a betegbiztosítók, a betegek és a kormányzat között. Nélkülözhetetlenek emellett a folyamatos erőfeszítések az innováció és a változások, a képzés és a szaktudás szolgálatában;

13.

ezzel összefüggésben érdemes felhívni a figyelmet a Monitoring National eHealth Strategies [Nemzeti e-egészségügyi stratégiák megfigyelése] című workshop (Brüsszel, 2010.) következtetéseire, melyek szerint kiderült, hogy az e-egészségügyi stratégiák végrehajtása Európában a vártnál jóval összetettebb és időigényesebb feladatot jelent. Ráadásul alaposan alábecsülték az e-egészségügy mint igazgatási feladat összetettségét;

14.

egyes régiókban meglehetősen hiányosak az egészségügyi és szociális dolgozók ismeretei az információs technológiákról és az e-egészségügy lehetőségeiről. Ugyanígy kétségbe vonható több, az egészségügyi és szociális dolgozók rendelkezésére álló vagy a piacon beszerezhető szoftverprogram minősége, felhasználóbarát jellege és sokoldalúsága. Ez elszomorító, és akadályozza az e-egészségügy kedvező fejlődését. Részletesebben meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyeket a rendelkezésre álló orvosi szoftvereknek és különösen az elektronikus orvosi dossziéknak teljesíteniük kell. Így e feltételek alapján ellenőrizni lehet a minőséget, és címkézési eljárásokat lehet kidolgozni. Egyelőre azt kell mondanunk, hogy nem zajlik hatékony kommunikáció az egészségügyi és az informatikai ágazat között;

15.

napjainkban az egészséget, a jóllétet és a szociális ellátást érintő adatok zömét egymástól elkülönítve tárolják. Az ilyen adatok hatékonyabb felhasználásával új formát ölthet az egészségügy, és erősebb, célravezetőbb folyamatos ellátási rendszert lehet kiépíteni. Ez azt jelenti, hogy az informatikai infrastruktúrát nem szabad a gyógyászati kezelési szolgáltatásokra korlátozni, hanem ki kell terjeszteni a szociális ellátásra, a saját lakókörnyezetben való életvitel segítésére, a megelőzésre és a jóllétre is. Ez abból az elvből következik, hogy az egészségügyi és szociális ellátás rendszerében a ellátottakat kell a középpontba helyezni, és a rendszerhez tartozó különféle szolgáltatásoknak ehhez kell igazítaniuk munkamódszereiket. Az e-egészségügy segíthet az ellátás összehangolásában és abban, hogy az ellátásra szoruló emberhez holisztikus módon közelítsenek;

16.

a jobb minőségű ellátáshoz (nagyobb hatékonyság, folyamatosabb szolgáltatás, a beteg pozíciójának megerősítése stb.) nélkülözhetetlen az ellátásban részt vevők közötti elektronikus adatmegosztás. Napjainkban még számos országra és régióra az jellemző, hogy az orvosi adatokat szétaprózva tárolják (az önálló háziorvos vagy szakorvos számítógépében vagy a kórházi szerveren), és nincs lehetőség arra, hogy az adott beteggel terápiás kapcsolatban álló szereplők megosszák egymással ezeket az adatokat. Megtörténhet, hogy egy ügyeletes háziorvosnak vagy egy kórházi sürgősségi betegellátó osztályon szolgálatot teljesítő orvosnak vészhelyzetet kell kezelnie, mégsem juthat hozzá a beteg legfontosabb orvosi adatainak összefoglalásához vagy aktuális gyógyszerezésének áttekintéséhez. A probléma még súlyosabb, ha a beteg külföldön tartózkodik, és nyelvi akadályokba ütközik kommunikációja az egészségügyi szolgáltatóval. Még nyilvánvalóbb lesz ez a kihívás, ha a gyakorlatban világosabban megmutatkozik a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-én elfogadott EU-irányelv hatása. Számos laboratóriumi vagy diagnosztikai vizsgálatot szükségtelenül megismételnek, mert nem érhetők el a beteg aktuális orvosi adatai;

17.

az e-egészségügyre vonatkozó cselekvési terv mélyrehatóan foglalkozik az interoperabilitási keretek problémájával, ami mindenképpen üdvözlendő. Az EU-ban az e-egészségügy piaca igen szétaprózott, és a néha igensak helyi jellegű körülményekhez igazított ikt-megoldások oda vezetnek, hogy ezek a rendszerek drágábbak, mások számára hozzáférhetetlenek, megbízhatatlanok, illetve alkalmatlanok más célokra vagy új alkalmazásokra. Ez a helyzet az igen korlátozott piaci hozzáféréssel szembesülni kényszerülő informatikai ágazat számára is akadályt jelent, és aláássa az informatikai termékfejlesztés jövedelmezőségét, ami pedig megtöri az égetően szükséges innováció lendületét. A cselekvési terv esélyt ad arra, hogy a nagy- és kisvállalatok minden európai országban gazdasági kezdeményezéseket indítsanak;

18.

fontos tényező, hogy az e-egészségügyi hálózat az év folyamán interoperabilitási keretet kap. Az elektronikus betegnyilvántartással kapcsolatos nemzeti jogszabályok tanulmányozásakor a regionális szabályozásokat is meg kell vizsgálni;

19.

helyes, hogy hangsúlyt helyeznek a nemzetközi és globális szervezetekkel, például az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) való szorosabb együttműködésre. Ahhoz, hogy számítógépes programokkal lehessen segíteni a gyógyászati döntések meghozatalát, megegyezésre kell jutni az orvosi adatok kódolásáról és a betegségek nemzetközi osztályozási rendszereinek egységes használatáról;

20.

az e-egészségügy széles körű bevezetése nemcsak a jogszabályi és műszaki megvalósíthatóságon múlik, hanem elsősorban a polgárok, betegek és egészségügyi dolgozók bizalmán. Ezért fontos, hogy elsőként a magánélet védelmét, a bizalmas jelleget, az adatvédelmet és a felelősséget érintő kérdésekkel foglalkozzunk, és állandó felügyeletről gondoskodjunk, hogy az érzékeny adatokat meg lehessen védeni a hackertámadások, kiszivárogtatások, adatvédelmi jogsértések és másfajta visszaélések ellen;

21.

egyik tanulmányában a KPMG hat európai országot vizsgált meg és hasonlított össze (Internationaal onderzoek EPD [Az elektronikus betegnyilvántartások nemzetközi vizsgálata], Utrecht, 2012. február 6.). A dokumentum egyik legfontosabb megállapítása, hogy a nagyszabású és országos programokat egyre inkább a regionális megközelítés váltja fel, hogy kezelni lehessen az összetettséget és növelni a helyi szerepvállalást. Ráadásul a KPMG szerint az egységes szabványok alkalmazása egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy nincs szükség országos adatbázisokra: a decentralizált, helyi szintű adattárolás rendszere kitűnően működik. Az e-egészségügy fokozatos fejlesztése és bevezetése alighanem akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszik a helyi szerepvállalást, a decentralizált adattárolást, a polgárok és betegek megfelelő tájékoztatását, és lépésről-lépésre haladnak olyan kísérleti projektek segítségével, amelyekbe tevékenyen bevonják az egészségügyi dolgozókat;

22.

az egészségügyi dolgozók és a betegek közötti kapcsolat személyes és egyedi – és ennek így is kell maradnia. Az e-egészségügy fejlődésének köszönhetően erősíteni és javítani lehet ezt a kapcsolatot, de illúzió – és nem is kívánatos – azt gondolni, hogy a személyes találkozásokat egyszer majd teljes mértékben felváltja a virtuális interakció. Az elektronikus egészségügyi szolgáltatások alkalmazásait ezért az egészségügyi és ápolási terület már kialakult szakacsoportjaira kell korlátozni;

23.

egyre feszítőbb az a kérdés is, hogy ki a tulajdonosa az elektronikus betegnyilvántartásban megosztott személyes adatoknak, és ki felel értük. Ideális esetben a betegek is rendelkeznek saját fiókkal elektronikus betegnyilvántartásukban, amelybe bevezethetik például az önmegfigyelés útján szerzett információkat (többek között a saját maguk által mért vércukorszintről és vérnyomásról vagy hangulatváltozásokról);

24.

ahogy a népesség öregedése miatt a gyógyászati gyakorlatban mind dominánsabb helyet követelnek maguknak a krónikus megbetegedések, az egészségügyi statisztikákban és egészségügyi ellátásunk költségtényezőinek sorában egyre jobban előtérbe kerül a krónikus betegségben szenvedők multidiszciplináris megközelítésének jelentősége. Sok idős páciens több betegséggel küzd egyszerre, és többféle – más-más kiegészítő kompetenciával rendelkező – egészségügyi szolgáltatóra van ráutalva. Ez egyformán érvényes a kórházi és az otthoni ellátásra is. Az e-egészségügy és az adatoknak a beteg, a gondozó és a beteggel terápiás kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatók közötti elektronikus megosztása rendkívül értékes hozzájárulást jelenthet a betegre szabott, színvonalas és időben történő ellátáshoz;

25.

csalódást jelent, hogy számottevően csökkentették az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz költségvetését: 50 milliárd euróról – amelyből 9,2 milliárd eurót szélessávú és digitális szolgáltatásokra különítettek el – 29,3 milliárd euróra szűkítették a keretet, amelyből alig 1 milliárd euró jut majd a szélessávú és digitális szolgáltatásokra;

26.

felmerül a kérdés, hogy a nagyszabású, interoperábilis, határokon átnyúló e-egészségügyi szolgáltatások bevezetése – amelyre az Európai Bizottság szerint 2014-ben kerül sor az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében – napirenden maradhat-e, ha az Európai Parlament zöld utat ad a Hálózatfinanszírozási Eszköz megnyirbálásának;

27.

az RB reméli, hogy nem csökkentik azt a keretet, amelyet a Horizont 2000 „Egészségügy, demográfiai változások és jólét” pillérének részeként a 2014–2020-as időszakban tervezett kutatási és innovációs tevékenységekre különítettek el, és hogy a tanulmányok kihangsúlyozzák az e-egészségügyi technológiák költséghatékonyságát, valamint az adatvédelmi garanciákat, a felhasználók szerepvállalását és a betegközpontú megoldások beépítését az európai egészségügyi rendszerekbe;

28.

Az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezése és nyújtása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Számos uniós tagállamban a regionális és helyi önkormányzatok felelősek az egészségügyi és szociális politika egészéért vagy fontos részeiért;

29.

főként a kevésbé tehetős térségekben műszaki, logisztikai és finanszírozási szempontból továbbra is nehéz létrehozni az informatikai infrastruktúrát és feltárni, fejleszteni az e-egészségügy lehetőségeit. Az uniós fellépés főleg akkor lehet hasznos, ha összehangolásra és ösztönzésre van szükség. Ez elsősorban azokra a kérdésekre érvényes, amelyeket az EU szintjén lehet a legjobban kezelni. Ilyen például a határokon átnyúló egészségügy, a képesítések elismerése, a közös akadályok, szabványok és az e-egészségügyi alkalmazások hatékonyságának vizsgálatához alkalmazandó módszerek. A magas kezdeti költségek fedezéséhez a pénzügyi támogatás is hasznos lehet;

30.

a 2014–2020-as cselekvési terv kutatásra, innovációra és interoperabilitásra irányul, és felvázolja a kialakítandó műszaki és jogi keretet, amely a tervek szerint az üzleti szférának, a helyi és regionális önkormányzatoknak, az egészségügyi dolgozóknak, a polgároknak és a betegeknek egyaránt előnyére szolgál majd. Mivel a cselekvési terv igen átfogó jellegű, az Európai Bizottság nagyobb hangsúlyt fektethetne tevékenységeinek prioritási sorrendbe való állítására;

31.

az uniós szintű fellépés várhatóan többletértéket jelenthet a regionális egészségügyi politika és a regionális egészségügyi ellátás számára, és segíthet az e-egészség és e-jóllét európai térségének megteremtésében;

32.

a cselekvési terv végrehajtásakor remélhetőleg nemcsak a tagállamokat veszik figyelembe, hanem a regionális és helyi önkormányzatokat is, amelyek fontos szerepet vállalhatnak a kommunikációban, a polgárok/betegek tájékoztatásában, a szakemberképzésben, az e-egészségügy fejlesztésében való megfelelően aktív helyi szerepvállalás megteremtésében, az e-egészségüggyel kapcsolatos kísérleti projektek kezdeményezésében, az e-egészségügy összetettségének kezelésében és egyes régiókban az ezzel kapcsolatos jogalkotási munkában is.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/38

—

meggyőződése, hogy a kisteljesítményű energiatermelőknek könnyen hozzá kell tudni férniük az energiahálózatokhoz/az intelligens hálózatokhoz. Megbízható szabályok kidolgozására van szükség, amelyek arra bátorítják a háztartásokat és a kistermelőket, hogy fektessenek be a kisléptékű helyi energiatermelésbe, az említett új szolgáltatók hálózati hozzáférésének érdekében;

—

kétségei vannak afelől, hogy a javasolt európai bizottsági intézkedések elegendő mértékben javítják-e a fogyasztók pozícióját, és megfelelők-e az energiaszegénység elleni küzdelem céljaira, és kéri, hogy külön hangsúlyt fektessenek a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók védelmére. Ebben az összefüggésben figyelmet kell fordítani az energiafogyasztók és az óriásvállalatok közötti aszimmetriára;

—

kéri a hatóságokat, hogy foglalkozzanak a megfelelő piaci beruházások ösztönzésének kérdésével a termelési, szállítási, tárolási és a kereslet/kínálat kiegyensúlyozására irányuló eszközök terén, és azt ajánlja, hogy a meglévő programok (EEGP, Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az EU kohéziós politikája, TEN-T program, Horizont 2020) mellett új finanszírozási eszközöket keressenek az infrastruktúrák megvalósításához;

—

határozottan egyetért azzal, hogy a meglévő hálózatokat korszerűsíteni, az intelligens hálózatokat pedig fejleszteni kell, és támogatja az utóbbival kapcsolatos európai, nemzeti és regionális szintű együttműködést, valamint az intelligens hálózatokra vonatkozó európai szabványok kidolgozását;

—

hangsúlyozza az átláthatóságot, valamint a polgároknak és a településeknek a hálózat tervezésében, fejlesztésében és megvalósításában való részvételét.

Előadó

P.G. Piet DE VEY MESTDAGH (NL/ALDE), Groningen tartomány végrehajtó tanácsának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A belső energiapiac működőképessé tételéről

COM(2012) 663 final

1.

megállapítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU energiapiacán, és kiemeli a belső energiapiac megvalósítása és a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentése érdekében tett hozzájárulásukat. Ezenfelül a helyi és regionális önkormányzatok, melyek a polgárokhoz legközelebb álló kormányzati szintet képviselik, és így széles körű kommunikációs lehetőségeket biztosítanak, közvetlen tapasztalattal rendelkeznek az EU energiapiacain a versenyképesség, az átláthatóság és az energiaágazat általános szabályozásának vonatkozásában fennálló problémákat illetően;

2.

határozottan támogatja a teljes belső energiapiac megvalósítását, ami lehetővé teszi a régiók számára, hogy regionális erősségeikre összpontosítsanak, és ennek során egy olyan régióspecifikus, decentralizált és megújuló energiaágazatot alakítsanak ki, amelyből a helyi és regionális tudásinfrastruktúra, a gazdaság és a munkaerőpiac egyaránt profitál majd. Az RB javasolja, hogy stratégiát dolgozzanak ki a regionális klaszterek (szakosodás) és partnerségek létrehozása érdekében, továbbá amellett száll síkra, hogy az élenjáró régiók – amelyek szakértelemmel rendelkeznek többek között az innovációs rendszerek, a működő megújuló energiapiacok, az intelligens hálózati rendszerek kiépítése terén – nagyobb szerepet kaphassanak azoknak a hézagoknak a betöltésében, amelyek jelenleg léteznek Európa energiarendszerében;

3.

regionális energiatervek kidolgozását sürgeti, amelyek projekteket foglalnak magukban az energia termelését, szállítását, tárolását és elosztását, a szükséges infrastruktúra megvalósítását, valamint az energiahatékonyság és –megtakarítás javítására irányuló regionális rendszereket illetően, ahogyan ezt az RB a harmadik intézkedéscsomagról szóló véleményében is támogatja (CdR 21/2008 fin). Ezeket a helyi és regionális önkormányzatok szintjén vagy akár több régiót átfogóan kidolgozható és több, akár szomszédos országokbeli régió bevonásával is megvalósítható régióspecifikus energiaterveket megfelelően össze kell hangolni és integrálni kell, mind nemzeti, mind pedig közösségi szinten;

4.

támogatja a 3. energiacsomag aktívabb érvényre juttatását és a jogsértési eljárások megkezdését, valamint hangsúlyozza a versenyszabályok szigorú érvényesítésének szükségességét, hogy valamennyi piaci szereplő számára – ideértve az újonnan piacra lépő szereplőket is – egyenlő versenyfeltételeket biztosíthassanak. A még mindig csupán egy szolgáltatóval rendelkező tagállamok számára kötelezővé kellene tenni a piacra lépés előtt álló akadályok megszüntetését, és segíteni kellene őket a (határokon átnyúló) infrastruktúra kiépítésében, hogy a fogyasztók az egész EU-ban szabadon választhassák meg szolgáltatóikat. A termelés és az ár liberalizációja hatékony európai szintű koordinációval párosulva elősegítheti, hogy méltányos egyensúly teremtődjön az európai régiók erőforrásai között, illetve stabilizálódjanak és javuljanak az európai energiaágazat keretfeltételei, továbbá támogathatja a fenntartható energiaellátást és biztosíthatja, hogy az energetikai átállás költségei ne növekedjenek;

5.

hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy az EU egészében tiszteletben tartsák az átviteli hálózatok, a termelés és a szállítás elkülönítésére vonatkozó megállapodásokat, ideértve az energiaszabályozók függetlenségére vonatkozó megállapodásokat és a fogyasztóvédelmi követelményeket. Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) szerepének támogatását és továbbfejlesztését prioritásként kell kezelni, különösen ami a nemzeti szabályozási határozatok vizsgálatára és a viták rendezésére vonatkozó kapacitását illeti;

6.

teljes mértékben támogatja a decentralizáltabb és versenyképesebb piaci modellek létrehozására irányuló, egyenlő versenyfeltételek megteremtését biztosító intézkedéseket, mivel ezek nagyobb lehetőségeket teremtenek a helyi energiatermelők és a háttéripar számára, hangsúlyozza azonban, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosításához a szükséges hálózati infrastruktúra rendelkezésre bocsátása is hozzátartozik, lehetővé téve, hogy a külső, köztük a szigeti régiók is profitálhassanak az említett lehetőségekből. Ezért a belső energiapiac megvalósításához alapvetően szükség van az infrastruktúra fejlesztésére – még az elszigeteltebb régiók irányába is –, valamint a nemzetközi és szigeti összeköttetésekkel és szállítási kapacitással kapcsolatos regionális munkára;

7.

az RB megállapítja, hogy a tagállamok között az adók és illetékek terén megfigyelhető következetlenségek ártanak az elektromosenergia-piac versenyképességének, és emellett a gazdaság egyéb területeire is bizonyíthatóan negatívan hatnak. Ez hátrányos következményekkel jár mind a fogyasztók, mind pedig az energiaigényes ágazatok számára, amelyek földrajzi helyzetüktől függően jelentős versenyképességi előnyökre tesznek szert, illetve hátrányokat szenvednek. Az egyenlő versenyfeltételek csak akkor valósulnak meg, ha fokozatosan megszüntetik a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergia közvetlen és/vagy rejtett támogatását;

8.

hangsúlyozza, hogy az energiapolitika középpontjába a fogyasztót kell állítani, ahogyan azt az RB „A villamos energia és a földgáz európai piacai: harmadik intézkedéscsomag” című véleményében is megállapítja (CdR 21/2008 fin). A fogyasztóknak központi, lényegi szerepet kell kapniuk, és végül – egyénként, illetve csoportok, szövetkezetek vagy szervezetek részeként – közvetlen hozzáférést kell biztosítani számukra az energiapiachoz, történjen ez különböző termelőktől származó különféle energiaforrások révén, vagy akár közvetlenül az azonnali piachoz való hozzáférésen keresztül;

9.

meggyőződése, hogy előtérbe kell helyezni az energiával kapcsolatos felvilágosítást, tájékoztatást és átláthatóságot, hogy a fogyasztók a legjobb döntéseket hozhassák (a fenntarthatóság, ár-érték arány és energiahatékonyság tekintetében), és a legmegfelelőbb szolgáltatókat választhassák, valamint a fogyasztók számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni az azokra a lehetőségekre vonatkozó információkat, amelyeket a belső energiapiac és az új technológiák kínálnak az energiaszámlák csökkentése érdekében. A fogyasztók figyelmét továbbá fel kellene hívni az energiafogyasztás ellenőrzésének módjaira, illetve az energiatakarékosság, energiahatékonyság javításának és a kisteljesítményű energiatermelés lehetőségeire. Az RB ezért azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy indítsanak fogyasztóbarát tájékoztató kampányokat, amelyekben a helyi és regionális önkormányzatoknak és más fontos regionális civil szervezeteknek tevékeny szerepet kellene vállalniuk;

10.

úgy véli, hogy a javasolt, energiaszolgáltatókkal és -árakkal kapcsolatos tájékoztató kampányok mellett az energiatermelést és -fogyasztást technikai szempontból megalapozottan, intelligensen, valós időben mérő rendszereknek, valamint az elosztóhálózatoknak az üzembe helyezése kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a fogyasztók a döntéshozatal szempontjából lényeges információkhoz jussanak, lehetővé téve, hogy jobban tudatában legyenek az energiaáraknak, az energiafogyasztásnak (szokásoknak), valamint a fogyasztás és az energia ára közötti kapcsolatnak. Ez végső soron ösztönzi az energia jobban átgondolt és fenntartható felhasználását, megteremti az intelligens (háztartási) elektromos készülékek használatának feltételeit és így energia-megtakarításokhoz vezet majd. Az RB azt javasolja az Európa Bizottságnak, hogy folytassa tovább az intelligens mérőrendszereket ösztönző, korábbi közleményeiben kifejtett politikáját. Ennek a politikának olyan elosztóhálózatok üzembe helyezéséhez kellene vezetnie, amelyek képesek a fogyasztások és a rugalmas tárolási, termelési és fogyasztási kapacitások kezelésére, illetve az ezek közötti kommunikációra. Fontos, hogy ennek során vegyék figyelembe a pontosságra, a bizalmas adatokra, a magánélet védelmére és a visszaélésekre vonatkozó szempontokat, és egyidejűleg szabványokat is dolgozzanak ki;

11.

kétségei vannak afelől, hogy a javasolt európai bizottsági intézkedések elegendő mértékben javítják-e a fogyasztók pozícióját, és megfelelők-e az energiaszegénység elleni küzdelem céljaira, és kéri, hogy külön hangsúlyt helyezzenek a fogyasztók védelmére. Ebben az összefüggésben figyelmet kell fordítani az energiafogyasztók és az óriásvállalatok közötti aszimmetriára, különben a piac egy nehezen reagáló kapcsolódási felület marad, amely gátolja a fogyasztók és a politikaalakítók/szabályozók közötti visszajelzéseket. Az Európai Energiaipari Szabályozók Tanácsának (CEER) segítségével közkinccsé kellene tenni az olyan fontos, fogyasztókkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó, helyi és regionális szintű bevált gyakorlatokat, mint az információhoz való hozzáférés, az árak összehasonlításának lehetőségei, a számlák áttekinthetősége, valamint a védelemre szoruló fogyasztók különleges helyzete;

12.

szorgalmazza, hogy a jelenleginél fejlettebb mechanizmusokat vezessenek be az energiahatékonyság javításának ösztönzésére,valamint, hogy az energiatakarékosság jegyében támogassák a hagyományos és modern technológiai rendszereket és az energetikai szolgáltatásokat. Az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében a szociálisan kiszolgáltatott és sérülékeny csoportok számára az elektromos áram kedvezményes árszabási mechanizmusait vagy az egyes szolgáltatók meghirdetett árainak csökkentését (szociális rezsiköltség) kell alkalmazni. Ezzel egy időben a regionális és helyi szintnek különösen ügyelnie kell arra, hogy a fenti csoportokba tartozó háztartások hozzáférjenek a kifejezetten számukra kialakított energetikai korszerűsítési programokhoz. A többi fogyasztó számára az egységes árszabást kell alkalmazni, és kerülni kell a progresszív árszabást, mivel az, túlzottan elterjedve, gyakran fékezi más pozitív intézkedések alkalmazását, pl. a hőszivattyúk kiegészítő fűtésként való használatát, hogy csak erre a példára szorítkozzunk. Végezetül pedig regionális és helyi szinten tájékoztató kampányokra van szükség az energiahatékonyság javítása érdekében felhasználható módszerekről és a felhasználásukból adódó objektív előnyökről.

13.

hangsúlyozza a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét a például szövetkezetek formájában, kisteljesítményű energiatermelésben, az intelligens hálózatok fejlesztésében és a keresletoldali részvételben megnyilvánuló, helyi szintű energiamegoldások szempontjából, mivel ezek a kezdeményezések egyre fontosabb pillért jelentenek az EU energiapiacainak megújításához. Az RB támogatja ezt az integrált megközelítést, nemcsak a tudatosabb fogyasztás előmozdítása érdekében, hanem abból a célból is, hogy ösztönözze a kisteljesítményű energiatermelést, az intelligens hálózatok fejlesztését és az erős keresletoldali reagálást az elosztóhálózatokban;

14.

elismeri, hogy egyre több fogyasztó inkább saját energiatermelésébe fektet be, mintsem hogy függjön másoktól (a termeléshez hozzájáruló fogyasztók, vagyis olyan energiafogyasztók, akik saját használatra is termelnek energiát). A fogyasztói tudatosság és a fenntarthatóság szempontjából ez pozitív fejlemény. A kisvállalkozások és kisebb volumenű kezdeményezések (háztartások, helyi közösségek, körzetek, regionális szövetkezetek) egyre fontosabb szerepet kapnak majd a helyi/regionális energiaellátásban, pozitív hatást gyakorolva a helyi/regionális gazdaságra és munkaerőpiacra. Ezért fontos, hogy a kisteljesítményű energiatermelők könnyen hozzáférjenek az energiahálózatokhoz. Olyan, megbízható szabályok kidolgozására van szükség az említett új szolgáltatók hálózati hozzáférésének tekintetében, amelyek arra ösztönzik a háztartásokat és a kistermelőket, hogy ruházzanak be a mikro-energiatermelésbe. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a kisteljesítményű energiatermelés növekvő jelentőségére és specifikus követelményeire, valamint e folyamat előmozdítása érdekében a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzésére helyi és regionális szinten;

15.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztók jogainak erősítése és a kisteljesítményű energiatermelés növekvő jelentősége nemcsak az intelligens mérőrendszerek kiépítésének ösztönzését teszi szükségessé, hanem az EU intelligens hálózatokra vonatkozó koncepciójának felülvizsgálatát is. Míg az Európai Bizottság azt várja egy „zökkenőmentesen működő és intelligens hálózattól”, hogy hozzájáruljon a belső energiapiac versenyéhez, nem tesz külön említést a kisteljesítményű energiatermelés növekvő jelentőségéről és az energiafogyasztók potenciális szerepéről, amelyet termelőként vagy a kisméretű energiatárolók ösztönzőiként játszhatnának. Az RB ezért úgy véli, hogy felül kell vizsgálni az intelligens hálózatok koncepcióját, és tudás- és innovációcserére van szükség a kisteljesítményű energiatermelés hatékony támogatásához;

16.

rámutat arra, hogy a nagykereskedelmi energiapiacok adják azokat az árjelzéseket, amelyek befolyásolják a termelők és fogyasztók választásait, valamint a termelő létesítményekbe és az átviteli infrastruktúrába való beruházásokat illető döntéseket. Ezeknek a jelzéseknek az energiakínálat és -kereslet valódi helyzetét kellene tükrözniük. A nagykereskedelmi piacok jobb átláthatósága csökkenti a piacok manipulálásának és az árjelzések torzításának kockázatát. Az RB ezért hangsúlyozza, hogy a REMIT szabályozás alkalmazását kulcsfontosságú intézkedésnek tartja ahhoz, hogy az energiapiac hiányosságait egy, az EU egészére kiterjedő keretben orvosolják;

17.

úgy véli, hogy az európai energiapiac hatékony működése érdekében alapvető fontosságú, hogy hálózati szabályzatokat dolgozzanak ki, megoldják az európai kiegyenlítő piacok hálózati szabályzatával összefüggő, tisztázatlan szabályozási kérdéseket, és egy együttműködésre vonatkozó kezdeményezést hívjanak életre a felmerülő szabályozási és műszaki problémák megoldására. Az RB támogatja ezeket az intézkedéseket, és úgy véli, hogy – figyelembe véve a fejlettségi szint regionális eltéréseit is – az Európai Bizottságnak folyamatosan ellenőriznie kellene az európai hálózati szabályzatok végrehajtását, nemcsak a gyors és hatékony megvalósítás érdekében, hanem biztosítandó a szabályzatok funkcionalitását és piaci hatékonyságát is;

18.

egyetért az Európai Bizottsággal egy összehangolt európai rendszer potenciálját illetően. A szabályzatok kidolgozása közben egyértelművé vált, hogy nagyobb összhangra van szükség az uniós és tagállami szinten kidolgozott előírásokkal. Ebben a tekintetben az RB osztja az ACER álláspontját, hogy a hálózati szabályzatok esetében továbbra is a nemzeti energiahálózatok hatékonyabb összekapcsolására kell összpontosítani;

19.

meg van győződve a földgázban rejlő lehetőségekről, különösen a kiegyenlítő és tartalékkapacitások tekintetében, azonban osztja az Európai Bizottság arra vonatkozó aggályait, hogy Európa régiói között különbségek mutatkoznak a rendelkezésre álló földgáz-infrastruktúrát illetően. A (cseppfolyós) gáz szállítására és tárolására szolgáló létesítmények valamennyi európai régióra való kiterjesztése, valamint a földgáz- és villamosenergia-hálózatok integrációja megkönnyítené a belső energiapiac megvalósítását. Az RB ezért egyetért az Európai Bizottsággal és az ACER-rel abban, hogy a regionális kezdeményezéseknek segíteniük kell a földgázelosztó központok és villamosenergia-tőzsdék létrehozásában, arra törekedve, hogy a villamos energia tekintetében a teljes piac-összekapcsolás az EU minden területére kiterjedően megvalósuljon. Ezért fejleszteni kell az elektromos és földgázalapú összeköttetéseket a külső és szigeti régiókkal. „Power-to-gas” és „gas-to-power” technológiára irányuló kísérleti projekteket kellene kidolgozni helyi/regionális szinten, az eredményeket pedig eljuttatni az érintetteknek.

20.

meggyőződése, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzés követése hozzájárul majd a belső villamosenergia-piac megvalósításához, de elismeri, hogy a kizárólag áralapú liberalizáció nem feltétlenül vezet az EU energiarendszerének szénmentesítéséhez. Egy integrált belső villamosenergia-piac azonban kisebb áringadozást eredményez az egyes regionális piacokon, ami lehetővé teszi a megújuló energiaforrások hatékonyabb hasznosítását és hálózatba kapcsolását. Az energiaberuházások során ideális esetben a megújuló energiaforrásokat kellene előnyben részesíteni. Mivel azonban egyelőre nincs meg az összhang az egyes tagállamok megújuló energiával kapcsolatos határozatai között, az RB közös európai stratégiát szorgalmaz mind a piaci alapú, mind pedig a szabályozási mechanizmusok kialakításához, a „Megújuló energia” témakörében készített RB-véleményben (CdR 2182/2012 fin) hangoztatott álláspontjának megfelelően;

21.

javasolja, hogy az egyre növekvő arányú szél- és napenergia integrációjának megkönnyítése, valamint a kereslet és a kínálat közötti stabil egyensúly garantálása érdekében világos szabályozási keret határozza meg a különböző szereplők szerepét, illetve tegye lehetővé az energiapiacon megfelelő árjelzések nyújtására képes piaci alapú megoldások keresését. A keresleti oldalon a világos árjelzések energia-megtakarítást eredményeznek, a kínálati oldalon pedig biztosítják a szükséges rugalmasságot. Ez egy hatékony európai uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszert is magában foglal, amely biztosítja a megfelelő ösztönzőket a megújuló energiaforrásokba és a rugalmasságba való beruházásokhoz. Az RB, annak biztosítása érdekében, hogy az európai kereskedelmi rendszer elegendő ösztönzést nyújtson az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésébe való beruházáshoz, szerkezeti megoldást szorgalmaz a kibocsátási egységek túlkínálatának sürgető problémájára;

22.

sajnálja, hogy az uniós szintű koordináció hiánya és a nemzeti támogatási rendszerek és a termelőkapacitások díjazásával kapcsolatos különböző, egymással gyakran nem kompatibilis mechanizmusok miatt a „szabályozási arbitrázs” kulcsfontosságú tényezővé válik az erőművekbe való beruházásokkal kapcsolatos döntések terén Európában. Az RB hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztését nem lehet elkülönítve szemlélni, és nem szabad megakadályoznia az energiapiac működését. Fontos, hogy az állami támogatási rendszerek a tagállamokban egyértelműen célirányosak, kiszámíthatók, korlátozott hatályúak a kitűzött célokhoz igazodóak és arányosak legyenek, valamint a fokozatos megszüntetésre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazzanak a támogatott termelési típus gazdasági életképességében való változások tükrözése érdekében. Minden támogatási intézkedést a belső piaccal és a vonatkozó uniós állami támogatási szabályokkal összhangban kell végrehajtani. A hatóságoknak – különösen a határrégiókban – az új ösztönző intézkedések végrehajtását megelőzően maradéktalanul figyelembe kell venniük, hogy a szomszédos régiók/országok villamosenergia-rendszerét hogyan érintik a tervezett döntések. Az RB támogatja az Európai Bizottság azon kezdeményezését, hogy iránymutatást adjon ki a megújuló energiaforrások támogatási rendszereinek legjobb gyakorlataira vonatkozóan;

23.

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó kezdeményezéseit, hogy egységes, okosabb energiaadózást teremtsen Európában, mivel a helyi és nemzeti energiaadózás jelenleg meglehetősen eltérő az EU-ban. Egy összehangoltabb adózási keret, mely a megújuló és a fosszilis energiaforrások adóterhét objektív alapon szervezi meg, figyelembe véve az energiatartalmat és a szén-dioxid-kibocsátást minden egyes termék esetében, hozzájárulna a 20-20-20-as célok megvalósításához, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, továbbá a 2050-re szóló útiterv céljainak eléréséhez. Ennek keretében meg kell állapodni a liberalizált összeurópai átviteli és elosztórendszerben a régió- és országhatárokon átnyúlóan történő energiatermelésből és -fogyasztásból eredő szén-dioxid-kibocsátási jogosultságok elosztásának méltányos módszeréről is;

24.

kiemeli a megújuló energiaforrások használatán túlmenően az energiahatékonyság és a megtakarítás fontosságát. A helyi és regionális szintű város- és területrendezés, valamint az energiahatékonysági intézkedések és a helyi és regionális hatóságok által az energiahatékony lakások és épületek előmozdítására való ösztönzés hozzájárul majd az energiatakarékossághoz, és ösztönözni fogja a helyi szintű energiamegoldásokat, például a kapcsolt energiatermelést. Az RB javasolja, hogy állandó figyelmet fordítsanak erre a politikára, és aknázzák ki a helyi és regionális szinten alkalmazott legjobb gyakorlatokat az ezzel kapcsolatos európai és nemzeti politikák megerősítése érdekében;

25.

hangsúlyozza, hogy a túl korán bevezetett és rosszul tervezett kapacitás-szabályozási mechanizmusok a belső piac széttöredezettségéhez vezethetnek és akadályozhatják a beruházásokat. Az RB kétségeinek ad hangot egy sor tagállam kapacitás-szabályozási mechanizmusaival kapcsolatban, amelyek a villamosenergia-termelők támogatását célozzák termelési kapacitásuk megtartásában, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre akkor is, ha a villamos energia különböző forrásai, így például a szél- és napenergia nem elérhetők. Ezzel szemben az energiatöbbletet (pl. a szélenergiából) nem kellene az erre vonatkozó intézkedések előzetes egyeztetése nélkül szomszédos országok hálózatain keresztül átvezetni, mivel ez torzíthatja az energiapiacot azokban az országokban (ún. hurokáramlások). Más esetekben az egyik területen keletkező többlet éppenséggel segíthet egy másik területen fennálló hiány pótlásában. Az RB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság politikája határokon átnyúló megoldásokra törekszik. Mielőtt bármilyen regionális vagy nemzeti intézkedés születne, megfelelő elemzések segítségével meg kell győződni arról, hogy probléma van a kapacitással és nincsenek alternatív megoldások, illetve, hogy a javasolt intézkedések figyelembe veszik-e a határokon átnyúló hatásokat. Az ellátás biztonságához elengedhetetlen a koordinált megközelítés;

26.

úgy véli, hogy a jövőbeni európai energiapiacot többé nem csupán a kínálatnak kellene meghatároznia, hanem a kereslet ellenőrzésének is, különös tekintettel a csúcsfogyasztási időszakokra. A szereplőknek törekedniük kell az ipari és a lakossági fogyasztás csökkentésére, és megfelelő feltételeket kell teremteniük ahhoz, hogy ki lehessen használni az intelligens hálózatok és az intelligens fogyasztásmérők új funkcionalitását. Az RB ezért támogatja, hogy európai szinten koordinált kapacitás-szabályozási mechanizmusokat alakítsanak ki, amelyek képesek lesznek elsimítani az energiafogyasztási csúcsokat, biztosítani az európai villamosenergia-rendszer működését (különösen a fogyasztási csúcsok idején) és ösztönzőleg hatni a villamosenergia-fogyasztás csökkentésére;

27.

meggyőződése, hogy az európai infrastruktúra átfogó elképzelésének kialakítása során az elosztórendszer-üzemeltetők infrastruktúra-fejlesztését ugyanolyan mértékben kell figyelembe venni, mint a rendszerüzemeltetőkét. Az elosztási infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen a 2020-as célkitűzések eléréséhez, és égetően fontos a megújuló energiaforrások intelligens hálózatba kapcsolásához, illetve a decentralizált energetikai termékek rendszerbe integrálásához. Ez a törekvés nem lehet sikeres, ha az infrastruktúra-tervezés megáll az átviteli szinten;

28.

megállapítja, hogy mivel az energiapiac egyre nemzetközibb, a kapcsolódások, háttér-kapacitási és tároló létesítmények, illetve infrastruktúrák elengedhetetlenek a belső energiapiac megvalósításához. Az RB ezért támogatja az európai infrastruktúrára vonatkozó csomagról szóló, 2012. november 27-én született megállapodást, de a nagyszabású (nemzetközi) beruházások mellett regionális, sőt helyi hálózatokba, illetve teljesen vagy félig elszigetelt szigeti rendszerek összekapcsolásába való beruházásokat is sürget, mivel az energia-előállítás egyre inkább helyi/regionális szinten zajlik;

29.

kéri a hatóságokat, hogy foglalkozzanak a megfelelő piaci beruházások ösztönzésének kérdésével a termelési, szállítási, tárolási és a kereslet/kínálat kiegyensúlyozására irányuló eszközök terén, és azt ajánlja, hogy a meglévő programok (EEGP, Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az EU kohéziós politikája, TEN-T program, Horizont 2020) mellett új finanszírozási eszközöket keressenek az infrastruktúrák megvalósításához. Magán- és közszféra közötti partnerségek, magánforrások mozgósítása, innovatív finanszírozási megállapodások, illetve fiskális intézkedések egyaránt szerepelhetnek a további pénzügyi források előteremtésének lehetséges módjai között. A magánberuházások forgalmának lehetővé tétele érdekében nagyobb bizonyosságra van szükség azzal kapcsolatban, hogy mely beruházások nyereségesek hosszú távon. Az RB ezért felhívja a figyelmet a (hosszú távú) európai energia-beruházási menetrend jelentőségére. Folytatni kell a helyi/regionális önkormányzatok egyszerűsített hozzáférését az Európai Beruházási Bank (EBB) által a fenntartható energiával kapcsolatos projektek számára biztosított finanszírozáshoz. Emellett a szabályozóknak be kell tudniuk építeni az infrastruktúra-javításokat és a háttér-kapacitási és tárolási eszközök megvalósítását az energiatarifákba;

30.

megítélése szerint az engedélyezési eljárások egyszerűsítése az EU-ban, illetve a határokon átnyúló projektekhez kötődő költségek jobb felosztása hozzájárul majd az infrastrukturális hálózatok fejlesztéséhez és a beruházások megvalósításához. Emellett lökést adhat az ellátásbiztonság megerősítéséhez az EU-ban, illetve a megújuló energiaforrások integrálásához is az energiaszállítási lehetőségek fejlesztése által. A helyi és regionális hatóságoknak fontos szerepet kellene játszaniuk e tekintetben a tervezési eljárások egyszerűsítésével és az energiainfrastruktúra helyi és regionális tervekbe való integrálásával;

31.

úgy véli, hogy az energiahálózatnak és kibővítésének – amelyre az egész Unió környezete és fogyasztói érdekében kerül sor – költségeit szolidáris módon kell felosztani, nem pedig egyoldalúan azt a tagállamot terhelve, ahol a hálózat kiépítése történik. Az RB ezért támogatja az energiainfrastruktúra-csomaghoz tartozó rendeletben szereplő erőteljes költségelosztási mechanizmusok további kidolgozását és megvalósítását, valamint azokat a tevékenységeket, amelyeket a felügyelő szervek, az ACER és az ENTSOG jelenleg végeznek az intézkedések további kidolgozása érdekében;

32.

határozottan egyetért azzal, hogy a meglévő hálózatokat minél előbb korszerűsíteni, az intelligens hálózatokat pedig fejleszteni kell, és támogatja az utóbbival kapcsolatos európai, nemzeti és regionális szintű együttműködést, valamint az intelligens hálózatokra vonatkozó európai szabványok kidolgozását. A hálózatok korszerűsítésére vonatkozó nemzeti és regionális cselekvési tervek szükséges kiegészítő elemei a meglévő terveknek. E célból kutatási és fejlesztési programoknak (keretprogram, „Intelligens energia – Európa” program) kellene segíteniük az ágazatot. Főként helyi és/vagy regionális szintű kísérleti projektek szemléltethetnék az intelligens hálózatok lehetőségeit, illetve segíthetnék azok kiépítését Európa-szerte. Az RB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal az intelligens hálózatok kiépítésére vonatkozó cselekvési tervek elkészítésében;

33.

hangsúlyozza, hogy a hálózat intelligens hálózatokká való átalakításához finanszírozási forrásokra van szükség az új infrastruktúra létrehozására irányuló beruházásokon túl is. Meg kell vizsgálni, hogy a szabályozóknak lehetővé kellene-e tenniük, hogy az üzemeltetők ezt a pénzügyi kötelezettséget beépítsék díjszabási struktúrájukba, ami jelenleg nem megengedett. Ezen túlmenően az RB kéri, hogy a szállítási és elosztási hálózatokhoz való hozzáférés tarifáinak és költségeinek a szabályozó hatóságok által kidolgozott összehasonlítási módszerei ne csak a mennyiségi (költségek), hanem a minőségi (pl. a hálózatok minőségével kapcsolatos megbízhatósági kritériumok) szempontokat is vegyék figyelembe, hogy a hálózatok minőségének jelenlegi színvonala fennmaradjon;

34.

megítélése szerint a hálózatok mielőbbi korszerűsítése és intelligenssé tétele szempontjából döntő fontosságú, hogy a szabályozási keret méltányos megtérülés révén ösztönözze a szükséges beruházásokat, és haladéktalanul biztosítsa a szerepek és a felelősségi körök világos meghatározását. Mivel a hálózatüzemeltető társaságoknak stabil, kiszámítható, támogató és hosszú távú szabályozási keretre van szükségük, amely ösztönzi és megkönnyíti majd a szükséges újításokat, hosszú távra tekintő jövőképet kell kialakítanunk.

35.

hangsúlyozza, hogy az átláthatóság, valamint a polgároknak és a településeknek a hálózat tervezésében, fejlesztésében és ezek megvalósításában való részvétele a társadalmi elfogadottság alapvető feltétele. A hálózattervezési folyamatot újra kell gondolni, hogy az energiahatékonyság, a megújuló energiák és a keresletszabályozás által fémjelzett új korban is megállja a helyét, és biztosított legyen a rendszer maximális rugalmassága és ellenálló képessége. Egyetért azzal, hogy a hálózattervezési folyamatnak inkluzívnak, átláthatónak és demokratikusnak kell lennie;

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/44

—

hangsúlyozza, hogy a hulladékképződés hatékonyabb megelőzése, valamint a „szennyező fizet” elvének maradéktalan alkalmazása lehetővé teszi a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő pénzügyi és szervezési terhek csökkentését; ambiciózus és kötelező érvényű célok kitűzését kéri a jelenleg elért legjobb eredményekre alapozva. 2020-ig az egy főre jutó kommunális hulladék mennyiségét a 2010-es szinthez képest 10%-kal kellene csökkenteni;

—

kéri, hogy a tagállamok számára minden egyes újrafelhasználhatónak minősülő hulladékkategóriára elkülönítve kötelező érvényű minimális mennyiségi célokat tűzzenek ki, az EU-szerte kitűzött jelenlegi céloknak való megfelelés figyelembevétele mellett;

—

támogatja azoknak a lehetőségeknek a feltárását, hogy miként lehet 2025-ig 70%-ra emelni a szilárd kommunális hulladékra kötelezően előírt újrahasznosítási célkitűzést, figyelembe véve az EU-szerte kitűzött jelenlegi céloknak, illetve a kijelölendő köztes célkitűzéseknek és átmeneti időszakoknak való megfelelést;

—

fontosnak tartja az ipari hulladékokra alkalmazható újrahasznosítási célok kitűzését. Ezeket a célokat nem a hulladéktípus, hanem a hulladékban található anyagok alapján lehetne meghatározni, és éppolyan ambiciózusnak kell lenniük, mint a háztartási hulladékokra vonatkozó céloknak;

—

hangsúlyozza, hogy a lehető legszigorúbb közös jogszabályok elfogadására van szükség a hulladékválogatás és -tisztítás terén. 2020-ig el kell érni, hogy a hulladékok 100%-a szelektív válogatáson menjen keresztül.

—

amellett száll síkra, hogy 2020-ig tiltsák be minden olyan szerves vagy biológiailag lebontható hulladék hulladéklerakóba szállítását, amely részben vagy egészben újrafelhasználható, újrahasznosítható, vagy pedig hőértékkel bír. A hulladéklerakóba szállított hulladék arányára vonatkozó átfogó cél valamennyi eredetet és hulladékfajtát összesítve 5%-ot vagy kevesebbet célozhatna meg;

—

támogatja azoknak a lehetőségeknek a feltárását, hogy miként lehet a műanyag csomagolóanyagokból származó hulladék újrahasznosítására kitűzött célokat – minden műanyagot egybevéve – 70%-ra, az üveg, fém, papír, illetve kartonpapír és fa csomagolóanyagokból származó hulladék újrahasznosítására kitűzött célt pedig 80%-ra emelni, az EU-szerte kitűzött jelenlegi céloknak, illetve a kijelölendő köztes célkitűzéseknek és átmeneti időszakoknak való megfelelés figyelembevétele mellett.

Előadó

Michel LEBRUN (BE/EPP), a francia nyelvű közösség parlamentjének tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság 2012. december 14-i felkérő levele

1.

úgy ítéli meg, hogy a hulladékképződés megelőzése és a hulladékgazdálkodás terén folytatott felelős és fenntartható politikának a hulladékképződés és a hulladékgazdálkodás által az emberi egészségre, a környezetre és a természeti erőforrások megőrzésére kifejtett negatív hatások minél nagyobb mértékű csökkentésére, valamint az anyagok – mielőtt hulladékká válnának – gazdasági körforgásba való visszahelyezésére kell irányulnia;

2.

úgy látja, hogy a proaktív európai szabályozási keretnek köszönhetően előrelépés történt a hulladékképződés megelőzése és a hulladékkezelés terén. Örömmel állapítja meg, hogy néhány tagállam és helyi, illetve regionális önkormányzat túlteljesíti az Európai Unió (EU) által e téren kitűzött célokat. A jövőbeli szabályozásnak ügyelnie kell arra, hogy teljesítményük további javítása érdekében erőfeszítéseik folytatására ösztönözze a kevésbé élen járó tagállamokat és helyi, illetve regionális önkormányzatokat;

3.

megjegyzi, hogy a tagállamok között nagy különbségek mutatkoznak a hulladékgazdálkodás terén. Támogatni kell a legkevesebb előrelépést felmutató tagállamokat és helyi, illetve regionális önkormányzatokat, hogy saját érdekükben fejlesszék az eredményes hulladékgazdálkodáshoz szükséges infrastruktúrájukat, módszereiket és kapacitásaikat a nemzeti és területi együttműködés helyi és nemzetközi szintű megerősítése révén;

4.

kiemeli a hulladékokkal kapcsolatos európai statisztikák jelentőségét abból a szempontból, hogy a regionális szintre vonatkozóan is fokozni lehessen az adatgyűjtést. Üdvözli ennek kapcsán, hogy az Eurostat adatbázisa már tartalmaz adatokat több országból is a kommunális hulladék regionális újrahasznosításáról. Hasznos felmérni a hulladékkezelés regionális különbségeit, mivel az országokon belüli számottevő eltérések a regionális politikák fontosságát és viszonylagos sikerét mutatják; (1)

5.

tudatában van annak, hogy ez a vélemény a hatályos jogszabályok hamarosan esedékes értékelésének és felülvizsgálatának kontextusába illeszkedik. Az említett felülvizsgálat során kitűzött céloknak elő kellene segíteniük az erőforrás-hatékonysági ütemtervben (2) rögzített ambiciózus célkitűzések teljesülését, és illeszkedniük kellene a 7. környezetvédelmi cselekvési programhoz (3) – amely a maga részéről hozzájárul majd az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához, és egyben támogatni fogják a nyersanyagok megőrzésével kapcsolatos kezdeményezésben foglalt intézkedéseket (4);

6.

üdvözli az Európai Bizottságnak a Régiók Bizottságához intézett, arra irányuló felkérését, hogy az RB fejtse ki véleményét az EU hulladékgazdálkodással kapcsolatos céljainak felülvizsgálatáról, amelyre a hulladékokról szóló keretirányelv (5), a hulladéklerakókról szóló irányelv (6) és a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv (7) átdolgozásának keretében kerül sor;

7.

úgy véli, hogy az általános uniós szinten ambiciózusabb célokat kitűző javaslatnak, bár a kevésbé fejlett tagállamok, valamint helyi és regionális önkormányzatok számára átmeneti időszakokat és közbenső célokat állapít meg, előzetesen figyelembe kell vennie az arról szóló tanulmányokat, hogy az egyes területek miért nem teljesítik a jelenlegi célokat;

8.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szerepet játszanak e téren az európai jogszabályok végrehajtásában, a hulladékfeldolgozó és -tároló létesítmények kialakításában és finanszírozásában, valamint a hulladékáramok operatív kezelésében. Az optimális hulladékgazdálkodás jelenleg az egyik legnagyobb kihívást jelenti a helyi és regionális önkormányzatok számára. Épp ezért az RB kéri, hogy az e téren elfogadandó politikák kidolgozásának valamennyi szakaszába vonják be;

9.

kiemeli, hogy azáltal, hogy a hulladékokkal kapcsolatos európai politika értékelését felvette 2013. évi szubszidiaritási munkaprogramja öt prioritása közé, kinyilvánította szándékát, hogy megerősítse a helyi és regionális önkormányzatok részvételét azoknak az új céloknak a kidolgozásában, amelyeket majd követniük kell. Ezzel összefüggésben az RB azt kéri, hogy az EU a helyi és regionális önkormányzatoknak a szubszidiaritási elvet messzemenően tiszteletben tartó beleszólási és együttműködési lehetőséget biztosítson; Az RB a szubszidiaritás kérdésével kapcsolatban konzultációt folytatott szubszidiaritási szakértői csoportjával és a szubszidiaritásfigyelő hálózat partnereivel a hulladékgazdálkodásról szóló uniós jogszabályok felülvizsgálatáról;

10.

jelzi, hogy az új célok elfogadásának az arányosság elvének tiszteletben tartásával kell megvalósulnia. Az RB azt kéri, hogy az EU az elővigyázatosság elvét tiszteletben tartva fontolja meg, hogy az új intézkedések milyen hatást gyakorolhatnak a helyi és regionális önkormányzatokra, azok költségvetésére, illetve adminisztratív és operatív kapacitásaira. Külön figyelmet kell fordítani a jövőbeli politikák megvalósíthatóságára az e téren legkevésbé eredményes tagállamok és önkormányzatok tekintetében. A végcélok eléréséhez elengedhetetlen lesz a különválasztott és köztes célkitűzések elfogadása, valamint bizonyos fokú végrehajtásbeli rugalmasság biztosítása a helyi és regionális önkormányzatok számára; A végcélok eléréséhez elengedhetetlen lesz a különválasztott és köztes célkitűzések elfogadása, valamint bizonyos fokú végrehajtásbeli rugalmasság biztosítása a helyi és regionális önkormányzatok számára; Ebben a keretben a földrajzi, demográfiai és társadalmi-gazdasági adottságokat is figyelembe kell venni;

11.

fontosnak tartja, hogy a célok felülvizsgálata a közelség elvén nyugodjon. Ezt az elvet helyi, de egyben nemzetközi értelemben is alkalmazni kell: a jövőbeli jogszabályoknak prioritásként kell kezelniük, hogy a hulladékgazdálkodáshoz kötődő tevékenységek továbbra is európai területen folyjanak, illetve itt történjen továbbfejlesztésük is. Az RB kéri, hogy a célok felülvizsgálatakor ügyeljenek arra, hogy ne sérüljön az ebben az ágazatban tevékenykedő köz-, illetve magánszférához tartozó szereplők versenyképessége vagy esélyegyenlősége, és támogatja az ebben az ágazatban folyó gazdasági tevékenységet az Unión belül;

12.

elengedhetetlennek tartja, hogy az Unión belül olyan egységes hulladékszámítási mód alakuljon ki, amely eredményes és átlátható, hogy a célok ésszerűsítése, valamint a különböző helyzetek és elért eredmények összehasonlíthatósága szavatolható legyen. E módszer elfogadásakor figyelembe kell venni az egyes tagállamok helyi sajátosságait. elsősorban azt kéri, hogy a hulladékokról szóló keretirányelvben (8) a háztartási és hasonló hulladékokra vonatkozó célérték kiszámítására jelenleg szereplő négy módszert egyetlen átlátható, hiteles és ambiciózus móddal váltsák fel;

13.

kéri, hogy készüljön egy olyan európai szójegyzék, amely tartalmazza a hulladékokra, az alkalmazott kezelési, újrahasznosítási, újrafeldolgozási és értékesítési módokra, a különböző struktúrákra és létesítményekre, valamint az ágazatban tevékenykedő szereplőkre alkalmazott pontos szakkifejezéseket;

14.

fontosnak tartja egy olyan európai hulladékgazdálkodási nómenklatúra létrehozását, amely magában foglalja az összes hulladékfolyamot, hogy lehetővé váljon azoknak megkérdőjelezhetetlen, egységes hierarchiába rendezett kategorizálása;

15.

a célkitűzések különválasztása mellett száll síkra, valamint amellett, hogy a hierarchia minden egyes szintjéhez rendelt átfogó célkitűzéseken belül különálló célokat fogadjanak el a kezelendő hulladékfolyamok és anyagok típusa szerint;

16.

konkrét célértékek meghatározására hív fel az olyan kritikus anyagok esetében, amelyek fontosak a gazdaság számára, de amelyek visszanyerését nem biztosítják kizárólag a hulladékfolyamokkal kapcsolatos célok;

17.

annak az elvnek az elfogadását kéri, hogy a különböző hulladéktípusokat automatikusan az elérhető legmagasabb kategóriába sorolják be a hulladékhierarchián belül. A hulladékokban található anyagok fajtája a besoroláskor elsőbbséget kell, hogy élvezzen magához a hulladéktípushoz képest;

18.

kívánatosnak tartja, hogy az uniós finanszírozás meghatározásakor a hulladékhierarchia legmagasabb szintjeihez kötődő tevékenységek elsőbbséget élvezzenek. Az alacsonyabb szintekhez kapcsolódó projektek támogatását ahhoz kellene kötni, hogy előzetesen minden szükséges intézkedést megtettek a magasabb lépcsőfokokhoz rendelt célkitűzések elérése érdekében;

19.

megjegyzi, hogy a hulladékgazdálkodás csak részben teszi lehetővé a környezetre gyakorolt hatások csökkentését. Ezért bátorítani kell a fenntartható hulladékkezelést, ami előmozdítja majd a természetes források hulladékokból előállított anyagokkal való helyettesítését. Így a hulladékképződés megelőzése marad a környezetre nehezedő terhelés csökkentésének elsődleges és legfontosabb módja;

20.

hangsúlyozza, hogy a hulladékképződés hatékonyabb megelőzése, valamint a „szennyező fizet” elvének maradéktalan alkalmazása lehetővé teszi a hulladékgazdálkodásért felelős helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő pénzügyi és szervezési terhek csökkentését;

21.

a hulladékképződés megelőzése terén szigorúbb követelmények bevezetését kéri. A jelenleg elért legjobb eredményekre alapozva ambiciózus és kötelező érvényű célok kitűzésére van szükség. Ennek értelmében 2020-ig az egy főre jutó kommunális hulladék mennyiségét a 2010-es szinthez képest 10%-kal kellene csökkenteni; azonban, ha az új irányelv átfogó hulladékcsökkentési célja és az egy főre jutó mennyiségi cél ütközik, akkor az előbbi tekintendő mérvadónak;

22.

azaz élelmiszer- és a és a csomagolóanyagokból származó hulladékokkal kapcsolatos pazarlás csökkentését célzó intézkedések elfogadása mellett száll síkra, valamint további lehetőségek biztosítását követeli arra, hogy a még fogyasztható élelmiszerekkel a segítségre szoruló, vagyontalan családokat lássák el. Ezeknek az intézkedéseknek elő kell segíteniük a fogyasztók jobb tájékoztatását a termékek fogyaszthatósági, illetve lejárati idejével, azok szénlábnyomával, valamint a többször használatos csomagolások ökológiai előnyeivel kapcsolatban. Erőfeszítésekre van szükség, hogy tudatosítsuk a fogyasztókban: nem érdemes többet vásárolniuk, mint amennyire valójában szükségük van, valamint hogy vásárlási döntéseik során mérlegeljék a csomagolás módját is. Emellett az élelmiszerek pazarlásának csökkentése témaként kellene, hogy szerepeljen a képzésben, az előállításban, a feldolgozásban, a vendéglátásban és a kereskedelemben;

23.

megjegyzi, hogy a kiterjesztett gyártói és importőri felelősség elve bizonyos esetekben a hulladékképződés megelőzését célzó politika hasznos eszköze lehet. A használt termékek szisztematikus begyűjtésén túlmenően, hatékony ösztönző a termelők és importőrök számára, hogy megváltoztassák termékkoncepciójukat, és előrelépjenek a környezeti hatékonyság és a környezettudatos tervezés terén;

24.

megállapítja, hogy a kiterjesztett gyártói és importőri felelősség költségeit áthárítják a végfogyasztókra, anélkül, hogy a keletkezett többlethasznot visszaforgatnák a hulladékgazdálkodási folyamatba. Az RB szükségesnek tartja, hogy az említett elv keretében elfogadott intézkedések végrehajtása és ellenőrzése során keletkező pénzösszegeket a hulladékok válogatásának, újrafelhasználásra való előkészítésének és újrahasznosításának támogatására fordítsák;

25.

kéri, hogy vezessék be a termékmenedzsment elvét a hulladékokkal kapcsolatos uniós szabályozásba, hogy nagyobb felelősséggel ruházzuk fel a kiskereskedőket a termékek begyűjtése és a gyártóknak való visszajuttatása elősegítésében;

26.

kéri, hogy a tagállamokat kötelezzék arra, hogy összehasonlító vizsgálatot készítsenek olyan mindennapi termékekről, amelyeknél általános a beépített elavulás, felmérve azok élettartamát, javíthatóságát és újrafelhasználhatóságát. Ezen adatok alapján ezután öt éven belül minimumnormákat kellene meghatározni. A gyártók számára elő kellene írni, hogy meghosszabbított jótállási idővel árulják termékeiket, és bocsássanak rendelkezésre alkatrészeket ezek javításához. Támogatni kellene azokat a vállalkozásokat, amelyek a nagy háztartási készülékekhez hasonló fogyasztási cikkeket inkább szolgáltatásként, mint áruként kínálják, hiszen így nőne a kereslet a hosszú élettartamú, javíthatóra tervezett termékek iránt;

27.

kívánatosnak tartja, hogy a termékek tervezésétől kezdve optimalizált hulladék-lebontási, -tisztítási és -újrahasznosítási eljárások kialakítása érdekében megerősítésre kerüljenek a környezettudatos terezésre vonatkozó jogszabályok. Ha ezen a téren a lehető legszigorúbb szabványokat sikerül elfogadni, az kedvezően hat majd bizonyos hulladéktípusoknak a hulladékhierarchián belüli magasabb szintre emelésére;

28.

egyetért azzal, hogy az EU a strukturális alapokon, a Kohéziós Alapon és az Európai Beruházási Bankon keresztül fokozottan támogassa a környezettudatos tervezés terén folyó kutatást és fejlesztést. Mindeközben jobban kell ügyelni arra, hogy megelőzzük az új szabványok elfogadásából esetleg adódó piactorzító hatásokat;

29.

kéri, hogy a tagállamok számára minden egyes újrafelhasználhatónak minősülő hulladékkategóriára elkülönítve kötelező érvényű minimális mennyiségi célokat tűzzenek ki, az EU-szerte kitűzött jelenlegi céloknak való megfelelés figyelembevétele mellett;

30.

hangsúlyozza, hogy a körkörös gazdaság fejlődése szempontjából komoly lehetőségek rejlenek a hulladékok újrafelhasználásában és újrafelhasználásra való előkészítésében. Az ebben az ágazatban tevékenykedő szereplőket támogató intézkedésekre van szükség, amelyek a következő formákat ölthetik: a hulladékfolyamokhoz való hozzáférés megkönnyítése, pénzügyi, ill. a gazdasági és kereskedelmi projekt kialakításához nyújtott támogatás;

31.

fontosnak tartja, hogy a szociális gazdaság szereplőit bevonják a hulladékok újrafelhasználására és újrafelhasználásra való előkészítésére vonatkozó, jövőbeli európai jogszabályok kidolgozásába;

32.

sajnálja, hogy az újrahasznosítási és energetikai hasznosítási mutatók folyamatos javulása ellenére továbbra is jelentős mennyiségű újrahasznosítható anyag kerül hulladéklerakókba, ill. kerül elégetésre kis energiahatékonyságú létesítményekben. A jövőbeli jogszabályoknak törekedniük kell arra, hogy javítsák a hulladékokban rejlő erőforrások kihasználását;

33.

támogatja azoknak a lehetőségeknek a feltárását, hogy miként lehet 2025-ig 70%-ra emelni a szilárd kommunális hulladékra kötelezően előírt újrahasznosítási célkitűzést, figyelembe véve az EU-szerte kitűzött jelenlegi céloknak való megfelelést (9). Különösen a legkisebb előrelépést felmutató tagállamokkal, illetve helyi vagy regionális önkormányzatokkal az átfogó, átlagos uniós célon belül köztes célkitűzéseket és átmeneti időszakokat kellene közösen kijelölni;

34.

abból indul ki, hogy az általános célkitűzések szintjének emelése az égetőművekbe vagy hulladéklerakókba szánt hulladékok egy részét képes lesz az újrahasznosítás felé átirányítani. Az újrahasznosítandó hulladékmennyiség növekedése új létesítmények kialakítását és új beruházásokat tesz majd szükségessé ebben az ágazatban. A helyi és regionális önkormányzatok számára, amelyekre a hulladékgazdálkodás operatív feladatai többnyire hárulnak, lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén logisztikai és pénzügyi támogatásban részesüljenek; Ugyanakkor támogatni kell a nyersanyagok megőrzését és az anyagok újrafelhasználását is.

35.

megismétli kérését, hogy az EU alakítson ki jogi keretet a szerves hulladékok újrahasznosítására vonatkozó célkitűzések terén a hulladékokról szóló, átdolgozott keretirányelv formájában. Ez a keret lehetővé tenné az ágazat ösztönzését és mennyiségi célok kitűzését, miközben meghagyná az egyes tagállamok és helyi vagy regionális önkormányzatok mozgásterét az együttműködés és annak a terén, hogy az újrahasznosítást sajátos adottságaik függvényében szervezzék meg;

36.

különös figyelmet kell véleménye szerint fordítani a szerveshulladék újrahasznosítására. A helyi és regionális önkormányzatokat bátorítani kell arra, hogy a biokertészkedést és az egyéni komposztálást elősegítő intézkedéseket fogadjanak el, valamint hogy saját tároló- és hulladékkezelő kapacitásokat alakítsanak ki a szerves hulladékok számára;

37.

támogatja a szerves hulladékok újrahasznosításának optimalizálását, és fontosnak tartja, hogy megtiltsák azok hulladéklerakóba szállítását, illetve korlátozzák elégetésüket. Szükségesnek tartja a komposzt minőségi követelményeinek európai szintű harmonizálását, valamint magas szintű környezetvédelmet biztosító minőségbiztosítási rendszerek bevezetését a végtermékekre vonatkozóan;

38.

fontosnak tartja az ipari hulladékokra alkalmazható újrahasznosítási célok kitűzését. Ezeket a célokat nem a hulladéktípus, hanem a hulladékban található anyagok alapján lehetne meghatározni, és éppolyan ambiciózusnak kell lenniük, mint a háztartási hulladékokra vonatkozó céloknak;

39.

felhívja a figyelmet arra, hogy az ipari hulladékok beemelése az újrahasznosításra szánt hulladékok körébe jelentős mértékben növeli majd a helyi és regionális önkormányzatok terheit. Oda kell majd figyelni arra, hogy ez utóbbiak megfelelő támogatásban részesüljenek, hogy képesek legyenek feladataik ellátására. Ezért a „szennyező fizet” elvet maradéktalanul érvényesíteni kell minden tagállamban;

40.

hangsúlyozza, hogy a lehető legszigorúbb, nem pusztán a háztartásokra és a vállalkozásokra, hanem egyben a hulladékválogató telepekre érvényes közös jogszabályok elfogadására van szükség a hulladékválogatás és -tisztítás terén. 2020-ig el kell érni, hogy a hulladékok 100 %-a szelektív válogatáson menjen keresztül. Az RB úgy véli emellett, hogy a hulladék-újrahasznosításban kellő előrelépést még el nem ért tagállamok, illetve helyi és regionális önkormányzatok számára – velük közösen egyeztetendő – köztes célkitűzéseket és átmeneti időszakokat kell kijelölni. A hulladékgyűjtés és a hulladékválogatás terén kitűzött ambiciózusabb célokkal párhuzamosan megfelelő pénzeszközök és szigorúbb ellenőrzések előirányzását is javasolja;

41.

támogatja az Európai Parlament azon kérését (10), hogy az Európai Bizottság javasolja az újrahasznosítható és szerves hulladékok elégetésének 2020-ig bevezetendő tilalmát, azonban kivenné a tilalom hatálya alól azokat a hőtermelő telepeket, amelyek igen nagyfokú hatékonyságot valósítanak meg kapcsolt hő- és energiatermelés révén, figyelembe véve a hulladékok fizikai-kémiai tulajdonságait;

42.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az EU bizonyos tagállamaiban jelenleg működő égetőművek esetleg több nem újrahasznosítható hulladékot égetnek el, mint amennyi az adott állam területén összesen keletkezik. Ez azzal a kockázattal jár, hogy az égetőművekbe olyan hulladékáramok is irányulhatnak, amelyek tartalma újrahasznosítható vagy újrafelhasználható lenne;

43.

sajnálja, hogy bizonyos tagállamok, annak érdekében, hogy a szükségesnél nagyobb számú vagy nagyobb kapacitású égetőműveik fennmaradását biztosítsák, nem ruháztak be kellő mértékben a megelőzésbe, a szelektív gyűjtésbe és az újrahasznosításba;

44.

kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet minden jövőbeli, égetőműveket, illetve a hulladékok energetikai hasznosítását érintő beruházás vagy támogatás vizsgálatára. A strukturális alapoknak és a Kohéziós Alapnak csak akkor lenne szabad ilyen projekteket támogatniuk, ha azok egy olyan koherens hulladékgazdálkodási tervbe illeszkednének, amelybe beletartoznak az összegyűjtött hulladék előzetes válogatását, tisztítását és újrahasznosítását kellő szinten biztosító létesítmények;

45.

kívánatosnak tartja, hogy a hulladékok energetikai hasznosítására szánt létesítmények a lehető legszigorúbb szabványoknak feleljenek meg a hőkinyerés, az energiatermelés és a szén-dioxid-kibocsátás korlátozása, valamint a salak kinyerése és felhasználása terén. Ezeket a dinamikusan változó és közös szabványokat európai szinten kell meghatározni;

46.

amellett száll síkra, hogy 2020-ig tiltsák be minden olyan szerves vagy biológiailag lebontható hulladék hulladéklerakóba szállítását, amely részben vagy egészben újrafelhasználható, újrahasznosítható, vagy pedig hőértékkel bír. A hulladéklerakóba szállított hulladék arányára vonatkozó átfogó cél valamennyi eredetet és hulladékfajtát összesítve 5%-ot vagy kevesebbet célozhatna meg;

47.

megjegyzi, hogy a hulladéklerakóba szállított hulladékra kiszabott tonnánkénti ár emelése hatékonyan segítheti a hulladékmennyiség csökkentését és elősegítheti a hulladékáramoknak a hulladékhierarchia magasabb lépcsőfokai felé történő átirányítását. Az árszabási szinteket hatékonyságuk függvényében kell megállapítani. Az ágazaton belüli torzulások elkerülése érdekében az EU fontolóra vehetné, hogy minimumkövetelmények meghatározása révén harmonizálja ezt az árszabást;;

48.

támogatja azoknak a lehetőségeknek a feltárását, hogy miként lehet a műanyag csomagolóanyagokból származó hulladék újrahasznosítására kitűzött célokat – minden műanyagot egybevéve – 70%-ra, az üveg, fém, papír, illetve kartonpapír és fa csomagolóanyagokból származó hulladék újrahasznosítására kitűzött célt pedig 80%-ra emelni, az EU-szerte kitűzött jelenlegi céloknak való megfelelés figyelembevétele mellett (11). Az átfogó, átlagos uniós célon belül köztes célkitűzéseket és átmeneti időszakokat kellene az egyes tagállamok, illetve helyi vagy regionális önkormányzatok – és különösen a legkisebb előrelépést felmutatóak - számára azokkal egyetértésben kijelölni;

49.

megjegyzi, hogy a gyártói és importőri felelősség elve a hulladékképződés megelőzését célzó politika hasznos eszköze lehet. A gyártók és importőrök megfelelő felelősségtudatának kialakításához elkerülhetetlen lehet a saját kezelésben vagy kezelő szervezetek közbeiktatásával történő visszavételi kötelezettség bevezetése;

50.

kéri, hogy a jövőbeli jogszabályok a következő közös elveken nyugodjanak: a hulladékáramok egészükben történő kezelése, a hulladékhierarchia alkalmazása, az operatív kezelés, a finanszírozás, a költségek, a hatályos adóügyi intézkedések, az ellenőrzés és a nyomon követhetőség átláthatósága, továbbá a helyi és regionális önkormányzatok és együttműködési szerveik szerepének figyelembevétele. Az európai jogszabályok végrehajtási sémáinak átláthatósága lehetővé teszi majd a helyzetek összehasonlíthatóságát, a különböző gyakorlatok kiértékelését és a bevált, közös gyakorlatok közös alapjának fokozatos kialakulását;

51.

kéri, hogy az ambiciózus célok 2020-ig történő kitűzését minden egyes tagállamra jellemző útvonalterv kialakítása kísérje, amely a tagállam és az illetékes helyi és regionális önkormányzatok közötti megállapodás eredménye. Ez tartalmazná a minden egyes hulladéktípushoz és hulladékhierarchiában elfoglalt szinthez igazított célokat meghatározó ideiglenes ütemtervet. Egy ilyen intézkedés egyszerre biztosítaná a kevésbé elöl járó tagállamok, ill. önkormányzatok felzárkózását és a legjobban teljesítők erőfeszítéseinek támogatását;

52.

fontosnak tartja, hogy a közelség általános elve minden olyan uniós politika alapjául szolgáljon, amelyet a hulladékgazdálkodás és a hulladékkezelés terén elfogadnak. E szerint az elv szerint a hulladékgazdálkodási terveknek a hulladék keletkezési helyéhez lehető legközelebbi feldolgozást kell előnyben részesíteniük, bár a hulladékelszállításnak a jelenlegi uniós kereten belül kellene folytatódnia, amikor nincs reális helyi megoldás. Ebben a keretben az évente a kezelésre vagy tárolásra engedélyezett kapacitásokat elsősorban a helyben és a régióban keletkezett hulladék számára kellene fenntartani. Javasolja továbbá, hogy a köz- és magánszférában tevékenykedő hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők lehetőség szerint helyi aktorok legyenek, ezáltal csökkentve a szállítással és közlekedéssel járó környezetterhelést és lehetőséget teremtve arra, hogy új munkahelyeket létesítsenek lokális szinten. Ez a körkörösebb gazdaság felé való elmozdulás realisztikus időtávon tervezendő, hogy kialakíthassák az infrastruktúrát és megtervezhessék az intézkedéseket;

53.

kéri, hogy az önkormányzatok számára alakítsák ki a határokon átnyúló egyeztetés és együttműködés mechanizmusait. Az EU-nak ösztönöznie kell és keretbe kell foglalnia a regionális hulladékgazdálkodási és -kezelési pólusok létrehozását, hogy lehetővé váljon a hulladékáramok ésszerűsítése és az ágazat rendelkezésére álló létesítmények és erőforrások optimális kihasználása;

54.

ragaszkodik ahhoz, hogy minden európai támogatásnak legyen előfeltétele a kérelmező tagállam hulladékgazdálkodási tervének EU általi jóváhagyása. Ennek célja az egyes szakpolitikák koherenciájának biztosítása és a haszontalan vagy akár kontraproduktív beruházások megakadályozása. A beruházások összhangban kell hogy legyenek a hulladékgazdálkodási tervekben meghatározott célokkal;

55.

kéri, hogy a határokon átnyúló regionális pólust képező szereplőket és létesítményeket vegyék figyelembe azon tagállam nemzeti hulladékgazdálkodási tervének megvalósításakor és kiértékelésekor, amelynek területén ezek a szereplők, illetve létesítmények működnek;

56.

támogatja egy olyan európai információs platform létrehozását, amely az Unión belül – vagy akár azon kívül – a hulladékképződés megelőzése és a hulladékgazdálkodás terén alkalmazott legjobb gyakorlatokat gyűjtené csokorba. Ez a platform a regionális együttműködés elvén kellene, hogy nyugodjon, lehetővé téve az ezt kívánó helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést alakítsanak ki a néha a határ másik oldalán található partnereikkel. Egy ilyen platform megkönnyíti majd az információáramlást, valamint a legjobb európai gyakorlatok fokozatos átvételét.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/50

—

tudomásul veszi az Európai Bizottság 2013. március 26-án kiadott, a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet tervezetét, mely az európai digitális menetrend félidős értékelése alkalmával ismertetett tízpontos terv részét képezi;

—

üdvözli a rendeletjavaslatban felvázolt prioritásokat – nagy sebességű hálózatok, közművesítési munkák, a meglévő infrastruktúra közös használata és az új fizikai infrastruktúra hatékonyabb kiépítése, valamint az adminisztratív terhek és a bürokrácia mérséklése –, melyek mind-mind olyan területeket képviselnek, ahol a városok és régiók egyszerre szereplők, szolgáltatók és kedvezményezettek;

—

korábban már hangsúlyozta, hogy a racionalizációs, korszerűsítési és bürokráciacsökkentési intézkedések kiemelt költségcsökkentési lépésként történő meghozatala, valamint a közigazgatási eljárások és szolgáltatások ésszerűsítése és egyszerűsítése ösztönzi majd a gazdasági tevékenységet, csökkenti a bürokratikus eljárások és formalitások számát, emellett gördülékenyebbé teszi a polgárok és a közigazgatás közötti kapcsolatokat, hozzájárulva a vállalkozói tevékenységek (többek között a nagysebességű internetes infrastruktúra kiépítése) közigazgatási költségeinek csökkentéséhez, javítva a vállalkozások versenyképességét és ösztönözve fejlődésüket;

—

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a magánszolgáltatók által kevéssé rentábilisnak ítélt övezetekben, így például a vidéki területeken az előbbiek gyenge jelenlétét ellensúlyozandó, kénytelenek kivenni a részüket a digitális infrastruktúra finanszírozásából. Annak érdekében, hogy minden polgár és minden terület egyenlő hozzáféréssel rendelkezhessen az új technológiákhoz, arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az önkormányzatok pénzügyi erőfeszítéseit egyrészt azáltal, hogy valamennyi európai régióban engedélyezi az európai strukturális alapok részvételét a digitálisinfrastruktúra-finanszírozásban, másrészt pedig azáltal, hogy a vidéki és gyéren lakott területek digitális fejlesztési projektjei esetében elismeri, hogy azok általános, ill. általános gazdasági érdeket szolgálnak.

Előadó

BIHARY Gábor (HU/PES), Budapest Főváros Közgyűlésének tagja

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről

COM(2013) 147 final

1.

tudomásul veszi az Európai Bizottság 2013. március 26-án kiadott, a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet tervezetét, mely az európai digitális menetrend félidős értékelése alkalmával ismertetett tízpontos terv részét képezi;

2.

örömmel látja, hogy a rendelettervezet tagállami bevált gyakorlatokra épít, de szervezési kérdésekben széles körű mérlegelési jogot biztosít továbbra is a tagállamoknak, ugyanakkor szolgálja a hozzáférés új kultúráját;

3.

üdvözli a rendeletjavaslatban felvázolt prioritásokat – nagy sebességű hálózatok, közművesítési munkák, a meglévő infrastruktúra közös használata és az új fizikai infrastruktúra hatékonyabb kiépítése, valamint az adminisztratív terhek és a bürokrácia mérséklése –, melyek mind-mind olyan területeket képviselnek, ahol a városok és régiók egyszerre szereplők, szolgáltatók és kedvezményezettek;

4.

emlékeztet arra, hogy a nagysebességű szélessávú infrastruktúra az egységes digitális piac pillére és a globális versenyképesség előfeltétele, például az e-kereskedelem terén. Ahogyan arra a második egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közlemény is emlékeztet, (1) a szélessávú hozzáférés elterjedtségének 10 %-os bővülése 1–1,5 %-os éves GDP-növekedést és a munka termelékenységének 1,5%-kal történő javulását eredményezheti, (2) a szélessáv eredményezte vállalati innováció pedig előnyösen hat a foglalkoztatásra, és 2020-ig 2 millió új munkahelyet generálhat; (3)

5.

aláhúzza, hogy az Unió nem engedheti meg magának, hogy polgárai és vállalatai kimaradjanak az ilyen infrastruktúrák lefedettségi területéből, és elkötelezte magát az európai digitális menetrend nagyra törő szélessávú internetkapcsolati célkitűzései mellett: 2013-ig minden európai polgár rendelkezzen alapszintű szélessávú internetkapcsolattal, 2020-ig (i) minden európai polgár rendelkezzen legalább 30 Mb/s sebességű internet-hozzáféréssel, és (ii) az európai háztartások legalább 50%-ának legyen 100 Mb/s sávszélességet meghaladó internetkapcsolata, de ezek a célok csak úgy valósíthatók meg, ha az infrastruktúra kiépítésének költségei EU-szerte csökkennek;

6.

hangsúlyozza, hogy a nagysebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat és a hozzá kapcsolódó közpolitikák alapját képező folyamatok irányításában kiemelt jelentőséggel bír az Európai Unió, a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok összehangolt és a szubszidiaritás elvével teljes összhangban történő fellépése, amint az az RB többszintű kormányzásról szóló fehér könyvében is szerepel; (4)

7.

korábbi véleményeivel összhangban megjegyzi, hogy teljes mértékben ki kellene használni Európa arra vonatkozó potenciálját, hogy IKT-szolgáltatásokat fejlesszen ki az állami és a magánszektorban, és az IKT-kat a helyi és regionális önkormányzatok által olyan területeken nyújtott szolgáltatások javítására kellene alkalmazni, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a közrend, a biztonság vagy a szociális szolgáltatások. A helyi és regionális önkormányzatok és az IKT-fejlesztéssel foglalkozó kkv-k között az információs és kommunikációs technológiai közszolgáltatások terén kialakított, az EU által támogatott köz- és magánszféra közötti partnerségek Unió-szerte kiváló sarokkövei lehetnek a helyi kompetenciák és ismeretek kifejlesztésének; (5)

8.

korábban már hangsúlyozta, hogy a racionalizációs, korszerűsítési és bürokráciacsökkentési intézkedések kiemelt költségcsökkentési lépésként történő meghozatala, valamint a közigazgatási eljárások és szolgáltatások ésszerűsítése és egyszerűsítése ösztönzi majd a gazdasági tevékenységet, csökkenti a bürokratikus eljárások és formalitások számát, emellett gördülékenyebbé teszi a polgárok és a közigazgatás közötti kapcsolatokat, hozzájárulva a vállalkozói tevékenységek (többek között a nagysebességű internetes infrastruktúra kiépítése) közigazgatási költségeinek csökkentéséhez, javítva a vállalkozások versenyképességét és ösztönözve fejlődésüket; (6)

9.

nyomatékosan megjegyzi, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak meg kellene tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben, hatékonyan vonják be az IKT-val kapcsolatos kezdeményezések irányításába; (7)

10.

tudomásul veszi a rendeletjavaslat arra vonatkozó szándékát, hogy hozzájáruljon az európai fogyasztónak szánt szolgáltatások és információs termékek minőségének javításához, csökkentve a felesleges költségeket és adminisztratív terheket, és egyúttal támogatva az egységes digitális piacot, illetve az Európa 2020 stratégia céljait is;

11.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a digitális menetrendben szereplő javaslatok elsődleges címzettjei közé tartoznak, ideértve a szélessáv kiépítését is, és döntő mértékben hozzájárulhatnak annak megvalósításához. Az új stratégia helyi és regionális szintre vonatkozó prioritásai javíthatják az életminőséget, támogathatják a polgárok társadalmi és gazdasági tevékenységét, ösztönözhetik a regionális fejlődést, valamint elősegíthetik, hogy a közszolgáltatások és a helyi vállalkozások hatékonyabbak és személyre szabottabbak legyenek. A régióknak és városoknak számos eszköz áll rendelkezésükre e potenciál teljes mértékű kiaknázásához;

12.

üdvözli azt a lehetőséget, hogy a rendeletjavaslat nagymértékben hozzájárulhat a digitális szakadék áthidalásához és az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez, ugyanakkor eleget tehet az európai polgárok legfontosabb szociális, kulturális és gazdasági szükségleteinek is; (8)

13.

elismeri, hogy az információs társadalom óriási mértékben felgyorsította a gazdasági és társadalmi haladást és a szélessávú infrastruktúra hatékonyabb kiépítése ezt tovább erősíti, ugyanakkor felhívja a figyelmet különösen a fiatalokra és a demokrácia alapértékeire veszélyes tartalmak könnyebb terjeszthetőségére, mely megfelelő értékalapú oktatással és széleskörű médiaműveltséggel (9) ellensúlyozható;

14.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak központi szerepet kell játszaniuk az egyenlő és megfizethető szélessávú hozzáférés biztosításának elősegítésében olyan területeken, ahol például a piaci mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek; az elektronikus hozzáférési szakadék áthidalását célzó kísérleti projektek vezetésében; valamint új, állampolgár-központú elektronikus közszolgáltatásra irányuló megközelítések kialakításában; (10)

15.

felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok finanszírozásában kiépített szélessávú infrastruktúra esetén szükség lehet vissza nem térítendő állami támogatásokra és kéri a Bizottságot ilyen szabályozás kidolgozására;

16.

megismétli azt az „Európai digitális menetrend” című véleményében foglalt javaslatot, hogy a finanszírozás és az egyéb támogatási intézkedések a nyílt hozzáférésű szélessávú hálózatok végrehajtását részesítsék előnyben, amelyek alapját egy horizontálisan rétegelt hálózati architektúra és olyan üzleti modell képezi, amely a hálózathoz való fizikai hozzáférést szétválasztja a szolgáltatásnyújtástól, valamint hogy a meglévő optikai kábelhálózatot meg kell nyitni a verseny előtt. (11) Ez konkrétan azt jelenti, hogy a passzív infrastruktúra részét képező sötét optikai szálak (dark fibre) kapcsán aktívan elő kell mozdítani a szabad hozzáférésen alapuló üzleti modelleket;

17.

mivel a sűrűn lakott területek esetében egyértelmű az üzleti szempont érvényesülése, ezért a földrajzi esélyegyenlőség érdekében külön figyelmet kellene fordítani a vidéki és gyéren lakott területekre, valamint a legkülső régiókba irányuló magánbefektetések ösztönzésére. E téren a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be annak a keresletnek az összehangolásában, amely az állami közigazgatás, a közbiztonsági szervek, a helyi iskolák és az egészségügyi létesítmények oldaláról mutatkozik a szélessávú hozzáférés iránt, mégpedig oly módon, hogy helyi szintű csoportokat szerveznek (iskolák, közösségek, kkv-k), valamint a szélessávú infrastruktúrához kapcsolódó demonstrációs területeket alakítanak ki a fogyasztók számára, továbbá képzéseket tartanak;

18.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a magánszolgáltatók által kevéssé rentábilisnak ítélt övezetekben, így például a vidéki területeken az előbbiek gyenge jelenlétét ellensúlyozandó, kénytelenek kivenni a részüket a digitális infrastruktúra finanszírozásából. Annak érdekében, hogy minden polgár és minden terület egyenlő hozzáféréssel rendelkezhessen az új technológiákhoz, arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az önkormányzatok pénzügyi erőfeszítéseit egyrészt azáltal, hogy valamennyi európai régióban engedélyezi az európai strukturális alapok részvételét a digitálisinfrastruktúra-finanszírozásban, másrészt pedig azáltal, hogy a vidéki és gyéren lakott területek digitális fejlesztési projektjei esetében elismeri, hogy azok általános, ill. általános gazdasági érdeket szolgálnak;

19.

hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák egy olyan információs társadalom alapját képezik, amely minden polgár előtt nyitva áll, így a társadalom minden tagjának igényeit magában kellene foglalniuk, ideértve azokat is, akiket a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget;

20.

megerősíti, hogy a jó minőségű és megfizethető szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférés javíthatja a helyi és regionális önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások rendelkezésre állását és minőségét, és egyben megkönnyítheti – a mikro-, kis- és középvállalkozások számára – a termékek értékesítését. A távoli régiók és közösségek, különösen a legkülső régiók számára várhatóan jelentős előnnyel jár majd a szélessávú szolgáltatásokhoz való szélesebb körű és gyorsabb hozzáférés; (12)

21.

hangsúlyozza, hogy az új felhasználási módok és a digitális szolgáltatások létfontosságúak a területek vonzereje és kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából, és megítélése szerint a mindenki számára hozzáférhető digitális szolgáltatások az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célkitűzései sikeres elérésének előfeltételei közé tartoznak;

22.

korábbi véleményével összhangban (13) javasolja, hogy a rendelet alapján felgyorsuló hálózati fejlesztésekből kínálkozó lehetőségeket teljes körűen ki kellene használni Európában az állami és a magánszférában történő IKT-fejlesztésre, ennélfogva az IKT-t a helyi és regionális önkormányzatok olyan területeken nyújtott szolgáltatásainak javítására kellene felhasználni, mint az egészségügy, az oktatás, a közbeszerzések, a biztonság és a szociális szolgáltatások;

23.

korábbi véleményével összhangban (14) javasolja, hogy a rendelet alapján felgyorsuló hálózati fejlesztésekből kínálkozó lehetőségeket teljes körűen ki kellene használni Európában a határokon átnyúló közigazgatási szolgáltatások fejlesztésére, és az ezzel járó informatikai projekteknek ki kell terjedniük az átjárhatósággal, a polgárok elektronikus azonosításával (Stork), az elektronikus aláírással, a dokumentumok elektronikus közzétételével kapcsolatos szempontokra és egyéb elektronikus kormányzati alkotóelemekre is, hogy ezeket a szolgáltatásokat európai kontextusban lehessen kezelni;

24.

utal arra, hogy a számítási felhőben (15) rejlő lehetőségek kiaknázása elképzelhetetlen az ehhez szükséges infrastruktúra háttér lehető leggyorsabb kiépítése nélkül;

25.

hangsúlyozza, hogy az egységes digitális piac az európai digitális menetrend sarokköve, amely lehetővé teszi a jogszerű digitális tartalmak és online szolgáltatások létrehozására és terjesztésére szolgáló, bővülő, sikeres és élénk összeurópai piac kialakítását, valamint egyszerű, biztonságos és rugalmas hozzáférést biztosít a fogyasztók számára a digitális tartalmakhoz és a szolgáltatási piacokhoz, (16) ezért ebben a folyamatban nagyra értékeli a rendelet gyorsító és költségeket csökkentő hatását;

26.

igen fontosnak tartja, hogy a nagysebességű hálózatok terjedésével együtt a regionális és helyi szintű közigazgatási intézmények az iratok tartalmának digitalizáláshoz (17) megfelelő helyi kapacitással és fenntartható pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzenek;

27.

elismeri, hogy a rendelet hatással lesz az energiahatékonyság jelentette kihívások információs és kommunikációs technológiákkal való megválaszolására (18) és a természeti erőforrások felhasználásának szerkezeti átalakítására;

28.

egyetért az ágazatközi szinergiák maximalizálásának célkitűzésével úgy, hogy a rendelet nemcsak az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatóihoz, hanem bármely, elektronikus hírközlő hálózati elem fogadására alkalmas fizikai infrastruktúra tulajdonosához, például a villamosenergia-, a gáz-, a víz-, a szennyvízelvezetési, a fűtési és a közlekedési szolgáltatókhoz is szól, de biztonsági okok és a magas költségek miatt aggódik a létfontosságú infrastruktúrák, így a nagyvárosi metróalagutak ilyen célú felhasználása vonatkozásában;

29.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy habár a nagysebességű szélessávú infrastruktúra a digitális egységes piac gerince és előfeltétele a globális versenyképességnek, de az uniós távközlési szolgáltatások és infrastruktúrák továbbra is erősen fragmentáltak a nemzeti határok mentén;

30.

mivel a hálózatépítés összköltségének túlnyomó részét a közművesítési munkák jelentik, ezért fontos szabályozó lépésként értékeli, hogy minden hálózatüzemeltető jogosult lesz arra, hogy nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati elemek kiépítésére való tekintettel hozzáférést biztosítson (méltányos áron és ésszerű feltételekkel adjon illetve kapjon) a meglévő fizikai infrastruktúrákhoz (például alépítmények, kábelcsatornák, ellenőrzőaknák, szekrények, oszlopok, tartóoszlopok, antennák, tornyok és egyéb támasztószerkezetek) és hogy az ehhez szükséges információkat az átláthatóság érdekében az egyablakos információs ponton rendelkezésére kell bocsátani;

31.

felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az ár- és díjszabásoknál nem szabad elsiklani a szociális és kohéziós célok felett;

32.

üdvözli, hogy a rendelet kitér az építési munkák összehangolására, különös tekintettel arra, hogy ezen beruházások finanszírozása részben vagy egészben közpénzből történik, ellenben rámutat, hogy a rendelet nem utal a beruházások közbeszerzési vonatkozásaira;

33.

sajnálattal állapítja meg, hogy a rendelet nem utal a helyi önkormányzatok szerepére, amelyeknek területén az építési munkák összehangolása történik, ezért javasolja az Európai Bizottságnak, hogy nevesítse a helyhatóságokat a szabályozásban;

34.

támogatja az egyablakos információs pont szerepét az engedélyezési folyamat elősegítésében és összehangolásában, valamint elégségesnek tartja a hat hónapos maximális határidőt;

35.

kritikusan megjegyzi, hogy a rendelet nem foglalkozik a helyi önkormányzatok szerepével az engedélyezési eljárásban, annak ellenére, hogy a legtöbb esetben az építési engedélyezési eljárások a helyhatóságokhoz telepített feladatok és aggódik azért, hogy ez sok esetben nagy költségeket terhel a helyhatóságokra;

36.

fontos lépésnek tartja a szabályozás azon elemét, hogy az új építésű épületeket az építési engedélyezési kérelem egyik kritériumaként a nagysebességű technológia fogadására alkalmas, épületen belüli infrastruktúrával kell ellátni, egészen a hálózati végpontokig;

37.

üdvözli, hogy az újonnan épített többlakásos épületek és azok jelentős felújítási munkái esetében az épületeket az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói számára hozzáférhető koncentrációs ponttal kell felszerelni, de szükséges lenne nevesíteni, hogy ez a kötelezettség vonatkozik a szociális célú ingatlan beruházásokra is annak érdekében, hogy az ezekben élő digitális kirekesztéstől veszélyeztetett csoportok is hozzáférjenek a szélessávú szolgáltatásokhoz; ebben az esetben azonban teljes mértékben támogatni kellene a kitűzött cél elérését;

38.

elismeri, hogy a rendeletjavaslatban előterjesztett intézkedések a jelenlegi formájukban, úgy tűnik, megfelelnek a szubszidiaritás elvének, mivel a nagy sebességű elektronikus hírközlési infrastruktúra kiépítési költségének csökkentése uniós beavatkozást igényel a belső piac létrehozási és működési feltételeinek javítása céljából, a nemzeti és a nemzeti szint alatti szabályrendszer és közigazgatási gyakorlatok széttöredezettsége miatt kialakult akadályok felszámolására, mely akadályok gátolják az európai vállalatok fejlődését és növekedését, negatív hatást gyakorolnak Európa versenyképességére, továbbá akadályokat gördítenek a határokon átnyúló beruházás és működés elé;

39.

szükségesnek tartja a már önmagában is határokon átnyúló elemeket tartalmazó területtel kapcsolatban javasolt intézkedéseket, mivel olyan transznacionális szempontok játszanak bennük szerepet, amelyeket a tagállamok és/vagy regionális és helyi önkormányzatok önmagukban nem tudnak megfelelően szabályozni, viszont a teljes szélessávú lefedettség segíti a területi kohéziót;

40.

elismeri, hogy a rendelet alapvetően a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítését kívánja elősegíteni és ösztönözni azáltal, hogy előmozdítja a meglévő infrastruktúra közös használatát és megteremti az új fizikai infrastruktúra hatékonyabb kiépítéséhez szükséges feltételeket oly módon, hogy a szóban forgó hálózatok kiterjesztése kisebb költségek mellett legyen megvalósítható;

41.

úgy véli, hogy a javasolt intézkedések egyértelmű előnyöket biztosítanak a nemzeti, regionális vagy helyi szintű, izolált fellépésekhez képest, mégpedig azért, mert a legfontosabb intézkedések az alábbi négy problémakör köré csoportosulnak: nagy sebességű hálózatok, közművesítési munkák, a meglévő infrastruktúra közös használata és az új fizikai infrastruktúra hatékonyabb kiépítése, valamint az adminisztratív terhek mérséklése;

42.

megjegyzi, hogy a szóban forgó kérdések közös európai megközelítése többletértéket jelent majd, mivel segít a munka fölösleges megkettőzésének elkerülésében, méretgazdaságosságot biztosít és – az internet, mint az IKT gazdasági és társadalmi potenciáljának maximalizálásához elengedhetetlen eszköz mindenütt jelen lévő és határokon átnyúló jellegéből adódóan – nélkülözhetetlen;

43.

elismeri, hogy a rendeletjavaslatban előterjesztett intézkedések a jelenlegi formájukban, úgy tűnik, megfelelnek az arányosság elvének, mivel nem lépnek túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéken azzal, hogy a javasolt intézkedések a fizikai infrastruktúrához való hozzáférés akadályainak mérséklését célozzák;

44.

elismeri, hogy a rendeletjavaslatban javasolt költségcsökkentési intézkedések a koordináció és az átláthatóság fokozására, valamint a minimális eszközök összehangolására összpontosítanak, a megfelelő érdekeltek számára lehetővé teszik a szinergiák kiaknázását és a kiépítési hatékonyság hiányának csökkentését;

45.

aláhúzza, hogy a javasolt intézkedések nem írnak elő konkrét üzleti modelleket, a tagállamok számára a részletesebb rendelkezések elfogadásának lehetőségét is nyitva hagyják, és így inkább kiegészítik, mint befolyásolják a folyamatban lévő nemzeti kezdeményezéseket. Ezek az intézkedések ugyanakkor lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy hatályos intézkedéseikre hagyatkozzanak és kiválasszák bármely meglévő vagy új intézkedésnek a sajátosságaikhoz leginkább igazodó megszervezését, további költségek szükségtelen felszámítása nélkül;

46.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a jogbiztonság biztosítása érdekében a rendeletnek pontosítania kell, hogy az Európai Bizottság milyen lépéseket tesz azt követően, hogy a tagállamok bejelentik a mentességre vonatkozó intézkedéseket;

47.

elfogadja a rendeleti forma alkalmazását, bár a tagállamok számára az irányelv nagyobb szabad mozgásteret adna, ugyanakkor a rendeleti forma megfelelő rugalmasság melletti alkalmazással biztosítja a költségcsökkentési eszközök gyors rendelkezésre állását, megtartva az európai digitális menetrend 2020-ig teljesítendő céljainak lendületét;

48.

a szabályozás javításával kapcsolatban általánosan megjegyezi, hogy a rendeletre vonatkozó javaslat több alkalommal külön utal a helyi és regionális szintre. A helyi és regionális önkormányzatok hatásköreire és arra az alapvetően fontos szerepre való tekintettel, amelyet az IKT területeivel kapcsolatos intézkedések tervezése és végrehajtása során játszani hivatottak (különös tekintettel a nagy sebességű hálózatok kialakításával kapcsolatos szempontokra) az európai digitális menetrend megvalósítását szolgáló intézkedések kidolgozása és végrehajtása keretében, az uniós intézményeknek és a tagállamoknak rendszeresen konzultálniuk kellene ezekkel az önkormányzatokkal;

49.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a rendelet hatályba lépését követő 3 év utáni felülvizsgálati jelentésről kérje ki a Régiók Bizottsága véleményét.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/57

—

úgy véli, hogy az irányelv felülvizsgálatára szükség van, ezért késedelem nélkül sort kell keríteni rá az európai lakosság – főleg a legfiatalabbak – egészségének a dohányzás kockázataival szembeni védelmében,

—

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiegyensúlyozott irányelvet fogadjanak el, amely a fogyasztók egészségének jobb védelméhez vezet, figyelembe véve emellett a termény termesztését és gazdasági értékét is,

—

úgy véli, hogy a tagállamoknak be kellene tiltaniuk a dohánytermékek (online kiskereskedők általi vagy közterületen történő) ingyenes szétosztását az új (és fiatal) dohányosok toborzásának komoly kockázatára tekintettel,

—

felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy olyan rendszert, amely kompenzálná a dohányipari ágazatban és a csomagolóiparban megszűnő munkahelyeket,

—

amellett foglal állást, hogy a tagállamok tilthassák be a dohánytermékek határokon átnyúló távértékesítését, hogy jobban védhessék fiatal polgáraikat a dohányzás veszélyeitől,

—

meg van győződve arról, hogy olyan felvilágosító és tudatosító kampányokat kellene indítani, amelyek felhívják a figyelmet az általános és középiskolákban a dohányzás károsságára és az egészségre gyakorolt ártalmas hatásaira,

—

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy irányozzanak elő támogatást azon régiók számára, amelyekben jelenleg dohányt termesztenek vagy dolgoznak fel, annak elősegítése érdekében, hogy dohány helyett fenntarthatóbb terményekre álljanak át,

—

felhívja a figyelmet arra, hogy a nem szabványos csomagok napjainkban jelen vannak a piacokon, és megszüntetésük káros következményekkel járhat az azokat gyártó régiókra.

Előadó

Dimitrios KALOGEROPOULOS (EL/EPP), Aigaleo önkormányzati képviselője

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről

COM (2012) 788 final

1.

megjegyzi, hogy tizenkét évvel azután, hogy az EU elfogadta a dohánytermékekről szóló jelenlegi irányelvet (amely több ellenőrzési intézkedést is tartalmaz), az Európai Unióban továbbra is a dohányzás az első az elhalálozáshoz vezető, de kiküszöbölhető tényezők sorában, amely évente csaknem 700 000 embert öl meg, továbbá hogy a dohányzók több mint 70%-a 18 éves kora előtt kezd dohányozni, ezért az RB határozottan egyetért annak szükségességével, hogy sürgősen vizsgálják felül a hatályos irányelvet, és vegyenek fontolóra szigorúbb intézkedéseket annak végrehajtására;

2.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság határozottan támogatni kívánja a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok által a dohányzással kapcsolatos problémák megoldására tett erőfeszítéseket, és ki kívánja egészíteni ezeket. Az RB megjegyzi, hogy a dohány legális agrártermény, azonban alaposan meg kell vizsgálni, hogy milyen hatást gyakorol a polgárok egészségére;

3.

támogatja, hogy az EUMSZ 114. cikke legyen az irányelvjavaslat jogalapja, tekintettel a belső piac működésének biztosításával kapcsolatos európai bizottsági célkitűzésre: az irányelvjavaslat hatálya alá eső, egyelőre eltérő jogszabályok és közigazgatási rendelkezések harmonizálására. Hangsúlyozza, hogy ezt az eljárásmódot megerősíti az Európai Bíróság C-380/03. sz. Német Szövetségi Köztársaság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott ítélete. Emellett az irányelvjavaslat lehetővé teszi, hogy a tagállamok a benne foglaltaknál szigorúbb szabályokat fogadjanak el;

4.

elismeri, hogy az EU támogató politikái hasznos szerepet töltenek be az EUMSZ 114. cikkének (3) bekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikkében kitűzött célnak megfelelően, mely szerint „[v]alamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

5.

úgy véli, hogy az irányelv felülvizsgálatára szükség van, ezért komolyabb késedelem nélkül sort kell keríteni rá az európai lakosság – főleg a legfiatalabbak – egészségének a dohányzás kockázataival szembeni védelmében;

6.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak – a tagállami, regionális és helyi hatóságokkal együtt – fokoznia kellene a dohányzás következményeire vonatkozó tájékoztató, figyelemfelkeltő és egészségvédelmi kampányokra irányuló erőfeszítéseit, mivel azok eddig meglehetősen hatékonynak bizonyultak a dohányzás visszaszorításában, és a korlátozó jogszabályok is változást hoztak a dohánytermékek fogyasztásában;

7.

arra hív fel, hogy a dohánytermékekről szóló felülvizsgált irányelv álljon összhangban az „Egészségügy a növekedésért” című, a 2014–2020-as időszakra szóló, harmadik többéves uniós cselekvési programmal, amelynek célja a szinergiák ösztönzése és az átfedések elkerülése a kapcsolódó uniós programokkal és fellépésekkel;

8.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy – az EUMSZ 114., 168. és 169. cikkének megfelelően – a dohánytermékekről szóló irányelv felülvizsgálata során meghatározott szakpolitikai lehetőségek között az egészségvédelem magas szintje alapján kell választani. Kiemeli, hogy az egészségvédelem alapvető célkitűzés, amelynek figyelembe kell vennie olyan egészségmegőrzési és betegségmegelőzési tényezőket, mint a társadalmi-gazdasági feltételek, az életstílus, a kultúra, az oktatás és a környezeti tényezők, valamennyi társadalmi szempontból fontos területen, annak érdekében, hogy minél korábbi szakaszban azonosíthassuk a kockázati tényezőket és mérsékelhessük ezek káros hatásait;

9.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a javasolt rendelkezések olyan módosítását, amely biztosítja, hogy az elfogadásra kerülő irányelv kiegyensúlyozott legyen, és a fogyasztókat védő szükséges egészségügyi figyelmeztetések megtartása mellett figyelembe vegye a termény termesztését és gazdasági értékét;

10.

támogatja mind a dohánytermékek addiktivitásának vagy toxicitásának tudományos bizonyítékokon alapuló csökkentését, mind pedig a fogyasztók megtévesztésének kiküszöbölését célzó, objektív kritériumokon alapuló intézkedéseket, például amelyek az olyan adalékanyagok hozzáadása ellen irányulnak, amelyek azt sugallhatják, hogy bizonyos dohánytermékek egészségmegőrző vagy terápiás hatásúak;

11.

rámutat, hogy az EU-ban sok helyen kevésbé termékeny földterületeken termesztik a dohányt, és hogy a dohánytermesztéshez nagy mennyiségű műtrágyára és gyomirtóra van szükség;

12.

az RB az agrárpolitikáról szóló véleményének megfelelően felhívja a figyelmet arra, hogy elengedhetetlen az európai mezőgazdaságnak a fenntartható termelési módok irányába történő fejlődése, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása. Figyelembe véve a környezetre gyakorolt hatásukat, a dohánynövényeket fenntarthatóbb növényekkel kellene helyettesíteni;

13.

arra hívja fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy irányozzanak elő támogatást azon régiók számára, amelyekben jelenleg dohányt termesztenek vagy dolgoznak fel, annak elősegítése érdekében, hogy termelésüket más mezőgazdasági termékek előállítására állíthassák át;

14.

felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy olyan rendszert, amely kompenzálná a dohányipari ágazatban és a csomagolóiparban megszűnő munkahelyeket;

15.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban a dohánytermékekre kivetett adók évente csaknem 100 milliárd eurónyi bevételt jelentenek, az illegális kereskedelem pedig jelenleg mintegy 10%-os, ami azt jelenti, hogy az EU évi kb. 10 milliárd euró adóbevételtől esik el. Mindez arra enged következtetni, hogy az európai piacot jobban kell védeni az illegális kereskedelem okozta veszélyektől, és az embereket jobban kell tájékoztatni arról, hogy milyen veszélyekkel járhat az ismeretlen eredetű vagy engedély nélküli dohánytermékek fogyasztása, amelyek semmilyen minőségi ellenőrzésen nem estek át, és így egészségkárosító hatásuk lehet;

16.

úgy véli, hogy az irányelvjavaslatban szereplő, a nyomon követhetőség ellenőrzését és a csempészet elleni küzdelmet szolgáló intézkedések komoly gazdasági és adminisztratív terhet fognak jelenteni a vállalatok (különösen a kisebbek), illetve a tagállamok számára, ami veszélyezteti ezen intézkedések hatékonyságát, és ellentétes a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének rendelkezéseivel;

17.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nem szabványos csomagok napjainkban szerte Európában jelen vannak a tagállami, illetve regionális piacokon, és megszüntetésük káros következményekkel járhat az azokat gyártó régiók bevételére. E káros gazdasági hatás különösen erős lehet a mostani gazdasági válság által már így is sújtott területeken;

18.

másrészről arra figyelmeztet, hogy ezek az ellenőrzési intézkedések nem sokat fognak érni, amennyiben az irányelv többi rendelkezése adott esetben akár kedvezhet is a csempészet további növekedésének, különösen a határ menti régiókban, valamint a harmadik országokból érkező csempészetnek. Felkéri ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottabban lépjenek fel a csempészet ellen;

19.

úgy véli, hogy nem megfelelő és felesleges is a „szivarka” irányelvben javasolt új meghatározása, mivel az ellentétes a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló 2011. június 21-i 2011/64/EU tanácsi irányelvvel;

20.

arra figyelmeztet, hogy az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, illetve végrehajtási aktusok révén széles körű jogosítványokat tart fent magának arra, hogy a későbbiekben egyoldalúan tovább alakíthassa az irányelv olyan alapvető pontjait, mint az adalékanyagok megengedett maximális szintje, az esetleg betiltható aromák és ízesítések vagy az egészségügyi figyelmeztetések megszövegezése, mérete és elhelyezése;

21.

úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok igénybevétele, ahogyan ez a javaslatban szerepel, túlzott eljárási hatáskörrel ruházza fel az Európai Bizottságot, ez pedig ellentétes lehet a Lisszaboni Szerződéssel, amely kimondja, hogy jogalkotási aktusokban egy irányelv csak egyes, „nem alapvető rendelkezéseinek” szabályozásához adható felhatalmazás az Európai Bizottság részére. Ebben az esetben pedig nincs szó erről;

22.

felhívja a figyelmet arra, hogy a szivar, szivarka és pipadohány esetében az irányelvjavaslat fenntartja annak jogát, hogy automatikusan megszüntessen bizonyos kivételeket, amennyiben „a körülmények jelentős megváltozása” áll be, azaz az értékesítési volumenben bekövetkezett, legalább 10%-os növekedés, amely legalább 10 tagállamban megfigyelhető; vagy pedig a 25 évesnél fiatalabb fogyasztói csoportok körében 5%-os növekedés. A 27 tagállamból 10-ben rendkívül kicsi ezeknek a termékeknek a piaca, és így könnyen bekövetkezhet egy 10%-os változás. Így nincs sok értelme az intézkedésnek, és ez csak nagy jogbizonytalanságot szül ebben az alágazatban. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy ez a rendelkezés túl általános és tágan értelmezett, aminek következtében az Európai Bizottság tetszés szerint alkalmazhatja azt.

27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/66

—

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság javaslatának megvalósításához a közlekedési rendszerek megváltoztatása mellett megfelelő nemzeti energiapolitikákra is szükség van, hiszen a tagállamoknak le kell tenniük a voksot egy, az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítését szolgáló hosszú távú beruházáspolitika mellett;

—

az Európai Bizottságnak a helyi infrastruktúrák létrehozására vonatkozó határidők meghatározása során az egyes régiók földrajzi és éghajlati sajátosságai mellett a technológia jelenlegi állását, valamint a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházásokat is figyelembe kell vennie, és megfelelő ütemterv alapján kell dolgoznia, amely lehetővé teszi egy közös normarendszer kialakítását és az arról való megállapodást;

—

kiemeli, hogy az irányokat meghatározó politikai döntéseknél oda kell figyelni arra, hogy az üzemanyagköltségek a polgárok számára megfizethetők maradjanak, annál is inkább, mivel a háztartások jövedelmei számos tagállamban folyamatosan csökkennek;

—

kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat vonják be a nemzeti közlekedéspolitikai stratégiai keretek, valamint az igazgatási és jogi normák kidolgozásába, hogy biztosított legyen ezek szakszerű helyi szintű alkalmazása, valamint a helyi adottságok figyelembevétele;

—

kéri, hogy a nemzeti stratégiai keretek kiegyensúlyozott energiamixet irányozzanak elő, mivel semmiképp sem eshetünk az egyik függőségből (külső országokból importált kőolaj) a másikba (külső országokról importált földgáz);

—

arra szólít fel, hogy az infrastruktúra területén alapul veendő szabványokat illetően az olyan uniós szabványokból induljanak ki, amelyek illeszkednek a nemzetközi szabványokhoz. Így elkerülhető lenne, hogy ezeket a szabványokat ismét felül kelljen vizsgálni;

—

úgy véli, hogy a fogyasztói magatartás változása nagy jelentőségű a helyi és regionális önkormányzatok számára, amelyek saját eszközeikkel befolyásolni tudják a fogyasztók preferenciáit és döntéseit, ha a fogyasztók javára engedményeket vezetnek be;

—

kiemeli, hogy az infrastruktúra kiépítésére vonatkozó kötelezettségeket a városközeli és városi infrastruktúra tekintetében inkább olyan kötelezettségekkel kellene felváltani, amelyeket a tagállamok határoznak meg saját maguk számára (ebbe bevonandók a helyi és regionális önkormányzatok is).

Előadó

Saima KALEV (EE/EA), Jõgeva település tanácsának tagja

Referenciaszövegek

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Tiszta energiák a közlekedésben: Az alternatív üzemanyagok európai stratégiája

COM(2013) 17 final

Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetéséről

COM(2013) 18 final

1.

üdvözli az Európai Bizottság „Tiszta energiák a közlekedésben” című közleményében szereplő javaslatokat, mivel ezek esélyt nyújtanak az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő „Erőforráshatékony Európa” kiemelt kezdeményezésben (1) és a közlekedésről szóló fehér könyvben (2) rögzített célok megvalósítására Hangsúlyozza azonban, hogy ennek az esélynek a kihasználásához a közlekedési rendszerek megváltoztatása mellett megfelelő nemzeti energiapolitikákra is szükség van, hiszen a tagállamoknak le kell tenniük a voksot egy, az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítését szolgáló hosszú távú beruházáspolitika mellett;

2.

egyetért az Európai Bizottságnak azzal a nézetével, hogy a piaci bevezetést illetően a döntő kérdés az, hogy sikerül-e az egész EU-ban garantálni a méretgazdaságossági előnyöket és az alternatív üzemanyagok elterjedését. Ehhez egy egységes, stabil és átfogó stratégiára, valamint beruházásbarát szabályozási keretre van szükség, ez azonban ma még hiányzik. Emiatt az Európai Bizottságnak a helyi infrastruktúrák létrehozására vonatkozó határidői kapcsán az egyes régiók földrajzi és éghajlati sajátosságai mellett a technológia jelenlegi állását, valamint a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházásokat is figyelembe kell vennie, és megfelelő ütemterv alapján kell dolgoznia, amely lehetővé teszi egy közös normarendszer kialakítását és az arról való megállapodást;

3.

az európai bizottsági irányelvben (3) meghatározott határidőket túl rövidnek tartja, mivel a nemzeti stratégiai keretek és a megfelelő igazgatási intézkedések és jogi aktusok elfogadását a helyi önkormányzatokkal való együttműködésnek, továbbá mélyreható országos elemzésnek, vitának és a finanszírozási megoldások kidolgozásának kell megelőznie;

4.

kiemeli, hogy az irányokat meghatározó politikai döntéseknél oda kell figyelni arra, hogy az üzemanyagárak a polgárok számára megfizethetők maradjanak, annál is inkább, mivel a háztartások jövedelmei számos tagállamban folyamatosan csökkennek. Ugyanez érvényes az infrastruktúrák és az alternatív üzemanyagok költségeire is;

5.

megállapítja, hogy az alternatív üzemanyagokra vonatkozó stratégia azt a közlekedéspolitikai célt szolgálja, hogy ezeket az üzemanyagokat az EU valamennyi tagállamában bevezessék, ami a közlekedés helyi és regionális szintű szervezését és igénybevételét is jelentősen befolyásolja. Ebben az értelemben a helyi és regionális politikák szerepének erősítése döntő jelentőségű lesz az alternatív üzemanyagok fejlesztéséhez a közlekedés terén;

6.

a helyi és regionális önkormányzatokat tehát be kellene vonni a nemzeti közlekedéspolitikai stratégiai keretek, valamint az igazgatási és jogi normák kidolgozásába, hogy biztosított legyen ezek szakszerű helyi szintű alkalmazása, valamint a helyi adottságok figyelembevétele, és így elérjük, hogy az Európai Bizottság szándékának megfelelően egy, az alternatív üzemanyagokra vonatkozó politikát is tartalmazzanak. Ugyanakkor fel kell használni a városokban már létező európai kezdeményezéseket – például a Polgármesterek Szövetsége – a fenntartható energiával foglalkozó cselekvési tervek kidolgozására és megerősítésére az alternatív közlekedési üzemanyagok helyi rendszereivel kapcsolatosan;

7.

úgy véli, hogy az RB-nek mint a helyi és regionális szint képviselőjének a tisztább és környezetbarátabb városok és régiók megteremtése érdekében fokoznia és támogatnia kellene az alternatív üzemanyagok terén folyó megbeszéléseket és tapasztalatcserét. Egyúttal arról is megbeszéléseket kellene kezdeményeznie, hogy a helyi és regionális önkormányzatok miként tudnák befolyásolni a polgárok magatartását, arra ösztönözve őket, hogy egyre inkább alternatív üzemanyagokkal hajtott járműveket vegyenek igénybe;

8.

kiemeli az Európai Bizottságnak azt a véleményét, hogy az Uniónak az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó innovatív megoldások éllovasaként való energikus fellépése új piaci lehetőségeket nyit meg az európai ipar előtt, biztosítja az EU versenyképességét a világ piacain, és 700 000 új munkahely létrehozását teszi lehetővé. (4) Ezek helyben, az önkormányzatok területén keletkeznek, amelyeknek ezért a megfelelő nemzeti stratégiák kidolgozásánál beleszólási lehetőséget kell kapniuk;

9.

úgy véli, hogy az önkormányzatok szerepének támogatása fokozná a szinergiákat és segítene optimalizálni az infrastruktúra-fejlesztés költségeit. Így például szélesebb döntési jogkörök és az együttműködés határokon átnyúló formái révén lehetővé válna, hogy ugyanazon berendezéseket vegyék igénybe;

10.

emlékeztet a Régiók Bizottságának az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához” című fehér könyvről (5) készült véleményére, és csatlakozik a fehér könyvnek ahhoz a céljához, hogy a hagyományos meghajtású autók részarányát 2030-ig a felére kell csökkenteni, 2050-ig pedig teljesen ki kell vonni őket a városi forgalomból, illetve hogy a nagy agglomerációkban 2030-ig el kell érni a csaknem teljesen szén-dioxid-mentes városi közlekedést;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az irányelvjavaslatban emelje ki, hogy egyik fő céljának – a kőolajtól való függetlenség biztosításának – megvalósítására törekedve a nemzeti stratégiai kereteknek kiegyensúlyozott energiamixet kellene előirányozniuk. Semmiképp sem eshetünk az egyik függőségből (külső országokból importált kőolaj) a másikba (külső országokról importált földgáz). Az alternatív üzemanyagok energiaforrásainak diverzifikálására vonatkozó javaslatban figyelembe kell venni az ezek előállításához szükséges és az önkormányzatok területén rendelkezésre álló különböző nyersanyagokat;

12.

attól tart, hogy az irányelvjavaslat alkalmazása során finanszírozási szempontból szűk keresztmetszetek lépnek majd fel, még akkor is, ha a tevékenységeket részben a Horizont 2020, a TEN-T vagy a magángazdaság révén finanszírozzák. A jövőben arra is lehetőséget kell teremteni, hogy a tiszta helyi és regionális közlekedést megteremteni kívánó politikai intézkedéseket a kohéziós politika eszközeiből finanszírozzák. A következő finanszírozási időszak kiadásainak tervezésekor mind európai, mind pedig országos szinten figyelembe kell venni a beruházási szükségletet;

13.

aggodalmát fejezi ki a határokon átnyúló szövetkezések finanszírozása kapcsán, mivel az Európai Tanács 2013. február 8-i ülésén megegyezés született az elkövetkező többéves pénzügyi tervről, (6) amely megállapítja az EU 2014–2020-ra vonatkozó költségvetési prioritásait, és ez a terv a határokon átnyúló együttműködésre fordítandó eszközök csökkentését irányozza elő;

14.

különös figyelmet kell fordítani annak elkerülésére, hogy a tagállamok által hozott intézkedések révén határhatás álljon elő a regionális különbségek esetében, ezért minimális követelményeket tartalmazó eljárásokat ajánlunk e hatás enyhítése érdekében (például az alternatív üzemanyagok számára az áruszállítást szolgáló, prioritást élvező közlekedési folyosók létrehozása, amelyek EU-eszközökből társfinanszírozásban részesülnek);

15.

emlékeztet arra, hogy az RB véleménye szerint (7) még a legfejlettebb régiókban is beruházásokra lehet szükség azon területek infrastruktúrájába, amelyek alapvető szolgáltatásokat nyújtanak a polgárok számára – ilyen például a környezetvédelem vagy a közlekedés –, nem utolsósorban az Európai Bizottságnak azzal a törekvésével összefüggésben, hogy a közlekedésben elősegítse az alternatív üzemanyagok alkalmazását. Ami a lehetséges támogatási eszközöket és a finanszírozási lehetőségeket illeti, az Európai Beruházási Bank fontos partner a beruházások előkészítésében: technikai segítséget nyújt, és az EIP-kölcsönök segítségével finanszírozza a beruházásokat;

16.

rámutat, hogy a beruházási szükségletre vonatkozó prognózisokat átfogóan és realisztikusan kell felállítani, a különböző uniós alapokból igénybe vehető és a 2014–2020-as időszakra vonatkozó tematikus célkitűzéseken belüli finanszírozási lehetőségeket pedig világosan és koherensen kell ismertetni, a jövőbeli intelligens szakosodási stratégiákkal kidolgozandó kapcsolatokkal egyetemben;

17.

Amellett érvel, hogy a rakodási és a töltőállomás-hálózatot a jövőben a felhasználók finanszírozzák. Az állami támogatások csak lendületet adhatnak.

18.

egyetért azzal a felfogással, hogy ha nem hangolják össze az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítését, akkor a kínálati oldalon nem jön létre a méretgazdaságból eredő haszon, a keresleti oldalon pedig nem hozható létre mobilitás. Ebből az ördögi körből csak úgy lehet kitörni, ha az Európai Bizottság prioritássá emeli az új infrastruktúra-hálózatok kiépítését;

19.

emlékeztet arra, hogy az RB már az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvet (8) és a benne foglalt cselekvési tervet is üdvözölte és támogatta. Ebben az a javaslat szerepel, hogy valamennyi tiszta üzemanyaggal működő járműhöz határozzanak meg megfelelő szén-dioxid-kibocsátási szabványokat, a környezetbarát járműveket kiszolgáló töltőállomás-infrastruktúra tekintetében pedig dolgozzanak ki iránymutatásokat és normákat;

20.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a piaci áttöréshez, a gazdasági növekedéshez és az alternatív üzemanyagok Európai Unióban való elterjedéséhez egységes műszaki szabványok bevezetésére van szükség, és emlékeztet arra, hogy ezeket a megoldásokat mielőbb meg kell találni, de úgy, hogy közben figyelembe vesszük az egyes tagállamok gazdasági szükségleteit is. Az infrastruktúra kiépítésére vonatkozó határidők megállapítását illetően az RB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak az irányelvben tervezettnél több időt kell előirányoznia a közös szabványok meghatározására, illetve ezek elfogadására és érvényesítésére;

21.

arra szólít fel, hogy az infrastruktúra területén alapul veendő szabványokat illetően az olyan uniós szabványokból induljanak ki, amelyek illeszkednek a nemzetközi szabványokhoz. Így elkerülhető lenne, hogy ezeket a szabványokat ismét felül kelljen vizsgálni. Az RB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az az irányelvben rögzített joga, hogy a töltő- és feltöltőállomásokra vonatkozó műszaki követelményeket felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítsa, a hosszú távra szóló befektetések finanszírozását illetően elbizonytalanítja a befektetőket, az iparágat és a fogyasztókat;

22.

felhívja a figyelmet arra, hogy az infrastruktúrára vonatkozó szabványoknak a gazdasági célszerűségre kell irányulniuk, és összeegyeztethetőknek kell lenniük az eddig végzett beruházásokkal, illetve a már piacra bocsátott járművekkel. Ugyanakkor elismeri, hogy a méretgazdaságosság a kisebb tagállamokban, a régiókban és a településeken lehetséges, hogy nem fogja a különböző alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának költséghatékony bevezetését eredményezni;

23.

figyelmeztet arra, hogy a stratégiai keretnek tájékoztatási követelményeket, valamint tudományos vizsgálatok végzésére és a célok meghatározására vonatkozó politikai és szabályozási intézkedéseket, továbbá a többi tagállammal való együttműködésre vonatkozó adatokat is tartalmaznia kell ahhoz, hogy biztosított legyen a nemzetközileg is egységes infrastruktúra, valamint a személyeknek és áruknak az egész EU területén való szabad mozgása;

24.

egyetért azzal, hogy – a technológiasemlegesség elvének figyelembevételével – a stratégiában az összes lehetséges opciót kezelni kell anélkül, hogy egy konkrét üzemanyagot kiemelten előnyben részesítenénk, és hogy ezekhez közös műszaki specifikációknak is rendelkezésre kell állniuk. Emlékeztet ezért arra, hogy fontos volna használható kritériumokat kidolgozni a bioüzemanyagok fenntarthatóságára nézve, és ezeket be is tartani. Biztosítandó továbbá – ahogy azt az RB már korábban, véleményeiben (9) is kiemelte –, hogy a kereskedelmi forgalomban rendelkezésre álljanak a második generációs bioüzemanyagok, hogy a környezet, az élelmiszerkészletek és a piacgazdaság közötti természetes egyensúly, illetve a szociális egyenlőség ne boruljon fel;

25.

úgy véli, hogy a tengeri hajózással szemben támasztott követelményeknek összhangban kell lenniük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) szabályaival;

26.

hangsúlyozza, hogy a magánszektornak az infrastruktúra finanszírozásában való részvétele sürgetően szükséges, mivel a vállalkozások az irányelvjavaslat legjelentősebb potenciális haszonélvezői közé tartoznak: új gyártmányok előállításának és forgalmazásának lehetősége nyílik meg előttük, és közben az alternatív üzemanyagok számára új infrastruktúrát hozhatnak létre és vehetnek igénybe;

27.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság javaslatainak végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy a szabad piacot és a versenyt minél kevésbé csorbítsuk. A magánszektor vállalatai számára ösztönzőket kell teremteni, és a jelenleg fennálló kockázatokat és aggodalmakat el kell oszlatni;

28.

az akadályok megszüntetése és a költségek csökkentése érdekében az állami szerveknek és az üzemanyagtöltő állomásoknak megállapodásra kellene jutniuk egymással az alternatív üzemanyagok használatának növeléséről, hogy a már létező elosztási infrastruktúrákat fel lehessen használni multienergia-rendszerként, így elkerülve az elosztási infrastruktúrák megduplázását;

29.

üdvözli az Európai Bizottságnak a tagállami politikai döntések szabályozására irányuló kívánságát, tekintve azonban, hogy az irányelvjavaslat elsősorban azt a célt szolgálja, hogy csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását és a kőolajtól való függőséget, a tagállamoknak nemzeti politikai intézkedéscsomagjaikban nem csupán az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájával kapcsolatos mutatószámokat, hanem a várt eredményeket is be kellene mutatniuk – mind a kibocsátáscsökkentés, mind pedig a kőolajtól való függőség csökkentése tekintetében, illetve az alternatív üzemanyagok bevezetése terén is. Ezeknek az eredményeknek a megfelelő helyi és regionális területi egységek szintjén kell mutatkozniuk, hogy értékelni lehessen az egyes tagállamokon belüli esetleges aszimmetriákat;

30.

úgy véli, hogy az eredmények mérésének összehasonlítható mutatószámokon kell alapulnia, és a legszélesebb értelemben – tehát nem csupán a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése tekintetében – be kell mutatnia az energiatermelés és -felhasználás hatékonyságát és fenntarthatóságát (az üzemanyag életciklusa és élettartama);

31.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az irányelvjavaslatban emelje ki, hogy a fő közös célra – az üvegházhatású gázok visszaszorítására – való törekvés kapcsán meg kellene adni, hogy mely energiaforrásokat lehet a legmegfelelőbben felhasználni. Így elkerülhető volna, hogy a közlekedésből származó kibocsátások csökkenése annak árán valósuljon meg, hogy az áramtermelés során viszont több üvegházhatású gáz jusson a levegőbe, vagy más jellegű környezetszennyezés történjen;

32.

támogatja a technológiasemlegesség elvének követését. Bár a stratégiának valamennyi alternatív üzemanyagot tárgyalnia kell, további lényeges tényezőkként figyelembe kell venni emellett az energiahatékonyságot, a környezetbarát jelleget (megújuló energiák), a gazdasági (politikai) függetlenséget, az ellátásbiztonságot és a szociális szempontokat;

33.

kiemeli, hogy a kőolajalapú üzemanyagokról az alternatív üzemanyagokra való áttérés a vidéki területek számára is fontos, és alacsony népsűrűségük folytán ott még talán nagyobb jelentőségű is. A tagállamoknak ezért nemzeti politikáik tervezésekor a vidéki területeket is figyelembe kell venniük. Olyan stratégiákat kell kidolgozni, amelyek biztosítják az ahhoz szükséges infrastruktúrát, hogy az alternatív üzemanyagok használatára való áttérés sikeresen végbemenjen, és hogy ki lehessen aknázni azon saját helyi erőforrásokat, amelyek biztosítani tudják ezeket az üzemanyagokat. A vidéki területekéihez hasonló problémák állhatnak elő a gyéren lakott területeken is, amelyek ezért különös figyelmet igényelnek;

34.

kiemeli, hogy a fenntarthatóbb közlekedéspolitikára való átállás a városi közlekedés fontos szempontja, (10) ahogy azt az RB már korábbi véleményeiben is hangsúlyozta;