—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-169/17. sz. ügyben 2019. március 5-én hozott ítéletét;

—

semmisítse meg az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) ügyvezető igazgatója által hozott PERS-AFFECT-16–134 újrabeosztó határozatot és rendelje el a jogellenes újrabeosztás által okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül az ítéletet és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé.

1.

A tisztviselők személyzeti szabályzata (1) 7. cikkének és az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 36. cikkének megsértése

A fellebbező a személyzeti szabályzat 7. cikkének a Törvényszék általi jogszerűtlen alkalmazását kifogásolja. Valamely főosztály egységvezetői álláshelyéről mindennemű, a felperes jogait védő értékelési és fegyelmi eljárás nélkül előmeneteli lehetőség nélküli tanácsosi beosztásba történő visszaminősítése nem jogszerű újrabeosztásnak, hanem jogellenes visszaminősítésnek minősül. A személyzeti szabályzat 2014. évi módosítása az egységvezetők AD 12 besorolási fokozaton túlmenő előléptetését közszolgálati jogosultsággá fejlesztette. A kinevezésre jogosult hatóság e jogosultságot rendes értékelési vagy fegyelmi eljárás nélkül egyoldalúan nem vonhatja el. 2014 óta a jogszabály alapján nem feltételezhető az osztályvezetői és az előmeneteli lehetőség nélküli tanácsosi besorolás közötti egyenértékűség.

A Törvényszék ezenkívül hivatkozik a személyzeti szabályzat 7. cikke szerinti újrabeosztásokkal és a beosztások egyenértékűségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra, azonban abból helytelen következtetéseket von le.

Végül a Törvényszék jogi és eljárási hibát követett el azáltal, hogy nem határozott teljes mértékben a második jogalapról, azaz arról, hogy a felperest 2016. október 10-én jogellenesen minősítették vissza anélkül, hogy új beosztásba osztották volna be, amelyre csak 2016. október 17-én került sor. Itt éppen egy, a személyzeti szabályzat 7. cikke szerinti újrabesztásról van szó (az ítélet 49–106. pontja).

2.

A tények elferdítése

A Törvényszék olyan tényekre alapozta a megtámadott ítéletet, amelyek nem csak nem következtek az ügy irataiból, hanem az ítéletét olyan tényekkel támasztotta alá, amelyek az eljárási iratok között nem szerepeltek.

A jelen esetben a Törvényszék ezenkívül nyilvánvalóan nem értékelte a bizonyítékokat. A bizonyítékok értékelésénél a Törvényszéknek az alperes állításainak szavahihetőségét is mérlegelnie kellett volna.

Egyebekben a felperesnek a nyilvánvalóan jogellenes intézkedések jelentésére vonatkozó kötelezettségével kapcsolatos cselekményeinek a Törvényszék szerinti értékelése minden gyakorlati érvényesülésétől megfosztaná a személyzeti szabályzat 21a. cikk (1) bekezdését és a 22b. cikkét.

3.

A gondoskodási kötelezettség és a zaklatás vádjának, valamint az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 36. cikkének jogellenes értékelése

A Törvényszék a hatályos jogszabályok megsértésére hivatkozva elutasította az ügyvezető igazgató 2016. október 10. és 2016. október 17. közötti intézkedéseivel kapcsolatos zaklatási vádakat. A gondoskodási kötelezettség megsértésére és a zaklatásra vonatkozó kifogás elválaszthatatlanul kapcsolódik a 2016. október 10. és 2016. október 17. között hozott jogellenes újrabeosztó és visszaminősítő határozathoz. A Törvényszék megállapításával ellentétben a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése szerinti zaklatás nem függ a „magatartások összességétől”. A Törvényszék ezenkívül nem határozott a gondoskodási kötelezettségnek a felperes újrabeosztásakor a szakmai teljesítményét illető rágalmazásban megnyilvánuló megsértésére vonatkozó kifogással kapcsolatban.

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének (első tanács) a T-492/17. sz. ügyben 2019. április 2-án hozott ítéletét;

—

a Bíróság semmisítse meg az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) „Emberi erőforrások” igazgatóságának igazgatója által, munkaszerződések megkötésére jogosult hatósági minőségében eljárva hozott azon 2016. szeptember 19-i határozatot, amelyben a fellebbező határozatlan idejű munkaszerződését 2017. június 19-i hatállyal megszüntette, és az EKSZ-t kötelezze a jogellenes megszüntetés miatt keletkezett nem vagyoni kár megtérítésére;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül az ítéletet, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

—

mindkét eljárásban az EKSZ-t kötelezze a költségek viselésére.

1)

Alkalmazandó-e a kerethatározat (1) olyan helyzetre, amelyben a keresett személy bűnösségét egy harmadik államban állapították meg, és vele szemben ott szabtak ki büntetést, de az ezen harmadik állam és a kibocsátó állam között fennálló kétoldalú szerződés alapján a harmadik államban hozott ítéletet elismerték a kibocsátó államban, és azt a kibocsátó állam jogszabályainak megfelelően hajtották végre?

2)

Amennyiben igen, úgy olyan helyzetben, amelyben a végrehajtó tagállam a nemzeti jogi szabályozásában átültette az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának a kerethatározat 4. cikkének 1. pontjában és 4. cikke 7. pontjának b) alpontjában meghatározott mérlegelhető okait, hogyan kell a végrehajtó igazságügyi hatóságnak döntenie egy olyan bűncselekményt illetően, amelyet állítólagosan harmadik államban követtek el, jóllehet az elkövetés körülményei a kibocsátó államban megvalósított előkészületi cselekményekre utalnak?

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, az EUSZ 2. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az EUSZ 6. cikk (3) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével és az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésével összefüggésben, hogy a tagállam végső fokon eljáró bírósága a szolgálati viszony fennállása hiányának megállapítására irányuló eljárásban megállapíthatja, hogy nem minősül bírónak az a személy, akinek az e bíróságon betöltendő bírói tisztségre vonatkozóan olyan kinevezési okmányt adtak át, amelyet a hatékony bírói jogvédelem elvét sértő rendelkezések alapján vagy ezen elvvel összeegyeztethetetlen eljárásban állítottak ki, amennyiben szándékosan ellehetetlenítették e kérdések ezen okmány átadását megelőző bírósági vizsgálatát?

2)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, az EUSZ 2. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével és az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésével összefüggésben, hogy sérül a hatékony bírói jogvédelem elve, ha a bírói tisztség betöltésére vonatkozó kinevezési okmányt azt követően adják át, hogy a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett elő, amelynek megválaszolásától függ azon nemzeti rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetősége, amelyek alkalmazása lehetővé tette ezen okmány átadását?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, az EUSZ 2. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az EUSZ 6. cikk (3) bekezdését, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét, hogy sérül a hatékony bírói jogvédelem elve azáltal, hogy nem biztosított a bírósághoz forduláshoz való jog abban az esetben, ha a tagállami bíróságon bírói tisztség betöltésére vonatkozó kinevezési okmány átadására az ezen állam bírák kinevezésével kapcsolatos jogszabályainak súlyos megsértésével lefolytatott pályázati eljárás eredményeképpen kerül sor?

4)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, az EUSZ 2. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésével összefüggésben, hogy sérül a hatékony bírói jogvédelem elve, ha a nemzeti jogalkotó a tagállam végső fokon eljáró bíróságán olyan szervezeti egységet hoz létre, amely az uniós jog értelmében nem minősül bíróságnak?

5)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, az EUSZ 2. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésével összefüggésben, hogy azon személy szolgálati viszonyának fennállásáról és bírói jogállásáról, akinek részére a tagállam végső fokon eljáró bíróságán belüli bírói tisztség betöltésére vonatkozó kinevezési okmányt adtak át, nem határozhat a bíróság azon szervezeti egysége, amelybe e személyt kinevezték, és amely a nemzeti jog alapján hatáskörrel rendelkezik ugyan, de kizárólag olyan személyekből áll, akik esetében a kinevezési okmánnyal kapcsolatban a 2–4. kérdésben említett hibák merültek fel, és amely ezen okoknál fogva az uniós jog értelmében nem minősül bíróságnak, hanem ebben a tárgyban e bíróság valamely másik szervezeti egységének kell határoznia, amely megfelel az uniós jog bíróságra vonatkozó követelményeinek?

—

semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2019. május 17-i (KKBP) 2019/806 tanácsi határozatot a felperes vonatkozásában;

—

semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2019. május 17-i (EU) 2019/798 tanácsi végrehajtási rendeletet a felperes vonatkozásában;

—

a Tanácsot kötelezze az eljárás során felmerülő valamennyi költség és kiadás megfizetésére, ideértve a felperes részéről felmerült költségeket és kiadásokat is.

1.

Az első, a tények nyilvánvalóan téves értékelésére alapított jogalap. A felperes úgy véli, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el a vele szemben azon az alapon hozott intézkedések igazolásakor, hogy ő állítólag a 2013/255/KKBP határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti, „Szíriában tevékenykedő vezető üzletember […]”. Vitatja az említett „vezető üzletember” minősítést és a szíriai rezsimmel való kapcsolatra vonatkozó, a megtámadott jogi aktusokból eredő megdönthető vélelmet. A felperes azt állítja, hogy semmilyen kapcsolatot nem tart fenn a szíriai rezsimmel.

Továbbá a 2013/255/KKBP határozat 27. cikke (3) bekezdésének és 28. cikke (3) bekezdésének megfelelően a felperes megdönti az e határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és 28. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt megdönthető vélelmet, mivel önként bizonyítja, hogy i. nem vagy már nem áll kapcsolatban a szíriai rezsimmel, ii. nem rendelkezik befolyással a szíriai rezsimre és iii. nem jelent valós kockázatot a Tanács által a szíriai helyzet miatt hozott korlátozó intézkedések megkerülésére.

A felperes szerint e vélelem megdöntésének figyelmen kívül hagyásával a Tanács továbbra is nyilvánvaló hibát követ el a tények értékelése során.

2.

A második, a tulajdonhoz való jog és a szakmai tevékenység végzéséhez való jog aránytalan megsértésére alapított jogalap. A felperes úgy véli, hogy az elfogadott szankciók által a Tanács az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvébe ütközően szükségképpen megsértette a tulajdonhoz való jogát, valamint a szakmai tevékenység végzéséhez való jogát. A felperes szerint nem gátolható a tulajdonnal való zavartalan rendelkezésben és a gazdasági szabadságában, ezért kell a megtámadott intézkedéseket az őt érintő részükben megsemmisíteni.

—

semmisítse meg a 2019. május végi európai választások elhalasztása iránti 2019. május 3-i kérelemre vonatkozó hallgatás tekintetében fennálló mulasztás elismerésének az Unió Tanácsa által történő 2019. július 3-i hallgatólagos elutasítását;

—

állapítsa meg, hogy az Unió Tanácsa jogellenesen tekintett el az európai választások elhalasztásától, ily módon pedig a 2018. május 22-i (EU, Euratom) 2018/767 határozatában előírt időpontok annak érdekében történő módosításától, hogy lehetővé tegye a brit állampolgárok részére, hogy azok aktívan részt vehessenek a 2019-es európai választásokon, ami alapvető fontosságú az Európai Unió és az Egyesült Királyság között a kilépésére vonatkozó esetleges megállapodás szempontjából;

—

ismerje el e mulasztást;

—

kötelezze az Unió Tanácsát minden felperes részére 1 500 euró megfizetésére a védekezésükkel összefüggő költségek címén.

1.

Az első, a felpereseknek az uniós jog által védelemben részesített azon joga megsértésére alapított jogalap, hogy részt vegyenek az európai választásokon. E jogalap keretében a felperesek különösen az alábbiakra hivatkoznak:

2.

A második, az uniós választásokon való részvételi jogtól a Tanács jogellenes mulasztása révén való háromszoros megfosztásra alapított jogalap. E jogalap keretében a felperesek különösen úgy vélik, hogy:

3.

A harmadik, az Unió Tanácsa által a mulasztás megállapításának és az európai választások elhalasztásának elutasításával szembeni jogellenességi kifogásra alapított jogalap. Ezen elutasítás a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával a tagállam Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2017. május 22-i (EU, Euratom) tanácsi határozaton (XT 21016/17 dokumentum) – beleértve az említett megállapodásról folytatandó tárgyalásokra vonatkozó irányelveket rögzítő, e határozathoz csatolt mellékletet (XT 21016/17 ADD 1 REV 2 dokumentum) alapul.

—

nyilvánítsa a keresetét elfogadhatónak és megalapozottnak, következésképpen pedig:

—

semmisítse meg a Tanácsnál „Senior Legal Counsellor” beosztásban lévő [X] által a felperessel 2019. május 6-án közölt és a kinevezésre jogosult hatóság minőségében eljárva [Y] által hozott 2019. május 3-i határozatot, amelynek értelmében„1. az AST 7 besorolási fokozatban tisztviselőként foglalkoztatott [felperest], aki 1956. március 25-én született [bizalmas], (1) a személyzeti szabályzat 42c. cikke alapján a szolgálat érdekében szabadságra kell küldeni, és igényt tarthat az említett cikkben szabályozott pénzügyi juttatásokra. 2. A jelen határozat 2015. december 31-én lép hatályba.”;

—

kötelezze a Tanácsot, hogy vagyoni kár és a felperes személyi előmenetelében okozott sérelem jogcímén fizessen meg 151 101,72 eurót, fenntartva a felperes azon jogát, hogy az eljárás során e követelést felemelje vagy leszállítsa;

—

kötelezze a Tanácsot, hogy nem vagyoni kár és a felperes jó hírnevében okozott sérelem jogcímén fizessen meg 70 000 eurót, fenntartva a felperes azon jogát, hogy az eljárás során e követelést felemelje vagy leszállítsa;

—

mindenesetre, az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése értelmében az alperest kötelezze minden költség viselésére.

1.

Az első jogalap az EUMSZ 266. cikk és az uniós jog alapvető és általános elveinek megsértésén, különösen a jogos elvárások és a bizalomvédelem tiszteletben nem tartásán, továbbá a megfelelő ügyintézés, a jóhiszeműség és a jogbiztonság elvének a megsértésén, valamint az arányosság elvének tiszteletben nem tartásán alapul.

E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvalóan helytelenül alkalmazta és értelmezte a fenti rendelkezéseket és elveket, amikor nem tette meg az Európai Unió Törvényszéke 2018. december 14-i FV kontra Tanács megsemmisítési ítéletének (T-750/16, EU:T:2018:972) végrehajtásához megkövetelt intézkedéseket. A felperes továbbá úgy véli, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megsértette azt az elvet, amely előírja az adminisztrációval szemben, hogy olyan határozatot hozzon, amely nem aránytalan, vagyis amely szükséges a célok megvalósításához, ami megköveteli, hogy a határozat tartalma és formája összefüggésben álljon az elérni kívánt céllal. A felperes végül az ahhoz fűződő jogos bizalmának megsértésére hivatkozik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság helyesen és gondosan hajtsa végre a fent hivatkozott T-750/16 ítéletet, oly módon, hogy az EUMSZ 266. cikket nem csupán helyesen alkalmazza, hanem visszamenőleges hatály nélkül is.

2.

A második jogalap egyrészt azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti a személyzeti szabályzat 42c. cikkében és a 2015. október 23-i 71/15. sz. személyzeti közleményben foglalt feltételeket, ami maga után vonja azon elv megsértését, amely megköveteli az adminisztrációval szemben, hogy csak olyan indokok alapján fogadjon el határozatot, amelyek jogilag elfogadhatók, vagyis relevánsak és nem tartalmaznak nyilvánvaló mérlegelési hibát, ténybeli hibát vagy téves jogalkalmazást, másrészt pedig eljárási visszaélésen.

E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat ilyen körülmények között történő elfogadásával a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvalóan helytelenül alkalmazta és értelmezte a személyzeti szabályzat fent hivatkozott rendelkezéseit és a fent hivatkozott személyzeti közleményt, ezáltal pedig mind ténybeli, mind pedig jogi szempontból téves indokokra alapította a határozatát. A felperes úgy véli, hogy a Tanács nem igazolta azt a szolgálati érdeket, amelyet a 42c. cikknek a felperesre történő alkalmazásával szolgálni kívánt, sem pedig azokat a valós szervezeti szükségleteket nem azonosította, amelyek szükségessé teszik olyan új kompetenciák állítólagos megszerzését, amelyeket a felperesnek nem áll módjában megszerezni, leszámítva azt, hogy kinevezésre jogosult hatóság a 42c. cikket nyilvánvalóan fegyelmi eljárás lefolytatása helyett alkalmazta.

3.

A harmadik jogalap a gondossági kötelezettség megsértésén alapul. E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat ilyen körülmények között történő elfogadásával a kinevezésre jogosult hatóság nem tartotta tiszteletben azt az egyensúlyt, amely megköveteli az intézménytől, hogy vegye figyelembe az összes olyan tényezőt, amelyek a döntését meghatározhatják, továbbá hogy vegye figyelembe mind a szolgálati érdeket, mind pedig az érintett tisztviselő érdekét.

—

semmisítse meg részlegesen a 2019. május 23-i C(2019)4027 végleges határozatot az alábbiaknak megfelelően:

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a Bizottságnak az alapok terhére elszámolható összeg számítására vonatkozó hatásköre nem megfelelő gyakorlásán és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap

2.

A második, az EUMSZ296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalap

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot úgy, hogy adjon helyt a fellebbezésnek és teljes egészében utasítsa el a felszólalást;

—

az alperest kötelezze a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács előtti eljárásban, valamint és a Törvényszék előtti jelen eljárásban felmerülő vagy azzal összefüggő költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (1) bekezdésének megsértése.

—

semmisítse meg a megtámadott határozatot;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a megtámadott határozathoz nyilvánvaló jogi hiba kapcsolódik, mivel a „megfelelő módszernek” a 141/2000/EK rendelet (2) 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogalmára vonatkozó értelmezés során ezen előírást megszegve a Trecondit érintő, a melfalán és a ciklofoszfamid nem megengedett alkalmazási területeivel összehasonlított adatokat kértek.

2.

Második jogalap: az említett határozathoz ezenfelül hatáskörrel való visszaélés is kapcsolódik, mivel a nem engedélyezett alkalmazási területek figyelembevétele sérti a ritka betegségek gyógyszereiről szóló 141/2000/EK rendelet 3., 5. és 7. cikkének alkalmazásáról szóló, 2016. november 18-i (2016/C 424/03) bizottsági közleményt, (3) amely releváns.

3.

Harmadik jogalap: a megtámadott határozat ezenfelül sérti az egyenlő bánásmód elvét és a bizalomvédelem elvét a hatáskörrel való visszaélés eseteként, tekintve, hogy a Bizottság a 141/2000/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett létező megfelelő módszernek az eljárás során való értékelésekor mérceként már nem az őssejtátültetést megelőző kondicionáló kezelést vette alapul, hanem az őssejtátültetés során való kezelést.

4.

Negyedik jogalap: ezenfelül a nyilvánvaló hatáskörrel való visszaélést megalapozza az is, hogy annak értékelése során, hogy a 141/2000/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint fennáll-e a Trecondi „jelentős kedvező hatása”, a mérlegelésbe jogellenes módon nem vonták be az összes adatot, hanem azon klinikai adatokat, amelyeket közvetett összehasonlítás útján nyertek, metodológiai szempontból alkalmatlanként kizárták az értékelésből.

5.

Ötödik jogalap: végezetül a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét a hatáskörrel való visszaélés sajátos eseteként, mivel a közvetett összehasonlításon alapuló adatokat metodológiai okokból nem fogadták el, jóllehet a múltban az ilyen adatokat, amelyek hasonló módszereken alapultak, hasonló esetekben elfogadták.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértése;

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a Törvényszék és az EUIPO előtti eljárás során felmerülő költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdésének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 72. cikke (6) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

állapítsa meg, hogy az Európai Bizottság megsértette a Szerződésből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy nem tett lépéseket és nem fogadott el határozatot a 93/42/EGK irányelv (1) 8. cikkének (2) bekezdése alapján azt követően, hogy Németország 1998. január 7-én kezdeményezte a védzáradék alkalmazását a CE-jelöléssel ellátott „Inhaler Broncho-Air” orvosi termék tekintetében;

—

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság megsértette a 93/42/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy a védzáradék a CE-jelöléssel ellátott „Inhaler Broncho-Air” orvosi termék tekintetében történő alkalmazásának 1998. január 7-i kezdeményezése óta elmulasztotta határozat meghozatalát és ez nem is áll szándékában.

2.

A második jogalap arra vonatkozik, hogy a határozathozatal elmulasztásával (fellépés elmulasztásával) az Európai Bizottság megsértette az EUMSZ 34. cikket és az „Inhaler Broncho-Air” orvosi termék tekintetében az áruk szabad mozgásához való jogot.

3.

A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a határozathozatal elmulasztásával az Európai Bizottság megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkét, mivel megtagadja a felperestől a határozat felülvizsgálatának lehetőségét és valamely igazságügyi szerv vagy a Bíróság előtti védelemhez való jog gyakorlását.

4.

A negyedik jogalap arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság megsértette a Charta 41. cikkét azáltal, hogy a nemzeti tilalommal érintett felekkel nem konzultáltak és nem született észszerű időn belül határozat 93/42/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt uniós jogi követelmény ellenére.

5.

Az ötödik jogalap arra vonatkozik, hogy a határozathozatal elmulasztásával az Európai Bizottság megsértette a felperesnek a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogát, mivel így a felperes nincs olyan helyzetben, hogy termékét, az „Inhaler Broncho-Air”-t forgalomba hozza.

6.

A hatodik jogalap arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság fellépésének elmaradása sérti a törvény előtti egyenlőségnek a Charta 20. cikkében biztosított elvét, mivel hasonlós esetekben a Bizottság hozott határozatot. Továbbá ez sérti a hátrányos megkülönböztetésnek a Charta 21. cikkében előírt tilalmát is.

7.

A hetedik jogalap arra vonatkozik, hogy azáltal, hogy az Európai Bizottság elmulasztott határozatot hozni, a felperest 20 éven át megfosztotta azon lehetőségétől, hogy gyakorolja szabadon választott hivatását az „Inhaler Broncho-Air” feltalálójaként, ami a Charta 15. cikkének Európai Bizottság általi megsértésének minősül.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a Törvényszék és az EUIPO előtti eljárás során felmerülő költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdésének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 72. cikke (6) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot.

—

Alapvető eljárási követelmények megsértése (védelemhez való jog, bírósághoz való fordulás joga);

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

változtassa meg a megtámadott határozatot és: (i) adjon helyt a felperes kérelmének; (ii) teljes egészükben utasítsa el az ICD 10292 és ICD 10689 sz., a szóban forgó formatervezési minták megsemmisítése iránti kérelmeket; (iii) a megsemmisítés iránti kérelmek benyújtóit kötelezze a felperes fellebbezési tanács és megsemmisítési osztály előtt felmerült költségeinek viselésére; (iv) másodlagosan utalja vissza az ügyet a megsemmisítési osztályhoz a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti vizsgálat céljából;

—

az alperest és a többi felet kötelezze a költségek viselésére.

—

A 6/2002 rendelet 8.cikke (1) bekezdésének és (10) preambulumbekezdésének megsértése.

—

a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül;

—

az alperes 2019. január 16-i határozatát helyezze hatályon kívül, amennyiben az nem állapította meg az 5807179–0001–0012. sz. közösségi formatervezési minta elsőbbségét; az igényelt elsőbbséget 2017. október 26. napjára állapítsa meg, valamint rendelje el a közösségi formatervezési mintának az elsőbbség napját feltüntető, kijavított közzétételét;

—

rendelje el a fellebbezési díj felperes részére való visszatérítését;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére;

—

másodlagosan: folytasson le szóbeli eljárást.

—

a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet 41. cikke (1) bekezdésének megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot azon részében, amelyben az elutasította a 8 435 695. sz. európai uniós védjegylajstromozásnak a „Hardverek, különösen kaszinó és játéktermi játékok, játéktermi automaták, szerencsejáték automaták, internetes video sorsjáték automaták számára; kaszinójátékok, játékautomaták és szerencsejátékgépek, különösen iparszerű használatra nyereménykifizetéssel vagy anélkül működő kaszinókban és játéktermekben vagy internetes szerencsejátékok; szerencsejáték automaták és/vagy elektronikus pénzbedobásos játékgépek nyerési lehetőséggel vagy anélkül; elektronikus és elektrotechnikai szerencsejáték eszközök, játékautomaták, szerencsejátékgépek, szerencsejáték automaták, amelyek érme-, zseton-, bankjegy-, jegybedobással vagy elektronikus, mágneses vagy biometrikus tárolóközegekkel működnek, különösen iparszerű használatra nyereménykifizetéssel vagy anélkül működő kaszinókban és játéktermekben; szerencsejáték automaták, szerencsejáték készülékek, játékautomaták és szerencsejátékgépek házai; elektromos, elektronikus vagy elektromechanikus készülékek bingojátékok, lottójátékok vagy videós lottózó játékok lebonyolításához és fogadóirodák részére, hálózatban vagy anélkül; elektropneumatikus és elektromos húzógépek (játékautomaták)” áruk tekintetében történő megszűnése megállapítására vonatkozó fellebbezést;

—

másodlagosan: helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az elutasította a 8 435 695. sz. európai uniós védjegylajstromozásnak a az előbbiekben megnevezett áruk tekintetében történő megszűnése megállapítására vonatkozó fellebbezést, és az ügyet e tekintetben utalja vissza az EUIPO elé;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikke (1) bekezdése a) pontjának és (2) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

utasítsa el az Aldi Einkauf GmbH & Co. OHG felszólalását;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.