Public Health Nursing Population Centered Health Care in the Community 9th Edition Stanhope Test Bank

Public Health Nursing Population Centered Health
Care in the Community 9th Edition Stanhope Test
Bank download
https://testbankfan.com/product/public-health-nursing-population-
centered-health-care-in-the-community-9th-edition-stanhope-test-
bank/
Find test banks or solution manuals at testbankfan.com today!

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit testbankfan.com
to discover even more!
Public Health Nursing Population Centered Health Care in
the Community 7th Edition Stanhope Test Bank
https://testbankfan.com/product/public-health-nursing-population-
centered-health-care-in-the-community-7th-edition-stanhope-test-bank/
Foundations for Population Health in Community Public
Health Nursing 5th Edition Stanhope Test Bank
https://testbankfan.com/product/foundations-for-population-health-in-
community-public-health-nursing-5th-edition-stanhope-test-bank/
Community Health Nursing in Canada 3rd Edition Stanhope
Test Bank
https://testbankfan.com/product/community-health-nursing-in-
canada-3rd-edition-stanhope-test-bank/
Canadian Income Taxation Canadian 19th Edition Buckwold
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/canadian-income-taxation-
canadian-19th-edition-buckwold-solutions-manual/

Justice Administration Police Courts and Corrections
Management 8th Edition Peak Test Bank
https://testbankfan.com/product/justice-administration-police-courts-
and-corrections-management-8th-edition-peak-test-bank/
Understanding Human Sexuality 5th Edition Hyde Test Bank
https://testbankfan.com/product/understanding-human-sexuality-5th-
edition-hyde-test-bank/
Contemporary Logistics 10th Edition Murphy Test Bank
https://testbankfan.com/product/contemporary-logistics-10th-edition-
murphy-test-bank/
Weaving It Together 2 4th Edition Broukal Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/weaving-it-together-2-4th-edition-
broukal-solutions-manual/
Marketing Research 10th Edition McDaniel Test Bank
https://testbankfan.com/product/marketing-research-10th-edition-
mcdaniel-test-bank/

Fundamentals of Corporate Finance Canadian 6th Edition
Brealey Test Bank
https://testbankfan.com/product/fundamentals-of-corporate-finance-
canadian-6th-edition-brealey-test-bank/

Chapter 07: Cultural Diversity in the Community
Stanhope: Public Health Nursing: Population-Centered Health Care in the Community, 9th
Edition
MULTIPLE CHOICE
1. Which statement about the nursing workforce is true?
a. The nursing workforce is overwhelmingly white.
b. The number of minority nurses meets the needs of the country’s demographics.
c. The nursing workforce is becoming increasingly diverse with increasing
minorities.
d. Refugees make up a large part of the nursing workforce in some areas.
ANS: A
The nursing workforce is 83% white. Because of the large percentage of white nurses this
does not meet the needs of the country’s demographics. Unauthorized immigrants and
refugees do not make up a part of the nursing workforce.
DIF: Cognitive level: Understanding REF: pp. 140-141
TOP: Nursing process: Assessment
MSC: NCLEX: Safe and Effective Care Environment: Management of Care
2. The Refugee Act of 1980 had what effect on refugees who were immigrating into the United
States?
a. Allowed specific provisions for refugees from Southern and Eastern Europe
b. Provided a uniform procedure for refugees to be admitted into the United States
c. Permitted refugees to set up communities in or around major metropolitan areas
d. Allowed refugees access to “green cards” that would allow them to work in the
United States
ANS: B
The Refugee Act of 1980 provided a uniform procedure for refugees to be admitted into the
United States. Refugees were immediately eligible to receive Temporary Assistance for
Needy Families, Supplemental Security Income, and Medicaid. This procedure was in effect
for all refugees not just those from specific countries. It did not provide “green card” access
or permit development of specific communities for refugees.
DIF: Cognitive level: Understanding REF: pp. 147-148
3. A large portion of foreign-born residents of the United States:
a. work in service-producing and blue-collar sectors.
b. reside in rural areas.
c. have a high school education.
d. are refugees and nonimmigrants.
ANS: A

Two-thirds of the foreign-born population lives in or around major metropolitan areas and
works in mainly service-producing and blue-collar sectors. They are also more likely to be
poorer. The majority of foreign born are legal immigrants (85%). More than 54% of the
foreign-born adults in the labor force have completed high school, which would not be
considered a large portion.
DIF: Cognitive level: Understanding REF: p. 147
4. A 35-year-old man from Russia comes to the United States seeking asylum because of
religious persecution in his native country. Which of the following best describes this type
of immigrant?
a. Legal immigrant
b. Lawful permanent resident
c. Refugee
d. Unauthorized immigrant
ANS: C
Refugees are people who seek protection in the United States because of fear of persecution
in their homeland. Legal immigrants are people who are not citizens but are legally allowed
to live and work in United States, usually because they fulfill labor demands or have family
ties. Lawful permanent resident is another name for legal immigrants. Unauthorized
immigrants may have crossed a border into the United States illegally, or their legal
permission to stay in the United States may have expired.
DIF: Cognitive level: Applying REF: pp. 147-148
5. A visitor from Japan comes to the United States for a 2-week vacation. Which of the
following best describes this person?
a. Nonimmigrant
b. Refugee
c. Legal immigrant
d. Lawful permanent resident
ANS: A
A nonimmigrant is admitted for a limited duration for a specific purpose. Refugees are
people who seek protection in the United States because of fear of persecution in their
homeland. Legal immigrants are people who are not citizens but are legally allowed to live
and work in United States, usually because they fulfill labor demands or have family ties.
Lawful permanent resident is another name for legal immigrants.
DIF: Cognitive level: Applying REF: p. 148
6. A nurse is observing behaviors that may be defined by culture. Which of the following is the
nurse most likely to observe?

a. Speaking a dialect of a language in a local region
b. Standing when an older adult gets on the bus to give him a seat
c. Immigrating to the United States and seeking work
d. An organizational structure of a cultural group
ANS: B
Culture is a set of beliefs, values, and assumptions about life that are widely held among a
group of people and is transmitted intergenerationally. Behaviors may be culturally
determined, as illustrated in the correct response. This behavior is based on the value of
respect of elderly people. Speaking a particular dialect in a local area would not fit the
definition of culture. An organizational structure of a group is not an observable behavior.
Immigrating to the United States does not demonstrate culture.
DIF: Cognitive level: Analyzing REF: p. 141
7. A nurse states that the client has exhibited an explicit cultural behavior. Which of the
following has the nurse most likely observed?
a. Verbal communication
b. Body language
c. Use of titles
d. Perception of health and illness
ANS: A
Explicit behaviors are straightforward and do not leave room for misinterpretation of what
the person wants to communicate, such as when using verbal communication. Implicit
behaviors are less exact and may be difficult to interpret, including body language, use of
titles, and perception of health and illness.
8. A nurse is working with an immigrant population. Which of the following should be the first
action taken by the nurse?
a. Be aware of one’s own culture
b. Become familiar with traditional practices of the immigrants
c. Try to see things from the immigrant’s viewpoint
d. Learn to speak the language of the immigrant population
ANS: A
Cultural competence is one of the core attributes of public health nurses. Nurses come from
a variety of cultural backgrounds and have their own cultural traditions. Nurses also bring
their biomedical beliefs and values to the practice environment that may differ from the
client’s own beliefs and values. Because nurses recognize their own culture, they are better
able to understand that there are differences among cultures. Being aware of one’s own
culture should be done before completing the other tasks of increasing familiarity with
traditional practices, trying to see things from the other’s point of view, or learning to speak
the language.

TOP: Nursing process: Implementation
MSC: NCLEX: Health Promotion and Maintenance
9. Which of the following statements about race is true?
a. In the United States, children of biracial parents are usually assigned the race of
the father.
b. Ethnicity and race are synonymous terms.
c. Individuals may be of the same race but of different cultures.
d. No social significance is usually placed on race.
ANS: C
It is often a misconception that persons of the same race have the same culture. For
example, African Americans may have been born in Africa, the Caribbean, North America,
or elsewhere and have very different cultures. In the United States, children of biracial
parents are usually assigned the race of the mother. Ethnicity is a contrasting term to race.
Race is a characteristic that allows for some groups to be separated, treated as superior, and
given access to power and other valued resources, while others are treated as inferior and
have limited access to power and resources.
10. A nurse is working with a population that exhibits a large amount of diversity. The nurse
recognizes that skin color of individuals within this population is an example of:
a. multiculturalism.
b. ethnicity.
c. race.
d. culture.
ANS: C
Race is primarily a social classification that relies on physical markers. Multiculturalism is
the blending of diverse cultures. Ethnicity is the shared feeling of peoplehood among a
group of individuals and relates to cultural factors, such as nationality, geographic region,
culture, ancestry, language, beliefs, and traditions. Culture is a set of beliefs, values, and
assumptions about life that are widely held among a group of people and transmitted
intergenerationally.
11. A client shares with the nurse that her grandparents immigrated to the United States from
Germany. Which of the following best describes what she has disclosed?
a. Multiculturalism
b. Ethnicity
c. Race
d. Culture

ANS: B
Ethnicity represents the identifying characteristics of culture, such as race, religion, or
natural origin. Multiculturalism is the blending of diverse cultures. Race is primarily a social
classification that relies on physical markers. Culture is a set of beliefs, values, and
assumptions about life that are widely held among a group of people and transmitted
intergenerationally.
12. A nurse implements nursing interventions considering the uniqueness of the person’s
culture. Which of the following best describes this action?
a. Cultural diversity
b. Cultural knowledge
c. Cultural competence
d. Cultural awareness
ANS: C
Providing care based on the uniqueness of the client’s cultural norms and values is one of
the three guiding principles of culturally competent nursing care. Cultural diversity refers to
the degrees of variation represented among populations based on lifestyle, ethnicity, race,
interest, across place, and place of origin across time. Cultural knowledge refers to the
process of searching for and obtaining a sound educational understanding about culturally
diverse groups. Cultural awareness refers to the self-examination and in-depth exploration
of one’s own biases, stereotypes, and prejudices as they influence behavior toward other
cultural groups.
13. A nurse is unable to provide culturally competent care to a population within the
community. Which of the following is an effect of this type of care?
a. Enhanced communication
b. Increased cost of health care
c. Achievement of health indicators
d. Improvement in client compliance
ANS: B
Care that is not culturally competent may increase health care costs and decrease positive
client outcomes. Communication is inhibited through care that is not culturally competent. It
is not possible to achieve health indicators if culturally competent care is not given. Client
compliance decreases if culturally competent care is not provided.
TOP: Nursing process: Evaluation

14. A nurse is striving to be culturally competent. Which of the following actions would most
likely be taken by the nurse?
a. Respect individuals from different cultures and value diversity
b. Immerse themselves in different cultures
c. Design care for special ethnic groups
d. Give explicit instructions to avoid client decision making
ANS: A
Nurses who strive to be culturally competent respect individuals from different cultures and
value diversity. Immersing oneself in a different culture, designing care for special ethnic
groups, and giving explicit instructions so the client does not have to make a decision does
not demonstrate cultural competence.
15. A nurse wants to obtain information on the alternative methods of health care her
45-year-old female client uses. Who would be the best person to ask about this?
a. The husband of the client
b. A community leader of the ethnic group
c. The client herself
d. The religious leader of the ethnic group
ANS: C
Clients provide a rich source of information about their own cultures. The client would be
the preferred person to collect this information instead of the husband, community leader, or
religious leader.
DIF: Cognitive level: Analyzing REF: p. 154
16. A nurse has experienced a cultural encounter. Which of the following best describes what
has happened?
a. Sharing significant assessment findings with members of a racial minority
b. Visiting the native land of the clients served at a community health center
c. Telephoning the priest at a Hispanic church to discuss the health issues of a client
d. Learning about traditional healing practices from an American Indian client
ANS: D
Cultural encounter refers to the process that permits nurses to seek opportunities to directly
engage in cross-cultural interactions with clients of diverse cultures to modify existing
beliefs about a specific cultural group and possibly avoid stereotyping. Learning about
traditional healing practices is an example of a direct cultural encounter. This occurs when a
nurse engages in cross-cultural interactions. Sharing significant assessment findings
demonstrates the nurse sharing information, not an engagement with the population. When
visiting a native land, there may not be interaction with any other culture. Telephoning a
priest at a Hispanic church does not demonstrate an interaction, but rather the nurse calling
the priest to accomplish a nursing task.

17. A nurse demonstrates cultural desire to provide culturally competent care. Which of the
following actions would be taken by the nurse?
a. Relying on a textbook for information about an ethnic group
b. Bringing a translator to the local community clinic
c. Taking Spanish classes in the evening at a local college
d. Judging others using his or her own cultural values
ANS: C
Cultural desire refers to the nurse’s intrinsic motivation to want to engage in the elements
necessary to provide culturally competent care. The activity that suits the definition of
cultural desire is one that a nurse would want to do instead of being directed to do so,
referring to the intrinsic motivation of the nurse. Relying on a textbook for information,
bringing a translator, and judging others do not demonstrate the definition of cultural desire
as they are not demonstrating the intrinsic motivation of the nurse.
18. To meet a client’s needs, it is sometimes necessary to integrate into the client’s care a
culturally relevant practice that lacks scientific utility. Which of the following best describes
this action?
a. Cultural accommodation
b. Cultural awareness
c. Cultural preservation
d. Cultural repatterning
ANS: A
Cultural accommodation refers to assistive, supportive, facilitative, or enabling nurse
actions and decisions that help people of a particular culture to accept nursing strategies, or
to negotiate with nurses to achieve satisfying health care outcomes. Cultural awareness
refers to the self-examination and in-depth exploration of one’s own biases, stereotypes, and
prejudices as they influence behavior toward other cultural groups. Cultural preservation
refers to assistive, supportive, facilitative, or enabling nurse actions and decisions that help
the clients of a particular culture to retain and preserve traditional values so they can
maintain, promote, and restore health. Cultural repatterning refers to assistive, supportive,
facilitative, or enabling nurse actions and decisions that help clients of a particular culture to
change or modify a cultural practice for new or different health care patterns that are
meaningful, satisfying, and beneficial.

19. A Mexican American mother insists on using special candles to help her daughter’s ear
infection. The nurse asks the mother if she would also give her daughter antibiotics. Which
of the following best describes the action of the nurse?
b. Cultural repatterning
c. Culture brokering
d. Cultural awareness
ANS: A
This means that the nurse supports and facilitates the use of cultural practices with
interventions from the biomedical health care system. Cultural accommodation refers to
assistive, supportive, facilitative, or enabling nurse actions and decisions that help clients of
a particular culture accept nursing strategies or negotiate with nurses to achieve satisfying
health care outcomes. Cultural repatterning refers to assistive, supportive, facilitative, or
enabling nurse actions and decisions that help clients of a particular culture to change or
modify a cultural practice for new or different health care patterns that are meaningful,
satisfying, and beneficial. Culture brokering is advocating, mediating, negotiating, and
intervening between the client’s culture and the biomedical health care culture on behalf of
clients. Cultural awareness refers to the self-examination and in-depth exploration of one’s
own biases, stereotypes, and prejudices as they influence behavior toward other cultural
groups.
20. A nurse supports the use of traditional home remedies in conjunction with Western
medicine to promote healthy behaviors. Which of the following is being demonstrated by
the nurse?
b. Cultural awareness
ANS: C
Cultural preservation refers to assistive, supportive, facilitative, or enabling nurse actions
and decisions that help the clients of a particular culture to retain and preserve traditional
values, so they can maintain, promote, and restore health. Cultural accommodation refers to
assistive, supportive, facilitative, or enabling nurse actions and decisions that help clients of
a particular culture accept nursing strategies or negotiate with nurses to achieve satisfying
health care outcomes. Cultural awareness refers to the self-examination and in-depth
exploration of one’s own biases, stereotypes, and prejudices as they influence behavior
toward other cultural groups. Cultural repatterning refers to assistive, supportive,
facilitative, or enabling nurse actions and decisions that help clients of a particular culture to
change or modify a cultural practice for new or different health care patterns that are
meaningful, satisfying, and beneficial.
DIF: Cognitive level: Analyzing REF: pp. 158-159

21. A city council discusses how former city laws promoted segregation in the community years
ago. Which of the following was being demonstrated when segregation occurred?
a. Prejudice
b. Cultural imposition
c. Racism
d. Stereotyping
ANS: C
Racism is a form of prejudice that occurs through the exercise of power by individuals and
institutions against people who are judged to be inferior in, for example, intelligence,
morals, beauty, and self-worth. Prejudice is the emotional manifestation of deeply held
beliefs about a group. Cultural imposition is the act of imposing one’s cultural beliefs,
values, and practices on individuals from another country. Stereotyping is ascribing certain
beliefs and behaviors about a given racial and ethnic group to an individual without
assessing for individual differences.
22. The nurse labels a patient an alcoholic because of his ethnicity. Which of the following best
describes this action by the nurse?
a. Stereotyping
b. Prejudice
c. Racism
d. Ethnocentrism
ANS: A
Stereotyping is ascribing certain beliefs and behaviors about a given racial and ethnic group
to an individual without assessing for individual differences. Prejudice is the emotional
manifestation of deeply held beliefs about a group. Racism is a form of prejudice that occurs
through the exercise of power by individuals and institutions against people who are judged
to be inferior in, for example, intelligence, morals, beauty, and self-worth. Ethnocentrism is
the belief that one’s own cultural group determines the standards by which another group’s
behavior is judged.
23. A nurse advocates and intervenes between the health care system and the client’s cultural
beliefs on behalf of the client. Which of the following best describes the nurse’s action?
b. Culture brokering
ANS: B

Culture brokering is advocating, mediating, negotiating, and intervening between the
client’s culture and the biomedical health care culture on behalf of clients. Cultural
accommodation refers to assistive, supportive, facilitative, or enabling nurse actions and
decisions that help clients of a particular culture accept nursing strategies or negotiate with
nurses to achieve satisfying health care outcomes. Cultural preservation refers to assistive,
supportive, facilitative, or enabling nurse actions and decisions that help the clients of a
particular culture to retain and preserve traditional values, so they can maintain, promote,
and restore health. Cultural repatterning refers to assistive, supportive, facilitative, or
enabling nurse actions and decisions that help clients of a particular culture to change or
modify a cultural practice for new or different health care patterns that are meaningful,
satisfying, and beneficial.
24. A nurse believes that the best treatment for illness is the use of Western medicine and
alternative therapies should not be used for healing. Which of the following best describes
what has happened?
a. Ethnocentrism
b. Cultural imposition
c. Racism
d. Stereotyping
ANS: A
Ethnocentrism is the belief that one’s own cultural group determines the standards by which
another group’s behavior is judged. Cultural imposition is the act of imposing one’s cultural
beliefs, values, and practices on individuals from another culture. Racism is a form of
prejudice that occurs through the exercise of power by individuals and institutions against
people who are judged to be inferior on the basis of intelligence, morals, beauty, inheritance,
and self-worth. Stereotyping is ascribing certain beliefs and behaviors about a given racial
and ethnic group to an individual without assessing for individual differences.
25. The tendency to ignore all differences between cultures and to act as though the differences
do not exist is defined as:
a. cultural conflict.
b. culture shock.
c. cultural blindness.
d. cultural imposition.
ANS: C

Cultural blindness occurs when people state that everyone is treated the same, regardless of
their cultural orientation. Cultural conflict is a perceived threat that may arise from a
misunderstanding of expectations when nurses are unable to respond appropriately to
another individual’s cultural practice because of unfamiliarity with the practice. Culture
shock is the feeling of helplessness, discomfort, and disorientation experienced by an
individual attempting to understand or effectively adapt to a cultural group whose beliefs
and values are radically different from the individual’s culture. Cultural imposition is the act
of imposing one’s cultural beliefs, values, and practices on individuals from another
country.
26. A nurse resigns from a position in a hospital to accept a job in a community setting. After
starting the new job, the nurse feels helpless and confused, wondering if this was the right
career choice. Which of the following terms best describes how the nurse is feeling?
a. Cultural conflict
b. Cultural relativism
c. Culture shock
d. Culture brokering
ANS: C
Culture shock can happen to individuals within their own culture when they are having
experiences such as starting a new job or career. Culture shock is brought on by anxiety
from losing familiar signs and symbols of social interaction. Feelings associated with
culture shock are helplessness, discomfort, and disorientation. Cultural conflict is a
perceived threat that may arise from a misunderstanding of expectations when nurses are
unable to respond appropriately to another individual’s cultural practice because of
unfamiliarity with the practice. Cultural relativism recognizes that clients have different
approaches to health, and that each culture should be judged on its own merit and not on the
nurse’s personal beliefs. Culture brokering is advocating, mediating, negotiating, and
intervening between the client’s culture and the biomedical health care culture on behalf of
clients.
TOP: Nursing process: Evaluation
27. A client comes into the clinic and tells the nurse he goes to an acupuncturist for pain. The
nurse says he should take pain medication instead. Which of the following best describes the
action taken by the nurse?
a. Cultural conflict
b. Cultural blindness
c. Cultural relativism
d. Cultural imposition
ANS: D

This is an example of cultural imposition—the act of imposing one’s cultural beliefs, values,
and practices on individuals from another culture. Cultural conflict is a perceived threat that
may arise from a misunderstanding of expectations when nurses are unable to respond
appropriately to another individual’s cultural practice because of unfamiliarity with the
practice. Cultural blindness occurs when people state that everyone is treated the same,
regardless of their cultural orientation. Cultural relativism recognizes that clients have
different approaches to health, and that each culture should be judged on its own merit and
not on the nurse’s personal beliefs.
28. Hispanics tend to believe that the needs of the family take priority over those of the
individual. Which of the following types of cultural variations is being demonstrated?
a. Communication
b. Personal space
c. Social organization
d. Environmental control
ANS: C
Social organization refers to the way in which a cultural group structures itself around the
family to carry out role functions. Communication is the means by which culture is shared
(verbal and nonverbal). Personal space is the physical distance between two individuals
during an interaction. Environmental control refers to the person’s relationship with nature
and to plan and direct factors in the environment that affect them.
29. In the Vietnamese culture, individuals may focus on wishes and memories of their ancestors
and look to them to provide direction for current situations. Which of the following types of
cultural variations is being demonstrated?
a. Communication
b. Personal space
d. Perception of time
ANS: D
Perception of time is the duration or period between successive events, where some cultures
assign greater or lesser emphasis to events that occur in the past, present, or future.
Communication is the means by which culture is shared (verbal and nonverbal). Personal
space is the physical distance between two individuals during an interaction. Social
organization refers to the way in which a cultural group structures itself around the family to
carry out role functions.

30. Asians may perceive illness as disharmony with other forces and that medicine is only able
to relieve the symptoms rather than cure the disease. They may look to naturalistic solutions
and acupuncture to resolve or cure health problems. Which of the following types of cultural
variations is being demonstrated?
a. Communication
b. Personal space
d. Environmental control
ANS: D
Environmental control refers to the ability of individuals to control nature and to influence
factors in the environment that affect them. Communication is the means by which culture is
shared (verbal and nonverbal). Personal space is the physical distance between two
individuals during an interaction. Social organization refers to the way in which a cultural
group structures itself around the family to carry out role functions.
31. Research has shown that Asian men tend to have a greater sensitivity than white Europeans
to codeine, and they experience significantly weaker effects from the drug. Which of the
following types of cultural variations is being demonstrated?
a. Biological variations
b. Personal space
d. Perception of time
ANS: A
Biological variations are the physical, biological, and physiological differences that exist
between racial groups and distinguish one group from another. Personal space is the
physical distance between two individuals during an interaction. Social organization refers
to the way in which a cultural group structures itself around the family to carry out role
functions. Perception of time is the duration or period between successive events, where
some cultures assign greater or lesser emphasis to events that occur in the past, present, or
future.
MULTIPLE RESPONSE
1. A nurse is planning a refugee outreach clinic at the neighborhood health center. Which of
the following considerations should be made by the nurse in order to provide culturally
competent care? (Select all that apply.)
a. Their own background, beliefs, and knowledge may be significantly different from
those of the people receiving care.

b. Language barriers may interfere with efforts to provide assistance.
c. Certain risk factors may be present for a given population.
d. Certain groups may use nontraditional healing practices.
e. Introduction of the American culture will be an important part of the encounter.
ANS: A, B, C, D
When working with immigrants, it is important to be aware of one’s own beliefs while
realizing that language barriers may exist, that different populations experience different
risk factors and illnesses, and that nontraditional healing practices may be used. It would not
be appropriate to impose the American culture into the encounter.
TOP: Nursing process: Planning
2. A nurse will be using an interpreter during a client encounter. Which of the following
considerations should be made by the nurse? (Select all that apply.)
a. It is appropriate to use family members as interpreters.
b. Written materials should be available in the client’s primary language.
c. Observe the interpreter’s gestures to assure client understanding.
d. The gender, age, and educational level of the interpreter should be evaluated.
e. The nurse should face the interpreter when speaking.
ANS: B, D
Family members should be used with caution. The client’s gestures and nonverbal messages
should be observed to assure understanding. Written materials should be available in the
client’s primary language. The gender, age, educational level, socioeconomic status,
religion, and dialect should all be considered when selecting the proper interpreter. The
nurse should face the client during the dialogue, not the interpreter.
DIF: Cognitive level: Applying REF: p. 149 (How to Box)
TOP: Nursing process: Planning

Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:

templom küszöbén ki nem lépett a nélkül, hogy a perzselybe egy
darab pénzt ne bocsátott volna.
Török Bálint hátramaradt, hogy a lelkészekkel és a kurátorokkal
beszéljen.
– Hallják kegyelmetek. Én katona ember vagyok. Lelki dolgokhoz
nem értek. Kis káté, nagy káté az én kezemben nem forgott. Eddig a
kegyelmetek rituáléjában semmi megbotránkozni valót nem találék.
Azonban én senkinek nem hiszek, mint a saját fülemnek és
szememnek. Itt jön harmadnapra a feltámadás ünnepe, majd akkor
a magam templomában fogom végig hallgatni a misét s a szerint
fogok itéletet tartani, a hogy a külömbséget megtalálom.
– «Erős várunk nekünk az Isten!» monda rá Bálint lelkész; és
azonkívül semmi egyebet nem szólt.
Husvét vasárnapján aztán Török Bálint jó korán felkelt: felölté az
ünneplő köntösét s csak várta, hogy majd beharangoznak. Azonban
a harangok csak nem szóltak, pedig már haza kellett kerülniök
Rómából.
Mikor aztán a templomba menetel órája eljött, csak fölkerekedék
a hadnagyaival és a legényfiaival együtt, s elballagott a két tornyu
templomig. Nagy csodálkozva tapasztalá, hogy senki sem tart vele az
utczán a lakosságból. A templom kettős ajtaja be volt zárva; a
hozzávezető lépcsők közül kinőtt a fű, s még csak egy koldus sem ült
a lépcsőkön, husvét vasárnapján. Csak az öreg sekrestyés
gunnyasztott a sekrestyeajtóban egymagában.
– Mi dolog ez? kérdezé Török Bálint az egyházfitól. Hát kivesztek
a hivek Debreczenből? Vagy talán nincs pap többé a városban, a ki
az Isten igéjét hirdesse?
– Nem vesztek biz azok ki, kegyelmes uram, mondá az egyházfi.
Pap is van, veres öves, arany keresztes. Hanem a mióta az apátur
kihirdette a pápa ő szentsége bulláját, János király
excommunikáltatásáról: azóta a mi templomunk be van zárva.

– Hol lakik az apátur?
A sekrestyés elvezette az új patronust a parochiához, a mi szép
téglából rakott épület volt: a hogy a levedlett vakolat elárulta, a mi
ott hevert eltakarítatlanul a fal tövében, még pedig régecskén, mert
már az árva csalán is felverte.
– Hogy hagyhatják ilyen árván a plébánuslakot? kérdé az
egyházfitól a földesúr.
– Nem az én dolgom, instálom alásan, szabadkozék a
templomszolga. Én csak az udvaron, a kertben pepecselek.
Nála volt a paróchia utczaajtajának a kulcsa is: ő nyitotta fel az
ajtót Török Bálint előtt. Ez is feltünt a vitéz úrnak.
– Hát aztán mikor ki akar jönni a főtisztelendő úr a házból, hogy
nyitja ki az ajtót?
– Nem jön az ki, instálom alásan, soha az utczára.
– Talán a köszvény bántja a lábát?
Török Bálint belépett az ajtón; több embert nem bocsátott be a
templomszolga: bezárta maguk után az ajtót. Aztán egy oszlopos
tornáczon vezette végig a főurat, a melyből egy derékban kettéváló
ajtó vezetett a konyhába: annak a felső része nyitva volt.
– Most tessék egy cseppet patzientálni magát a spektábilisnek, a
míg bejelentem a reverendissiménél.
Addig ott hagyta a főurat a konyhában állni.
Török Bálint megjegyzé, hogy a pestesen nem ég tüz. Husvét
vasárnapján nem készülnek főzéshez a plébániában! Se szakácsné,
se macska a konyhában.
Kevés vártatva kijött az egyházfi s jelenté, hogy «dignetur
besétálni illustrissimének, reverendissime elfogadja».

S felnyitotta előtte a szobaajtót, a mi lepedővel volt letakarva a
legyek ellen.
A szobának remetei egyszerüségű butorozata volt. Egy triptica,
egy házi oltár volt az egész disze.
Másformának képzelte Török Bálint a debreczeni plébánost.
Domború, jól táplált termetű, piros ábrázatú plébánosokkal szokott ő
találkozni eddigelé mindenütt, a helyett látott festetlen fenyőfa asztal
mellett, kartalan szalmaszéken ülve egy szikár, csontváz alakot:
kopott, paszomántnélküli fekete talárban, a derekán levő vörös öv is
szinét hagyta, mintha már a viselőjével együtt huzamosb időt töltött
volna a kriptában. Az arcza sovány volt, aszú, sápadt, redőtlen,
szemöldökcsontjai kiülők, sűrű fekete szemöldökökkel; de beesett
szemeiben életerő lobogott: nagy sima homlokán csak egy redő volt,
hosszában a két szemöld között; egyenes orra, vékony,
összeszorított ajkai, előre nyuló kétfelé osztott álla az akaraterő és a
zelozitás kifejezését egyesiték ez arczon.
Nem állt föl a belépő előtt. Egy nagy könyv volt az asztalán, azon
tartotta a kezét, és abba nézett.
– Benedicat Deus! üdvözlé a plébánost a főúr.
Az úgy tett, mintha nem látna, nem hallana semmit.
– Christus resurrexit!
Még azt sem hallotta meg.
Akkor oda lépett hozzá Török Bálint, megfogta a kezét és
megcsókolta azt. A plébános fogta a selyem öve csücskéjét s
letörülte vele a csók nedves nyomát a kezéről. Azzal keresztet vetett
magára, halkan mormogva: «minden jó lélek dicséri az Urat» s csak
azután fordult a főur felé.
– Ki vagy? Mit akarsz?
É

– Reverendissime páter. Én vagyok Enyingi Török Bálint,
Debreczen város új földes ura. Főtisztelendőséged üdvözlésére
jöttem.
– Kinek a kegyelméből vagy te Debreczen földes ura?
– János királyéból.
– Ilyen király nincsen.
– De már megbocsásson, szent atyám. Én magam jelen voltam
János királynak a koronázásán, Székesfehérvárott, a holott az
esztergomi primás az angyali koronát a fejére tette, én vittem előtte
az ország almáját.
– Én pedig ott voltam, a hol ezt a koronát a fejéről levették, a hol
a szent chrysmát a homlokáról ledörzsölték! Én hirdettem ki az
anathemát, melylyel VI. Kelemen pápa ő szentsége Zápolya Jánost
excommunikálta, a miért, hogy az kezet csókolt az Antichristusnak
Mohács vérmezején, s szövetséget kötött a kereszténység
ősellenségével, a török szultánnal. Itt a debreczeni nagytemplomban
olvastam fel a szent atya bulláját, a «perhorrescunt animæ» bullát. S
azóta Zápolya János nem király.
– Hát én nem bánom: tartsa főtisztelendőséged Zápolya Jánost
királynak, vagy ne tartsa, de én valósággal Török Bálint vagyok,
Debreczen földes ura, s engem Kelemen pápa nem excommunikált.
– Téged is excommunikált! Mint valamennyi hiveit Zápolyának, a
kik ő hozzá ragaszkodnak. És te sem vagy már Enyingi Török Bálint.
Az voltál, a míg becsületes keresztény voltál, a míg a keresztény
királyt szolgáltad, a míg a hitetleneket paskoltad: addig minden
kathedrában imádkoztak érted; de a mióta megrontottad a hitedet,
nem vagy többé Török Bálint; hanem Valentinus Turcus de eadem:
valóságos török, muzulmán, istentagadó, pokol szolgája, ördögök
adeptusa, Belzebub czimborája. Téged is sújt az anathema ex
consequentia.

– De szent atyám! Hiszen tisztelendőségedet Czibak Imre püspök
tette meg apáturnak, a kit szintén János király nevezett ki
püspöknek, még pedig azután, hogy az excommunicatio érte.
– De Czibak Imre nem is volt soha hive Zápolyának, mindig
cserben hagyta. Tokajnál is elhagyta, Budán is elárulta. Szivében
mindig a keresztény király hive volt. Ezt neked, ha Török Bálint vagy,
nagyon jól kell tudnod. Azért én elfogadhattam Czibak suprematiáját
in ecclesiasticis. De nem fogadom el Fráter Györgyét: a mostani
magamondja püspökét. Menjen ő Zápolyának a kályháját füteni. Ki
erősítette meg a püspökségében? A sztambuli főmufti? Még én
hozzám pásztorlevelet mer irni, a Jézus nevében! Mért nem ir
Mahomed próféta nevében? Pogány vagy, királyoddal, püspököddel
együtt! Apage satanas!
– Hát hagyján! Legyek én pogány; de a debreczeni közönség igaz
hivő katholikus keresztény: ennek a népnek tartozik vele
tisztelendőséged, hogy a Megváltó feltámadásának napján a
templomot megnyittassa előtte s az isteni tisztelet malasztjában
részesítse.
– Ne taníts te engemet a kánonokra, publikánus! Ez nem
excommunicatio medicinalis, hanem excommunicatio mortalis,4) a mi
Zápolya János fejére lesujtatott. Ez feloldja a jobbágyot az ura iránti
engedelmesség alól, eltiltja a fiut az apa iránti tisztelettől, s ha egy
város közönsége tovább is megtartja a hűséget az excommunikált
fejedelem iránt, maga is anathéma alá esik. És mindaddig, a mig
Debreczen városa tornyaiból le nem dobatja a Zápolya-czimeres
zászlókat, nem fognak a harangok megszólalni a toronyban, nem fog
a templom ajtaja megnyilni, nem lesz se ünnep, se bucsújárás.
Kereszteletlen maradnak az újszülöttek, temetetlen a halottak,
összekötetlen a mátkapárok. És a szentképek megfosztatnak
csodatevő erejüktől. Ez így tart mind azóta, hogy én az anathémát
kihirdettem. Én markomba zárva tartom a mennyei malasztot. Ez a
kemény nyaku nép azzal tromfol vissza, hogy megtagadja tőlem a
dézsmát, a párbért, a világi javakat, a temporaliákat. Én évek óta

úgy élek itt, mint Illés próféta a pusztában: – még ugyabban! Mert
nekem a holló sem hord kenyeret. Abból táplálkozom, a mit a kertem
és az udvarom terem. Ide nézz! És lásd meg, hogy mi a husvéti
lakomája a debreczeni apátplébánosnak!
Azzal kihúzta az asztala fiókját s kivett belőle egy cserép tányért.
Abban volt három tojás és egy fekete retek.
– Ez a debreczeni apáturnak mindennapi eledele, s az ő
kalendáriumában nincsen ünnep! Nincs páska! A míg a nép meg
nem töri kemény szivét s a keresztény király hűségére nem tér.
Török Bálint meg volt rendülve. Ez a pap, a ki a kánon és hitelvek
iránti hűségért önmagát is ily kástélyozásnak veti alá, ez a pap egy
hatalom!
– Engedje meg, szent atyám, hogy közbenjárója lehessek az
egyház és a közönség kibékülésének.
– Hasztalan fárasztod vele magadat! Ha eddig megálltam
szigoruan az én törvényem mellett, ezután könnyebben megállok.
Eddig tudtak magukon segíteni a filiszteusok. Itt voltak nekik a
veresbarátok. Méltó satellesei a derék János királynak! Belzázár az ő
Bál papjaival! Azokat meg lehetett világi javakkal vesztegetni. Azok
tartottak ünnepet, kereszteltek, temettek, eskettek: a pápai
anathema ellenére. Utol is érte őket az ég boszuja. Ime, a saját
czimboráik kihordták őket a városból. Most azután husvét ünnepén
nincs templom, nincs harangszó Debreczenben. Ez az Isten itélete
fölöttetek. És én összeszorítva tartom a kezemet és ki nem nyitom
azt áldásra mind addig, a míg titeket, pogányokat ki nem vernek e
város falain kívül. Ez volt az utolsó szóm. Most távozz innen. Itt az
én templomom: az én oltárom. Egyedül fogok misét tartani az oltár
előtt a szobámban, s itt se farizeusnak, se filiszteusnak nincsen
helye.
Az a sovány csontalak úgy magaslott fel az erős hadverő vitézzel
szemben, hogy ez verve érezte magát.

Farizeusnak, filiszteusnak nevezték szemtül-szembe!
A pap csengetett az egyházfinak s meghagyta neki, hogy hozza
elő a misemondó öltönyét. Azzal hosszú, száraz kezét eltiltó mutató
ujjával Török Bálint felé kinyujtva, kemény hangon mondá:
– Procul este profani! A mai prédikáczió textusa: «Jézus pedig
fogá a kötelet és kikorbácsolta vele a templomból a kufárokat!»
Fugias cacodæmon!
Török Bálint büszke, makacs lelkű ember volt. Sohasem türte el a
megbántást, bizonyítja ezt gyakori elpártolása hol az egyik, hol a
másik királytól. Püspökökkel is vivott ő már harczot. Nem türte el azt
a megszégyenítést. Sietett ki a parochiából.
A kulcs benne volt az ajtózárban: kimehetett.
A piaczon már több polgár gyülekezett össze, azok között volt
nemzetes Sike uram is, a városbiró.
– Kegyelmességed számára egy levél érkezett kengyelfutóval
Nagyváradról. Mondá a biró Török Bálint elé járulva, levett süveggel.
A főur megismeré a pecséten a püspökség czimerét. Felbontá a
levelet s elolvasá. Fráter György irta, így szólt az irás:
«Kegyelmes főkapitány úr! – Ámbátor ő felsége velem nem közlé
kegyelmességed kineveztetését Debreczen város földes urává, mi
pedig engemet, mint főkincstartót, a kire a donatiók tartoznak
megilletett volna: mégis tudtomra esvén ez a dolog, sietek
kegyelmességednek a szükséges informátiókat citocitissime utána
küldeni. Miután kegyelmességednek a refractáriusok és
schismaticusok ügyének elintézése köttetett szivére a király által,
szükségesnek tartom kegyelmességeddel e veszedelemnek a
kutforrását megismertetni. Hogy Debreczenben a hitszakadás
termőföldre talált, annak az eredete ott keresendő, hogy VII.
Kelemen pápa anathemája a Czibak püspök által installált
apátplébánus által kihirdettetvén, excommunicatio óta a főtemplom
zárva tartaték s minden egyházi szertartás felfüggesztetett. A

debreczeni apátplébánus pedig egy erőslelkü anachoreta, a kit se
világi javadalmakkal, se fenyegetésekkel meglágyítani nem lehet. De
lehet igen is helyes okokkal és felvilágosításokkal. Jelenleg új pápa ül
a római szent széken, III-ik Pál, a ki János király iránt sok jó akaratot
tanusít. Követünk Frangepán Ferencz, kalocsai érsek, Károly császár
után járva Nápolyba, egyuttal utasított, hogy a Vatikánban
eszközölje ki az elődje által kibocsátott excommunikáló bullának
visszavonatását. Frangepán már útban van hazafelé s mint előresiető
kengyelfutóm által értesültem, magával hozza a kivánt absolutiót és
tökéletes amnestiát. – Azért ime szájába rágom kegyelmességednek,
hogy mely okokat hozzon fel a debreczeni apátplébánus előtt, hogy
őt a schisma terjedésének véget vető egyházi tilalom
megszüntetésére s a templomnak a nagy ünnepek alatti
megnyitására rábirja. – Legelőször is tudassa vele kegyelmességed,
hogy III. Pál pápa mind Frangepán érseket, mind a többi János
király által kinevezett püspököket, azok között alázatos személyemet
is egyházi méltóságaikban megerősítette s János király fejéről az
anathemát visszavette. – Jól tudom, hogy erre az anachoreta azt
fogja felelni, hogy János király azért még is a hitetlenek
szövetségese s a kereszténység ellenségeinek barátja: erre felelje
kegyelmed neki azt, hogy sokkal inkább ellensége a római pápának
Károly császár, mint Szolimán szultán; mert csak nem rég
ostromolták meg Károly császár hadai Rómát, a pápát is futni
kényszeríték s a Vatikánt és a Szent-Péter templomát kirabolták, és
így gonoszabbul cselekedtek a törököknél. Minden esetben pedig
erőltesse meg kegyelmed vasból levő derekát meghajlásra az
apátplébánus előtt s a mit előtte mond, mondja fiui alázattal és
proselytai áhítattal; mert a hitbuzgóság, még ha túlságba vetemedik
is tiszteletreméltó s kétszeresen az a mostani hitetlen korban.
A ki egyébiránt maradok kegyelmességednek, pásztori áldásom
mellett stb. stb…»
A dölyfös főurat ez a levél épen ellenkező indulatba sodorta, mint
a milyenre az indítva volt. Most már nem csak az apáturra volt
dühös; de még jobban a püspökre.

– Ez a barát! Ez a mezítlábos, faczipős monachus! Még én
utánam instructiókat küldöz, hogy azokhoz tartsam magamat! Még
aprehendál érte, hogy a király nem kérdezte meg elébb ő tőle, valjon
kegyeskedik-e beleegyezni, hogy én Debreczen földes ura legyek!
Szájamba rágja, hogy mit mondjak, mint a szeksta gyereknek az
egzamenti gratulacziót. S most én menjek vissza szép alázatosan a
plébánushoz, a ki csaknem kivert a szobából, azzal a szóval, hogy
kérem alássan, elfelejtettem valamit megmondani s akkor beszéljek
neki Frangepánról, III. Pál pápáról, Károly császárról egy czifra
mesét, a minek se fülét, se farkát nem birom. – Eb ura fakó! – Ha ti
pap urak gubanczra fojtottátok a texturát: majd leszek én Nagy
Sándor, a ki azt kettévágom! S azzal odaadta az apródjának a
püspök levelét, hogy takarítsa el.
– Van-e kendteknél a templomajtót felnyitó kulcs? kérdezé a
birótól.
– Igenis, nálunk áll a kulcsok mássa, hogy tűzi veszedelem
idején, a kitől az Isten őrizzen bennünket, a harangokat
félreverhessük.
– No hát nyittassa fel kend a templomot és huzassa meg a
harangokat. Három verset huzasson, a hogy ünnepnap szokás!
Azután Török Bálint a fiát, Jánost elküldé a kolostorhoz, egy
csoport alabárdos kiséretében azzal a peremptorius parancsolattal,
hogy Bálint uraimék az isteni tiszteletet addig meg ne kezdjék, a míg
ő engedelmet nem ád rá.
A harangszó egyszerre felzavarta az egész várost. Évek óta
nélkülözött drága hang volt ez. Évek óta nem hivta a harang az
élőket, nem siratta el a halottakat, nem törte meg a villámokat, a
hogy a körirata szólt: «vivos voco, mortuos plango, fulgura frango».
Minden utczából özönlött a nép a nagy piaczra. Csak a férfiak: az
asszonyt, gyermeket otthon hagyták. A «debreczeni szem» előre lát!
Zürzavart sejtettek a harangozás mögött. A néptömeg egészen
ellepte a roppant nagy fahidat, mely Debreczen piaczát végtül-végig

beboltozva tartá. A templomba azonban még nem mehetének be,
mert annak az ajtaja zárva volt.
Mikor aztán a harmadik verset is elzúgták a harangok, Török
Bálint előhozatta a templomi zászlókat, a főpapi baldachint, a
csengetyűket és a nyeles lámpásokat s azokat processióval odaviteté
a parochia elé.
E közben odaérkezék hozzá Bálint Áron tiszteletes uram, kezében
a bibliával, s bátor lélekkel megállva a földes úr előtt, számon kérte
tőle, mi okból parancsolá meg, hogy az ő hivei az ünnepi
ájtatosságot meg ne kezdjék?
– Majd megtudják kendtek! volt rá a rövid válasz. Most álljanak
félre, maradjanak oldalvást veszteg!
Akkor odament a parochia elé levett sisakkal, s féltérdét
meghajtva az apátur ablaka előtt, ujja hegyével bekopogtatott az
ablakán: a nép mind letérdelt körülötte.
– Reverendissime páter! Szólt be az ablakon a főur. Egész
Debreczen városa hiveinek nevében, kérlek téged, alázatosan
supplicálva: öltsd fel a te casuládat, tedd fel a te infuládat, vedd
kezedbe a pásztorbotot és jőjj fel a mi templomunkba, Krisztus
urunk dicsőségét hirdetni, a hivek lelkét malaszttal eltölteni.
Semmi válasz nem jött rá.
Akkor a főur fölállt a térdéről, leverte róla a port, feltette a fejére
a sisakját, felhúzta a harczi keztyüjét s ezzel a vaskeztyüs ököllel
zörgeté meg a főpap ablakát, harsány hangon hiáltva:
– A király nevében! Én! Enyingi Török Bálint! Magyarország
főkapitánya, János király teljes hatalmú biztosa! mondom és
meghagyom te neked, az Egyház szolgájának s a király
alattvalójának, hogy jőjj elő és teljesítsd a te pásztori kötelességedet
a szentegyház ceremoniái szerint! Nec secus facturus!

Erre a felhivásra kitárult az ablak s megjelent abban az apátur,
teljes ornátusban, fején az infulával. Kezében tartá a pápai
anathemát, s újból felolvasta azt, csengő, messzehangzó szóval;
átokverő kezeit kiterjesztve a sokaság fölé.
«Singulis et omnibus anathema esto!»5)
Azzal ismét bezárult az ablak.
Ekkor Török Bálint odafordult Bálint Áron lelkészhez s megfogva
annak a jobb kezét, így kiálta:
– A király nevében! Én, Enyingi Török Bálint, átadom te neked és
a Melanchton hitvallást követő hiveknek ezt a két tornyú templomot.
Hirdesd benne te az Ur igéjét. És legyen mátul fogva ez a templom a
te ekklezsiádnak a szentegyháza.
Azzal maga kezénfogva vezette fel a nagy templom lépcsőin a
prédikátort.
És az egész összegyült nép tódult utána. Úgy hogy még a
zászlókat őriző strázsának sem maradt künn senki: azokat oda
támogatták a templom falához.
Csak a férfiak voltak ottan. Azokkal telt meg a templom. S mikor
ez a négyezer férfi rá zendítette a zsoltárt abban a viszhangos nagy
templomban, teljes szívből és tüdőből: ez a rémzengés magát a
főurat is magával sodorta.
Gyönyörüek a katholikusok zsolozsmái, azok az áhitat keltő lágy
olasz melódiák, a Beata Virgóról, az Agnus Deiről, a dicsőült
szentekről, angyali hangok harmoniájával vegyülve, közbe a
csengetyűk szólnak, oböék, hegedük zengedeznek! De a kálvinista
zsoltár dallama egy riadó, egy harczi ének, Clemens Marot franczia
rithmusaira, a mely ostromolva tör fel az égbe, a boszuálló erős
Jehovához kiáltva! Mikor négyezer férfi hangoztatja egy szivvel és
szájjal:

«Te Benned biztunk elitől fogva!
Uram, Téged tekinténk hajlékunknak,
Mikor még hegyek és vizek nem voltanak,
Mikor sem ég, sem föld nem volt formálva.
Te voltál és vagy igaz Isten!
És Te megmaradsz minden időben!»
A zsoltárt ülve énekelték a népek: a hogy szokták a kálvinista
imaházakban. Az utolsó vers is elfogyván azonban, egyszer csak a
kántor rázendíté az orgonaszót odafenn a pompás aranyozott
chorusban, s a «veni sancte Spiritus» melodiáját kezdte el játszani, s
fenn a karban megszólalt a diákok éneke, összehangzó harmoniával.
Ez is olaszjellegű ária, mint a katholikus ritusé.
Az első hangjaira e zsolozsmának az egész gyülekezet felállt, s
úgy hallgatá az éneket.
De nem az eddig hallott latin szöveget, hanem a nemzet nyelvén
megérthetőt.
«Jövel Szent Lélek úr Isten
Töltsd bé lelkeinket épen.
Mennyei szent ajándékkal,
Szivbéli szép tudománnyal,
Melynek hatalmas ereje
Lelkeket vezető hitre
Lelkesítsen sok népeket!
Kik, mondván így énekeljenek:
Halleluja! Halleluja!»
A halleluját az egész nép dörgő szózata visszhangozá, hogy a
boltozat zenget bele.
Azután felment Bálint Áron a kathedrába és beszélt Jézusról, a
szeretet vallásáról, a Megváltó szenvedéseiről, kínhaláláról,
feltámadásáról, isteni felmagasztaltatásáról. Bölcsen összeköté az
Isten fiának feltámadásáról szóló hitágazatot a magyar nemzet

feltámadásában vetett hittel: lelkére kötvén a gyülekezetnek, hogy a
világ minden népei között bizonyára legnagyobb ösztöne lehet a
magyarnak abban, hogy Krisztus halála és feltámadása igaz voltában
saját nemzetének kínhalála s dicső feltámadása példáját lássa és
kövesse.
Az egész férfi sereg sirt. Hát hogy ne sirna a szegény magyar,
mikor hazája megostoroztatásáról, eltemettetéséről, feltámadásáról
beszélnek előtte? Talán még a mai kor férfiai is sirnának azon!
Maga Török Bálint is sűrűen zokogott, még a fiát is biztatta: «ne
szégyeld fiam! Jézus vére hull a férfi szeméből! Jézus vért sirt mi
érettünk».
S mikor a prédikáczió után az Úr vacsorájára került a sor, Török
Bálint az első volt, a fiával együtt, a ki odajárult az úr asztalához s
elfogadá kettős alakban a szent sakramentumot. Kenyér és bor,
melyet a lelkész osztott: «Vegyétek, egyétek, ez az én testem».
Másnap, húsvét hétfőjén ismét megszólaltak a harangok,
megnyiltak a templomajtók: most már a nők és gyermekek is
feljövének, hozták magukkal a zsoltáros könyvet, rozmaringszálat
téve bele. Délután ismétlődött mind a két napon az ájtatoság.
A harmadik napon, húsvét keddjén, megint megülték az ünnepet.
Ezuttal az Úr vacsoráját Török Bálint uram által ajándékozott
aranykelyhekből és ezüst tálakról szolgáltatták. Isteni tisztelet után
pedig Bálint Áron uram kathekizálást tartott, a hivek közöl
kiszemeltektől kikérdezve, mit tartottak meg emlékezetükben a
meghallgatott prédikácziókból?
Délután pedig a város tanácsa nagy emmaust tartott a nép
számára: ökröket süttettek, bort folyattak a mezőn s szabadon
bocsáták az igreczeseknek a virginálást, de a tánczolást tilalom alá
veték, mint a melyet Melanchton elmélkedései a bünök bölcsőjének
neveznek.

A negyedik nap pedig szerdai nap lévén, úgymint munka napja: a
biró uram meghagyásából felgyülekezének a nagy piaczra az ácsok,
kőmüvesek és talyigások s hozzá látának a munkához.
Elébb leszedték a zsindelyt és léczeket a parochia tetejéről,
azután a gerendákat: meg volt parancsolva mindeniknek, hogy egy
szót a száján ki ne bocsásson. Nagy némaság közt felszedték a
padozatot, a szarufákat és szelemenfákat, azután téglát tégla után a
falból; s valamennyit áthordták az átellenben levő Kiss Péter uram
telkére, ki azt önkényt felajánlá lelkészi laknak a prédikátor számára.
S eként szépen csendesen eltakarították az egész házat a szigoru
főpap feje fölül, a nélkül, hogy őt magát egy illetlen szóval
megbántották volna. (Debreczen krónikáiban ismételve megtaláljuk
ezt a szokást: a házat elhordani valakinek a feje fölül, a kit különben
egy szóval sem akarnak megbántani.)
Jó Török Bálint pedig megköté a szerződést birák uraimékkal, a
melylyel minden részről meg valának elégedve.
Akkor aztán levelet irt a királynak, tudatva vele, hogy
Debreczenben a nagy vallási villongásnak bölcsen és okosan véget
vetett; az előljáróságot a király iránti hódolatra megtérítette.
Debreczen város ötszáz tulkot küld ajándékba a királynak a hadai
élelmezésére, s kétszáz huszárt állít ki teljesen felszerelve a saját
költségén, a kiket nehány nap múlva maga fog a király elé fölvezetni
a főkapitány.
Ennek a levélnek az elvitelét pedig rábizták a legjobb postára, –
kire is bizták volna másra, mint a már minden utakban járatos
bakterre, a ki már egyszer vitt fel izenetet János királyhoz. A
küldöncz ezuttal annál is könnyebben ráismert a királyra, mert az ez
alkalommal, szép igazgyöngyökkel kivarrott süveget viselt a fején,
míg a körüle levő urak levett süveggel álltak, kivéve a püspököt, a
kinek volt egy bársony kapuczium a tarkóján.
Mikor a király Török Bálint levelét olvasta, nagy örömre gerjedt.

– Ez aztán az én emberem! Ilyen az én Török Bálintom! Tudtam
én azt! «Veni, vidi, vici!»
Azzal odanyujtá Fráter Györgynek is a levelet; dicsekedve.
Fráter György bele sem nézett a levélbe; vállat vont rá.
– Órrol az öreg: súgá a király Verbőczynek. Nem szereti, hogy
Török Bálint valamit helyesen csinált, s hogy azt az ő tudta nélkül
sütöttük nyélbe.
Aztán (ismerve már az emberét) tréfásan szólítá meg a levél
hozóját.
– No hát, Okos Ferkó! Mondsza csak, mit csinált Török Bálint
főkapitány Debreczen városában?
– Hát biz ő kelme azt csinálta, hogy kálomistává tette az egész
várost és maga is kálomistává lett.
Hah! Mekkora kaczagás támadt erre a bolondériára! A király a
vékonyait fogta a két tenyerével nevettében.
Ilyen bolondot csak az a félkotyó képes kigondolni a felfordult
eszével. «Bolond lyukból bolond szél!»
Csak Fráter György nem nevetett, ő már tudta, hogy mi történt
vala Debreczenben.
A király adatott egy darab aranyat a bohó postásnak, a mit az a
markában megköpködött, ráolvasva: «apád, anyád idejőjjön», ezzel
«jó etyepetyét» kivánva a királynak, elkotródott.
Nyomban másnap megérkezék Török Bálint, magával hozván a
kétszáz debreczeni huszárt, a kiket a király ablakai előtt felállított.
János király nagy gyönyörűségét találta az igazi ősmagyar
vitézekben, a kik úgy oda voltak nőve a lovaikhoz, mint megannyi
Centaurusok. Majd a felhajtott gulyát is megtekinté: azok is mind
czímeres ökrök voltak. Nagyon meg volt elégedve Debreczennel.

Délben aztán a püspöki asztalnál ülve, ebéd vége felé, (okos
ember nem beszél, a míg jól nem lakott) a király kivánatára
előhozakodék jó Török Bálint a Debreczenben viselt dolgairól.
Ott voltak az asztalnál Verbőczy István főkanczellár, Frangepán
kalocsai érsek, Brodarics veszprémi püspök, Verancsics egri püspök,
Eszéky pécsi püspök, Fráter György és több világi urak. Azonkívül
Wese, lundeni érsek, Ferdinánd követe, ez azonban nem tudván
magyarul, nem értette Török Bálint előadását.
Annak pedig igen külömböző hatása volt. Ott, a hol az
anachoreta papról, s a király elleni anathemáról volt szó: a király jött
nagy haragba; a hol a püspökök iránti tisztelet felmondásáról beszélt
Török Bálint, ezek gerjedtek fel: mindenki korholta a lázadó apáturat
s egyházi disciplinát, deficientiába helyezést emlegetett. Midőn
azonban a vége következett, a nagy katasztrófa, akkor csak elhültek
valamennyien. Török Bálint pedig kérkedő hánykódással mondá el a
nagyszabásu intézkedéseit, s mikor végre oda jutott, hogy az
apáturnak a feje fölül elhordták a házat, akkor már a kaczagástól
alig tudott beszélni. – De már akkor csak maga kaczagott.
Az egész asztaltársaság Fráter Györgyre nézett; különösen a
király látszott a püspök szájából várni a szót.
Fráter György pedig nagy hidegvérrel szólt oda halkan
Verbőczynek, úgy, hogy a király is hallhatta:
– Ő Felsége most azt szeretné, hogy ha én haragudnám ő
helyette. De engem már ez nem lep meg, én már tegnapelőtt
tudtam az egész debreczeni dolgot. Az én perspektivám messze
ellát.
– Hát ha Debreczenig ellátott a perspektivád, mondá a király,
nem tudtál közbelépni?
– Nem! Mert az én perspektivám messzebb is ellát Debreczennél:
egész a «smalkaldi szövetségig».

Erre a szóra egyszerre lehült mind a királynak, mind a
püspököknek a haragja.
– Habet rectum! Monda Wese érsek, kinek megmagyarázták a
dolgot.
A király is leönté a boszuságát egy pohár aszuval.
– «Il faut donc fair bonne mine au mauvais jeu».
Török Bálint látva, hogy ő az ura a helyzetnek, tovább fejtette a
præpotenskedését, s a püspök asztalánál, annyi főpap jelenlétében,
elkezdé magasztalni a kálvinista zsoltárokat, hogy azok milyen
szépek. Sőt felhivatá a magával hozott debreczeni kántáló diákokat,
kik harmoniás kántusban énekelték a mulatozó conviváknak a
templomi énekeiket.
Majd behivatta a Debreczenben szegődött hegedüsét, Tinódy
Lantos Sebestyén diákot s azzal énekelteté a históriás énekeket
Zsigmond királynak és császárnak az ő cselekedeteiről, különösen
Tar Lőrincznek pokolban járásáról. A poéta lant pengése mellett
énekelt.
– Énekbe hallottam, vagy volt, vagy nem volt, Tar Lőrincz, hogy
pokolban járt volt. Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt. Négy
szeginél négy tüzes ember állt volt.
– Szózatot ott Tar Lőrincznek adának: Az nyoszolját tartják
Zsigmond királynak. Érsek, püspök két paraszt urak voltanak. Az
négy ember hamis urak voltanak.
– Érsek hamis dézmáért kárhozott. Kanczellárius levél váltságért
kárhozott. A két nemes úr dulásért kárhozott. Hamis vám szörzésért
egyik kárhozott.
– Nagy sok csodát Tar Lőrincz látott volt. Egy tüzes kádferedőt
ott látott volt. Zsigmond császár, hogy benne feredett volt. Mária
király leányával ott forgódik volt.6)

– Ezt Császárnak Tar Lőrincz megmondja. Ezt felelé: leszen arról
nagy gondja. Mint ő ágyát pokolbul kiiktassa, És hogy menyországra
igazgathassa.
Az ilyen nótákért már egyszer Lantos Sebestyén diákot kikergette
a házából Fráter György. Ellensége is volt azóta a poéta mindvégig.
És most püspök korában türnie kellett ezt a profán virginálást a saját
rezidencziájában. A Lantosnak jó Török Bálint volt a patronusa.
Ez a szó: a «smalkaldiak» kötve tartá kezét és nyelvét a magyar
főpapnak: kényszeríté hidegre tenni a haragját.
És még azonfölül Török Bálint egyetlen hadvezére volt Zápolya
Jánosnak ez idő szerint, a kiben ész és tapasztalat van nagyobb
hadmivelet vezetésére. Sokat el kellett tőle tűrni. Tehát csak hadd
énekelje a debreczeni kántus a zsoltárt, Tinódy Sebestyén a
Cancionalét.
Igy történhetett meg, hogy a legkatholikusabb király s a
legerélyesebb püspök és miniszter szemeláttára, úgyszólván a
szárnyaik védelme alatt megalakulhatott a magyar Alföldön a
«kálvinista Róma». Hanem e naptól fogva Enyingi Török Bálintnak a
neve oda lett fölirva Fráter Györgynek abba a lajstromába, a
melyben minden név veres plajbászszal van keresztül húzva.

VII. FEJEZET.
PÉTER VAJDA.
Ilyen messzelátó perspektivája valóban csupán Fráter Györgynek
volt, a többiek mind nem láttak tovább annál a tájhatárnál, a
melynek a szélén saját önző vágyaiknak délibábja játszott.
Némelyiknek a vallás is eszébe jutott, de az is csak a kardinális kalap
miatt, a haza senkinek sem. A király maga is csak a régi álomképét
üldözte, királyleányt hozni haza nászban. De az eljegyzettet csak úgy
kaphatta meg, ha a császár és a római király elébb elismerik
Magyarország királyának.
Ezért volt olyan engedésre kész a békealkudozásoknál, a miket
követei folytattak Bécsben és Nápolyban. Kész volt odaadni koronát,
palástot, papucsot, kardot Ferdinándnak, csak adja meg neki a
királyi titulust, s hagyja békén megülni a lakodalmát ős Buda
várában. Akkor aztán kész átengedni még életében Buda várát,
Temesvárt a császárnak, szállja meg azonnal, még János király
életében német és spanyol hadakkal, halála után pedig legyen a
János királyt uraló országrész is minden népével együtt, nemes,
polgár, pap és paraszt mindenestül örökösen Ferdinándé. Hogy erre
valami országgyűlésnek a helybenhagyását is kikérték volna, arra a
gondolatra ugyan nem vetemedtek. Ősi szabadság? Alkotmány
fenntartása? Eszükbe sem jutott. A Ferdinánd-pártiak legalább
megtartották a tisztességet. Pozsonyban diétát ültek, a maguk
királyától az ősi szokások tiszteletben tartását követelték. Megadták
a módját.

Hanem annál inkább igyekeztek János király követei megszerezni
egyet is, mást is, a mi «utile és dulce» (hasznos és édes)
uradalmakat, várakat, fejedelmi évdíjat, még az özvegy királynéról is
le akarták húzni a jegyköntösét, kiváltképen nagy óhajtásuk volt a
bányavárosok és aranybányák után. Ha Ferdinánd átadja Jánosnak
az aranyat, ezüstöt meg a pénzverő műhelyt, akkor aztán csináljon
az országgal, a mit akar!
Ferdinánd már ilyen szóra fakadt: «én azt kivánom Jánostól, a mi
az övé, ő meg azt kivánja tőlem, a mi az enyém!»
Végre Károly császár dönté el az alkudozást azzal a szóval, hogy
meg kell hát adni Zápolyának mindent, a mit csak szeme-szája
megkivánt s még azon fölül egy portugál királyleányt feleségül,
ráadásba.
Volt aztán nagy öröm és dáridó Nagy-Váradon, mikor a császár
követe, Wese lundeni érsek közeledett a mindkét részről ratifikált
békekötéssel Nagy-Várad felé! Statiléó, erdélyi püspök félnapi járóra
eléje kocsizott s Török Bálint ötszáz főnyi lovas bandériummal
fogadta a béke hirnökét. A német érseket aztán úgy jóltartották a
diszlakomán, hogy rögtön kilelte a hideg s két hétig nyomta az ágyat
s itta az iszonyú sok ipecacuanhát s addig nem is tért magához, a
míg minden doktort, mediczinát ki nem dobott az ajtón. Betegsége
napjaiban szorgalmasan látogatta Fráter György, a kinek az érsek
nagy fogvaczogás és didergés között mondogatá el apródonkint a
magával hozott békeokirat pontozatait. A király és a főtanácsosok
titkolták előtte. Féltek, hogy valami okosabbat talál mondani, a mivel
az ő okosságukat fenakasztja.
A mint aztán az érsek fellábbadozott, az országtanács ülésében
felolvasták a békekötés szövegét. Mindenki helyeselte. Fráter György
szavazata hagyatott utoljára. Rettegve nézett mindenki az arczára.
Borzasztó egy ilyen ember a tanácsban, a kinek több esze van, mint
a mennyi kivánatos.

Fölöttébb örvendezett a püspök, hogy a békekötés a két király
között ilyen közmegegyezéssel létrehozatott, felmagasztalta a két
fejedelem erényeit, elismeréssel adózott a közbenjáró
tanácsosoknak, végül csak arra kérte a főurakat, hogy ezt a
békeszerződést tartsák addig titokban, a míg Károly császár és
Ferdinánd király derék seregei megérkeznek Buda és Temesvár alá,
mert ha elébb kitalálják ezt az egyezkedést hirdetni, Szolimán
szultán hamarább ott terem e két fővárosban a maga seregével s
elkergeti mind a két királyt, s csinál Magyarországból török
szandzsákságot.
Erre a szóra minden arczról eltünt az öröm ragyogása. Erre az
egyre senkisem gondolt. Szolimán szultánról meg is feledkeztek.
– Méltóságos urak, a béke nem olyan olcsó, mint mi óhajtanók.
Bizonyára igaz, hogy «si vis pacem, para bellum». Ha a két király
meg akar osztozni Magyarországon, ha a császár el akarja foglalni az
ország fővárosait, elébb a szultánnal kell leszámolniok, a kinek mind
a két király hűséget fogadott s egymással versenyezve keresi
pártfogását. Én nem mondok ellent annak, hogy mondjuk fel mind a
ketten ezt a megalázó hűséget a szultánnak, s szabadítsuk ki
Magyarországot a török pártfogás rabigája alól, de akkor nyuljunk az
erszényhez és a fegyverhez. Vitéz alattvalója mind a két királynak
bizony nagy számmal van, csak fegyver, jó ellátás és vezérség
legyen. De a míg ez készen nem áll, addig ezt a békekötést
trombitaszó mellett kihirdetni annyi volna, mint az alvó mándrucznak
a szakállát megczibálni. Uram János király, tőlem, együgyű
szolgádtól eddig sem kérdezted, hogy mit cselekedjél? ezután se
kérdezd. De azt tudjad, hogy a midőn erre a békekötésre a pecsétet
rá akarod ütni, elébb a kardodat kell kihuznod, mert annak a
markolatán levő zafirkőbe van vésve a pecsétnyomó czímered.
Erre a szavára Fráter Györgynek Wese érsek felelt meg azzal a
biztatással, hogy bizonyára Károly császár és Ferdinánd király
teljesen el van szánva e békekötést Szolimán szultánnal szemben is
fentartani s hadaikat János királyéval egyesíteni fogják a közös
ellenség visszaverésére.

Ez a szó lángragyujtá János király álmatag lelkét. Egy pillanatra
fölébredt a régi hadvezető Zápolya, a büszke hazafi. A főurak,
egyházi fejedelmek mind egy szívvel-lélekkel fogadkoztak, hogy ki
fogják állítani a szükséges haderőt. János király fölhatalmazá Fráter
Györgyöt, hogy vessen ki adót, szerezzen pénzt a hadiköltségre,
Majláthot, hogy gyűjtsön hadat Erdélyben, Török Bálintot, hogy
öltöztesse fegyverbe a hajduságot, Petrovich Pétert, hogy fogadja
zsoldba a rácz hadakat, ő maga családja minden kincsét kész
föláldozni hazája szabadságáért, s ha kell vére hullását sem bánja.
S ez a föllobbanó láng nem is szalmatűz volt. Azon hónapok alatt,
a miket Wese érsek Nagyváradon töltött, tízezernyi dandárok
gyülekeztek össze János király zászlói alá, Erdélyben, az Alföldön, a
temesi bánságban, a Kárpátok vidékén, derék hadvezérek alatt, mint
a Bebekek, Perényiek és maga Török Bálint, kinek egész öröme telt
bele, hogy ismét a régi, sokszor meggázolt ellenségre húzhatja ki
kardját.
Ez időköz alatt Nagyvárad nem csak Magyarországnak volt
központja, királyi székhelye, de valóban egy sarkalatos forgója az
európai politikának.
S valóban, ha Európa uralkodói egymás között békét tudtak volna
kötni, azokkal a vitéz hadseregekkel, melyek egymás ellen áldatlan
háborút viseltek, véget vethettek volna a török uralomnak a
keresztyén Európában. Ferdinánd királynak derék serege volt, de az
mind el volt foglalva a német hitszakadárok elleni harczokkal. Öt
protestáns fejedelemség, azok közt a szász, porosz és würtembergi
és tizenkét német város kötött ligát a reformáczió védelmére a
hitbuzgó Ferdinánd ellen. Ez volt a «smalkaldi szövetség». Attól
függött a török elleni nagyszerű hadjárat sikere, hogy a smalkaldi
liga abba hagyja a harczot, s maga is egy hadsereggel segíti meg
János királyt. A csehek, lengyelek szintén megigérték a
segédcsapatok küldését. Velencze hajóhadával ajánlkozott a törököt
megtámadni, III. Pál pápa lelkesítő szavakkal buzdítá a fejedelmeket
az egymás közötti békére s hadaiknak egyesítésére, sőt maga is
zsoldos ezredeket fogadott s azokat hajóra szállítva a dalmata

partokra küldé. Magyarországon is mindenki, nemes és paraszt,
egyformán felbuzdult a török elleni hadjáratra. János király feltámadt
harczi kedve még a moldvai hoszpodárra is elragadt. Péter vajda, a
ki már Gritti veszedelme alkalmával is kimutatta a foga fehérét,
Fráter György felhivására húszezer főnyi oláh harczossal igérkezett a
magyarokhoz csatlakozni, a közös török rabigának összetörésére.
Minő dicső hivatás volt ekkor Zápolya lelkére bizva! Élére állani a
keresztyén Európának s a czivilizácziót, a szabadságot, a keresztyén
erkölcsöt a jövő századok számára megmenteni. Hogy ő maga is át
volt hatva e hivatás ihletétől, bizonyítja az a szava, melyet a lundeni
érsekhez intézett.
«Ha a fejedelmek teljesítik azt, a mit igértek, ezt a mi
békekötésünket Konstantinápolyban fogom kihirdetni!»
Azonban a jó szándékot gyorsan kellett volna követni a tettnek. A
smalkaldi liga követelte a protestantismus hitelveinek elismerését
saját országaira nézve. Ez volt a legnehezebb kő, melyen a nagy
mozgalom fennakadt. Ezért nem lehetett Fráter Györgynek
Magyarországon ugyanekkor egy protestáns-üldözést megindítani.
Azzal a smalkaldi ligát egyszerre maga ellen zúdította volna. Ezért
tűrte el nagy békében János király Nagyváradon időzve a szomszéd
Debreczennek teljes reformaczióját. Igazságszeretetét,
nagylelkűségét és hitbuzgóságát azzal bizonyítá be, hogy Celestin
apátot, a kit a debreczeniek ecclesián kívül «sub Jove» hagytak,
daczára a király iránti ellenséges magaviseletének, kinevezé
székesfehérvári apáturrá, a mit az, a pápa által rehabilitált király
kezéből el is fogadott. Egy esztendő mulva aztán Székesfehérvár
egész lakossága lutheránussá lett. A királykoronázó város! A szentek,
a királyok sirját őrző város! Hét templomával, gyönyörű, ereklyékkel
teljes székesegyházával, mely szent Péter és Pálnak volt felavatva,
lutheránus várossá lesz! Ha már a Béthel is elszakad a Siontól!
És János királynak ezt is csendesen el kellett tűrni. Fogva volt a
keze a smalkaldiak barátságos kézszorításától.

Az idő azonban csak telt az ide-oda izengetésekkel. A magyar
urak és Wese érsek egyre szorongatták János királyt, hogy hirdesse
már ki a békekötést, Fráter György pedig folyvást azt követelte, hogy
elébb állítsák ki a szövetséges fejedelmek az igért hadilletményeket.
Addig nem fujjuk meg a trombitát, a míg a katonák a nyeregben
nem ülnek. Végre az urak erővel a kezébe nyomták Zápolyának a
pennát, hogy irja alá a békeokmányt, Ferdinánd már aláirta.
Ekkor aztán Fráter György a végső eszközhöz folyamodott.
Kiragadta a király kezéből a tollat.
– Ne ird alá, királyom! Szálljon az én lelkemre a felelet terhe,
hogy a békekötést megakadályoztam. Ez nem békeszerződés, a mit
eléd tesznek, hanem tőrvetés, a miben elejtenek. Emlékezzél Gritti
esetére vissza, még nem olyan rég mult. Egy hitetlen renegátot, egy
gyilkos zsarnokot a fellázadt nép megtorol, elitél, kivégez,
megszabadítja vele az országot egy plágától. S mit tesznek ekkor a
bécsi és pozsonyi urak, németek és magyarok? Követeket futtatnak
Sztambulba, Bagdádba a török szultánhoz, bevádolnak téged, a
keresztény királyt, pártját fogják a renegátnak, a töröknek, a
gyilkosnak, hogy a szultán haragja által téged megsemmisítsenek.
Ezuttal az Isten különös csodatétele megszabadított téged és az
országot attól a szégyentől, hogy a koronás királyt lánczraverve
hurczolják el Sztambulba, s gyalázatos halállal végezzék ki! Újból,
másodszor is oda teszed a fejedet a bakó tőkéjére, az angyali
koronával együtt, hogy mind a kettőt egyszerre rugja fel a hóhér.
Hisz a mint te ezt a békeszerződést kihirdetéd, melyben országod
fővárosait és koronádat odaajánlod a császárnak és a római
királynak, a szultán nem várja be, hogy azt meg is tegyed, hanem
elárasztja rengeteg hadaival ezt a boldogtalan országot, téged pedig
a te szövetségeseid, mint Dávid hadnagyai Uriást, magadra hagynak,
hogy martaléka légy a feldühített hatalmasnak. Vészt, pusztulást,
vérfürdőt akarsz hozni az országra. Nem hallod, hogy kaczagnak
rajtad az ellenségeid, míg én, a ki egyedül szeretlek a világon, én…
Nem tudta tovább mondani szóval, erőt vett rajta a zokogás,
odarogyott a király lábaihoz, s térdeit ölelve, kezeit csókolva sírt,

mint egy gyermek, a nagy méltóságos urak szeme láttára.
A király meg volt hatva, és még inkább megrémülve. Felállt a
tanácskozó asztal mellől.
– Tehát beszélj te az urakkal a nevemben, én nekem hagyjanak
békét. Én most elmegyek vadászni, a míg visszatérek, süssenek ki az
urak valamit. Nekem már zúg a fejem a sok hercze-hurczában.
S ott hagyta az országtanácsot.
Akkor aztán Fráter György letörlé a könyeit s nyugodt orczával ült
vissza a helyére s szembe lévén a lundeni érsekkel, elkezdett a
tervben levő hadjáratról tanakodni vele, s e közben annyi
sarcasmussal, oly satyrai éllel bonczolta szét annak minden
okoskodását, hogy a magyar urakat is mind ellene fordítá. Az érsek
tapasztalá, hogy Fráter György jobban tudja azt, hogy mi történik
Bécsben, Velenczében, Rómában, mint ő. Még arról is van
tudomása, hogy az egész hadsereg, melyet Károly császár és
Ferdinánd király kiállított, hétezer kimustrált labanczból és
háromezer szabad martalócz spanyolból áll, hozzá méltó generális,
Laszkó Jeromos vezetése alatt. Ez törököt megverni nagyon kevés,
magyart kifosztani nagyon sok.
Az érsek e tanácskozás után azt irja Fráter Györgyről nagy
elkeseredésében: «Ez az ember az egyik perczben sirni tud, a másik
perczben gúnyosan kaczagni. Valóságos daemon!»
Mindennap megujítá az ostromot Fráter György ellen és az
mindennap talált valami új gondolatot, a mivel az érseket zavarba
hozza. Már azt is tudta, hogy Károly császár újból háborúba
keveredett a franczia királylyal, s e szerint haderejét a török ellen
nem fordíthatja. Utoljára az érsek azzal a furfanggal élt, hogy azt
mondá Fráter Györgynek, miszerint ő sürgős levelet kapott
Ferdinánd királytól, melyben őt magához hivatja, annál fogva nem
várhat tovább, ma, vagy holnap kivánja a békekötés aláirását.

– Oh, ha ilyen sürgetős dolga van eminencziádnak, akkor csak
méltóztassék még ma utra kelni. Miattunk hátramaradást ne
szenvedjen a római császárság. János király még sokáig fog
vadászni. Ismerem a szokását.
Wese látta, hogy a saját kelepczéjében fogta meg magát, s
rögtön utrakelt bucsúvétel nélkül.
De ugyan zengett is egész Németország Fráter György
dicséretétől, hogy soha a föld nem szült ennél ravaszabb, álnokabb
világcsalót, a ki még a németet is, még a diplomatát is, még a pap
társát is megtudja csalni.
Megérte hát valahára egy magyar ember azt a dicsőséget, hogy a
hol keserves rászedésről van szó, ott nem ő az, a ki lamentál, hanem
őtet szidják.
A magyar urak is szidták. Kinek-kinek porba esett a pecsenyéje a
békekötés megzápulta miatt. Frangepán is kapkodhatott már a
levegőbe az elrepült bibornoki kalap után.
János király csak tizenkét nap mulva tért vissza a mármarosi
medvevadászatból. Derék medvebőröket hozott haza.
Azonban éktelen haragra gerjedt, a midőn meghallotta
Verbőczytől, hogy Wese, re infacta, elutazott. Rögtön hivatta Fráter
Györgyöt, s heves szemrehányásokat tett neki a miatt, hogy az alatt,
a míg a király vadászni jár, a békeapostolt elriasztja az udvarból.
– Én alá akarom irni a békeszerződést! mondá kategorikusan a
király.
– Meghajlok fölséged akarata előtt. Abban az esetben azonban
kegyeskedjék fölséged elhatározni, hogy hadseregének élére állva,
mely oldalon támadja meg a török szultán hadait? – Az alatt, a míg
fölséged távol volt, némi változások történtek a világban, a miknek
közeledtéről én már régebben értesülve voltam sztambuli ügyvivőm
révén. A szultán megtudta a franczia király követe és a bécsi
ügyvivők által, hogy ellene egy nagy európai hadjárat készül.

Szolimán nem várta be a támadást, ő maga beküldé a bosznya
hadsereget Ferdinánd király tartományába! Klisszát ostrom alá vette.
Ferdinándnak pedig annyi serege sincsen, hogy ezt a várat meg
tudja menteni. Velencze nem jön. A császár készül a francziákra, a
kik ujból hadat izentek neki. Egyedül a pápa zsoldosai védik még
Klisszát. Ő szentségén kívül egy fejedelem sem tartotta meg a
fogadását.
A király hüledezett.
– Ez nagy baj!
– Ez kis baj. És nem is a mi bajunk. De van egy nagyobb, s az
már a mienk. Maga Szolimán szultán, megtudva, hogy Péter vajda is
benne van az ő ellene szőtt ligában, nagy hadsereg élén átkelt a
Dunán Szilisztriánál, a moldva hadsereget porrá törte. Péter vajda
elfutott s ide menekült hozzánk Erdélybe, Csicsó várába. A szultán
megállt Erdély határán s Jászvásárból kiküldé Junisz béget
felségedhez (holnap itt lesz) azzal a kérdéssel, hogy ki ellen gyüjté
össze Erdélyben a magyar király a fegyveres hadakat? Felséged
tetszésére van bizva a válasz. Felséged kihirdetheti a császárral és
Ferdinánddal kötött szövetséget, s akkor az erdélyi hadsereg élére
állva, azonnal megtámadhatja a határon álló Szolimánt. Még most
legyőzheti, mert a szultánnak nincs több százötvenezer katonájánál.
A király arczát eltorzítá a nagy rémületnél beálló ideges vonaglás.
Lerogyott egy karszékbe.
– Ne gyilkolj az ironiáddal! Lihegé elcsüggedten.
– Előre megmondám fölségednek, hogy ez lesz a
békealkudozásoknak a vége. Vagy a bécsiek, vagy a versaillesiak
elárulják Szolimánnak a mi hadi tervünket. A mikor aztán Szolimán
megelőzi a támadást s ránk rohan, akkor mindenki elugrik mellőlünk
s engedik a magyart egy második Mohácsba rohanni vakmerőn,
egyedül!
– Igaz, hogy mondtad.

– Jó szerencse, hogy a veszedelem nem a mi fejünket érte
legelől. A szegény kis Péter vajdának kellett megadni a példát. De
most rajtunk a sor.
János király kétségbeesetten ragadta meg Fráter György kezét.
– Szabadíts meg! Kezedbe adom királyi hatalmamat. Mentsd meg
az országot! – Tégy helyettem, a mit legjobbnak gondolsz.
– Már tettem. – Nem várhattam felhatalmazásodra.
– Mit tettél?
– Elfoglaltam a németektől Kassát, s körülzárattam Péter vajdát
Csicsó várában, a míg te medvére vadásztál, s ha most jön Junisz
bég kérdezni, ki ellen gyüjténk hadsereget? azt feleljük: a németek
és oláhok ellen, a kik bennünket fenyegettek.
Ettől a vigasztalástól még jobban megijedt a király.
– Mit cselekedtél? Várostromokat indítál meg deczemberi hóban,
fagyban! Vérontást kezdél fegyvernyugvás idején!
– Nyugtasd meg a lelkedet, fölséges úr. Egy csepp vér sem lett
kiontva. Kassát elfoglalta Csécsy kapitányunk, a midőn a Ferdinánd-
párti parancsnok, Serédy Gáspár uram átszánkázott Gönczre, a
felesége nevenapját megülni. A magyar helyőrség kinyitá a város
kapuit a mi csapataink előtt maga jószántából, s most mi vagyunk az
urak a várban, s birjuk Felső-Magyarország kapuját. Ez a tromf
kellett a németeknek a cserbenhagyásért.
– Hát Csicsóvár ostroma?
– Az is csak a tessék-lássék végett van elrendelve, nehogy a
törökök vegyék ostrom alá a hozzánk menekült Péter vajdát, mert ha
azok kaphatják meg, sok szép titkot kisajtolhatnak belőle, a minek a
seprüje a mi torkunkra forr. Igy azonban a mi Batthányi Orbánunk
szépen odaplántálta magát a Csicsó vár kapuja elé s nagy gondja
van rá, hogy valakit oda be ne eresszen. Pro forma egy-egy

taraczkot el is süttet a falak ellen, de kárt nem tesz bennük. Majd
aztán, ha Szolimán haragja elpárolog, a török sereg a tél elől
hazatakarodik, akkor kieresztjük Csicsó várból Péter vajdát s itt
eldugjuk. Otthon nincs rá nagy szükség, a szultán Istvánt, Péter
öcscsét tette meg helyébe hoszpodárnak.
Ekkor aztán megnyugodott benne a király, hogy valóban helyes
dolgot cselekedék a barát, a midőn ilyen merész fordulattal kerülte
meg a nagy veszedelmet.
Másnap csakugyan ott volt Nagyváradon Junisz bég.
A királyt együtt találta Fráter Györgygyel.
– A nagyúr haragja olyan, mint a háborgó tenger, mely az erős
hajókat a sziklához paskolja. Azt kérdezteti tőled, János király, ki
ellen gyüjtéd a sok ezernyi hadakat Magyarországon és Erdélyben?
Avagy nem a te urad és császárod ellen-e?
Fráter György felelt a király helyett.
– Bizonyára nem ő ellene, hanem a németek és oláhok ellen, a
kik megtámadásunkra szövetkeztek.
– Nekem Erdélyben az urak azt mondták, hogy a török ellen
hivtátok fegyverbe a népséget.
– Az természetes. Ha a német és oláh ellen fegyverkezünk, akkor
azt hireszteljük, hogy a török ellen kardoskodunk.
– Ejh te barát! te olyan vagy, mint a kigyó, ha elől fognak meg,
hátul csuszol ki, ha hátul fognak, elől csuszol ki a markunkból.
– A megtörtént dolgok beszélnek. A mint arról értesülénk, hogy a
felséges szultán Ferdinánd hadait megtámadta Dalmácziában s
ostrom alá vette Klissza várát, mi rögtön haddal támadtuk meg
Ferdinánd legerősebb várát, Kassát, s erős harczok után, nagy
vérontással, ostrommal bevettük azt, s ez által elvontuk Ferdinánd

haderejét Klissza felmentésétől. Vidd magaddal e fényes diadalnak a
hirét a felséges szultánnak.
– Tüstént viszem. Csak még egy másik kérdésre is ilyen jó
feleletet tudj adni. Hát Erdélyben mi oknál fogva gyüjtöttétek össze a
nemest, székelyt, szászt táborszámra?
– Arra is az igazság feleljen meg. Nyilvánvaló volt előttünk Péter
vajda nagy készülődése, a kinek egyéb szándéka nem volt, mint
Erdélyt megrohanni. Hadseregünk egyenesen ő ellene volt felállítva,
s a mint ő, hadserege maradványaival Erdélybe áttört, azonnal
szembeszálltunk vele, hadaival együtt berekesztők Csicsó várába, s
nem tekintve a csikorgó téli időt, folyvást töretjük ágyuinkkal a falait,
s bár ő kétségbeesetten védelmezi is sánczait, mi nem irgalmazunk
neki, de falai alá fogjuk őt temetni!
János király e kegyes sohajtást szalajtá ki a száján:
– Az volna a legjobb.
– Úgy hiszem, minden kérdésedre tökéletesen megfeleltem.
Monda Fráter György a tolmácsnak.
– Nem tökéletesen. A szultán haragszik, a nagyvezér neheztel, a
basák elégedetlenek, én is az vagyok. «Szót» várok tőled. A mit
eddig mondtál, az mind csak a szó-fia volt! Öreg szót várok tőled,
igazi szót, érthető szót!
– Azzal is birunk. Ő felsége János király már elrendelé, hogy a
mint megérkezel, a riskásás tálad alá legyen letéve az ezer arany, a
mit kegydijul igért neked.
– Ez már «szó» volt. Okos szó. – Mondd tovább.
– Azonkívül ő felsége meghagyá nekem, hogy azonnal, a mint az
utak járhatók lesznek, indítsam el ő felségéhez, a szultánhoz az ő
követét a hódolatul felajánlott százötvenezer aranynyal, mely
Gyulafehérvárott van letéve.

– Ez már szép «szó» volt! Ez épen elég lesz a nagyvezérek és a
basák felgerjedt haragját lecsillapítani. De hát még mit tudsz? Találd
ki! Azt gondolod a szultán semmiért tette meg az utat Sztambultól
Jászvásárig? s még csak a fiainak való vásárfiát se vigyen haza?
– Én azt gondolom, hogy az a százötvenezer arany…
– A pénz csak polyva a nagyúr előtt, a mit a baromfiainak elszór.
– Imhol, te barát, olyan serény eszű vagy, mikor valamit el akarsz
kapni, s olyan lomha elméd van, a mikor adásról vagyon szó! Hát én
nekem kell téged helyes erkölcsre tanítanom? – Tudjad, hogy midőn
a felséges padisah Ferdinánd király tartományát megtámadtatá, a
bécsi követ rögtön ottan termett Sztambulban, s a szultán kegyelmét
megnyerni serénykedett. Nogarolának hivják az istentelent. Hozott
magával a fölséges szultán számára ajándékul egy pompás arany
vedret, mely kivülről is mesterségesen van kiformálva. De midőn a
tetejét felnyitják, akkor egy gyönyörűséges óramű támad elő benne,
mely a nap járásán kivül a holdfertályokat és a hónapokat is mutatja.
A padisah szive ugrált örömében, mikor ezt a remeket meglátta.
Nem tudott tőle megválni. Oda vitette a legbelső szobájába, a hol a
kadinája lakik. Azt tolmácsoltatta velem Nogarolának: «még is csak
Nándor király (így hivja a németet) az én legkedvesebb fiam!» Most
már tudod, hogy micsoda «szót» várok tőled, barát?
– Végére tartottam, mondá Fráter György. Én is tartogatok János
király nevében egy ritka szép ajándékot a nagyúr számára. A minap,
hogy Uj-Bálványos várát elkezdém építtetni, a hajdani
Sarmisegethusa helyén, egy földalatti boltozatban feltalálták a
hevéreim Decebal, utolsó dák király sirját, a kit Traján, római császár
elpusztított. Ott meglelék a dák király arany pánczélját és sisakját.
Nehéz barbárkori munka mind a kettő. Ezt az ősi, megbecsülhetetlen
kincset szántam én Szolimán szultánnak, a mi régiségénél fogva
bizonynyal többet fog érni a mai kor minden czifra ötvösműveinél.
Ezt a nagybecsű ősleletet még Zápolyának sem mutatta meg
eddig Fráter György, pedig itt volt az már a kincstárban. A király
nagyon sajnálta, hogy ezt felajánlá a püspök Szolimánnak. Inkább

vett volna neki még kétszerte drágább órát Németországban, a mely
órát is üt, kukorít és csilingel. De már az ajánlatot nem lehetett
visszavonni.
Junisz bég is elismeré ennek a kincsnek a valódi értékét.
– No te barát, ezzel kiverted a sakktábláról a németek «ugróit».
Erre azt fogja mondani a padisah, hogy «János király még is csak a
legjobbnál is jobb fiam én nekem». – Mert tudjátok meg azt, hogy a
felséges padisah csak «egy» szót tud németül és egy szót magyarul.
Ha a némettel van megelégedve, akkor azt mondja neki, hogy
«dobre!», ha pedig a magyarral van megelégedve, akkor azt
mondja, hogy «dobró!»
S e fölött nincs mért fejet csóválni. Mert a mikor Szolimán elé egy
németet vittek, az bizonyosan cseh volt, ha pedig egy magyart
vittek, az horvát volt, vagy legjobb esetben – lengyel. S így ő felsége
bizton hihette, hogy «dobre» németül jelenti azt, hogy «jól van!» –
«dobró» pedig magyarul. – Az a fő dolog, hogy azt mondja, hogy
«dobró».
Ez pedig el lett érve ezúttal Decebál dák király arany
fegyverzetével.
Junisz bég azzal a szóval vett búcsút Fráter Györgytől: «még
visszatérek!» – Szives házi gazdájának nem nagy örömére.
Szavának is állt Junisz bég, mert új esztendő napjára ismét
visszakerült Nagyváradra. Ezuttal a szultán és a nagyvezérek
üdvözletét hozta a királynak. Nagyon meg van elégedve a padisah
János fiának a dolgával, a miért az Ferdinánd fiával ölre kapott. Már
most csak dulakodjanak vitézül. Ha a magyarok és a németek
egymást ölik, akkor nem kénytelen a szultán ölni mind a kettőt.
Junisz béget azonban azzal a megbizással küldé vissza János
királyhoz a szultán, hogy tudja meg, van-e hát elég katonája? Nem
kell-e neki «segítség»?

Welcome to our website – the perfect destination for book lovers and
knowledge seekers. We believe that every book holds a new world,
offering opportunities for learning, discovery, and personal growth.
That’s why we are dedicated to bringing you a diverse collection of
books, ranging from classic literature and specialized publications to
self-development guides and children's books.
More than just a book-buying platform, we strive to be a bridge
connecting you with timeless cultural and intellectual values. With an
elegant, user-friendly interface and a smart search system, you can
quickly find the books that best suit your interests. Additionally,
our special promotions and home delivery services help you save time
and fully enjoy the joy of reading.
Join us on a journey of knowledge exploration, passion nurturing, and
personal growth every day!
testbankfan.com

Public Health Nursing Population Centered Health Care in the Community 9th Edition Stanhope Test Bank

More Related Content

Similar to Public Health Nursing Population Centered Health Care in the Community 9th Edition Stanhope Test Bank (20)

Public Health Nursing Population Centered Health Care in the Community 9th Edition Stanhope Test Bank